.png "Cecilia Bartoli")
Ha leülhetne egy jó kávéra a nagy elődökkel, mondjuk egy csoda folytán Maria Callasszal vagy egy kisebb csoda folytán Montserrat Caballéval, miről faggatná őket?
Mindkettőjük pályafutását jól ismerem, de nemcsak az életüket tanulmányoztam, hanem egy számomra ennél is fontosabb dolgot: hogy hogyan énekeltek. Tudja, mi az, ami még egy közös kávénál is nagyobb vágyam lenne? Mit nem adnék azért, ha egy csoda folytán segédkezhetnék az egyik fellépésük alkalmával! És ha meghallgatnám őket élőben, színpadon!
Sokan mindent megadnának a tökéletes énekhangért, de talán senki sem hozott nagyobb áldozatot a cél érdekében, mint a régmúlt kasztrált énekes sztárjai. Sacrificium című lemeze nekik állít emléket. Hogyan lehet egy kasztrált énekes bőrébe belebújni?
A kasztrált énekesek története a zenetörténet legszörnyűbb lapjaira tartozik. Képzelje csak el, a 17. és 18. században fiatal fiúk tömegei estek áldozatul a kasztrálásnak, és mindezt miért? A zene szentsége nevében. A közönség rajongott a kasztráltakért, mint a popsztárokat, úgy imádták őket. De micsoda ára volt ennek! Technikai értelemben lehetetlenség egy kasztrált énekes adottságait reprodukálni. És a légzési technikájuk is szinte utolérhetetlen. Ami Farinelli számára szinte gyerekjáték volt, annak ma, legyünk énekesek vagy énekesnők, nagyon nehéz a nyomába érnünk.
Ilyen áldozatokat szerencsére ma már nem követel az operaénekesi pálya, de azért, gondolom, így is sok lemondással kell szembenézniük.
Áldozat? Lemondás? Éppen ellenkezőleg: nagy kiváltság, hogy a zenének szentelhetem az életemet. Persze a mindennapokhoz hozzátartozik a rengeget utazás, a felkészülés és az egészségemet is rendben kell tartani. Különösen télen kell odafigyelni, nem engedhetem meg magamnak, hogy egy koncertturné kellős közepén megfázzak, amikor minden második este – mint idén télen is – fellépésem van. Máskor másra kell vigyázni, nagy ellensége az operaénekesnek a légkondicionálás is. Messze elkerülöm, ha csak tehetem. A tengeri levegőnél nincsen előnyösebb a hangomnak, de ha nincs rá mód, egy nyitott ablak is megteszi.
A világ minden nagy operaházában megfordult. Hol jobb az ellátás? A milánói Scalában vagy a New York-i Metropolitanben?
Hát, nem enni megyek, hanem énekelni. A teli gyomor nem jó tanácsadó, sem a próbákon, sem fellépéskor. De amint vége az előadásnak, szeretem a hasamat kényeztetni: nincs is jobb hely e célból, mint a Café Fiorello a Metropolitannel szemközt. Mennyei a pizzájuk.
Kik a legjobb szakácsok az operaénekesek között?
Sok a nagy főzőtehetség közöttünk. Amikor egy-egy új előadást próbálunk, hosszú heteket töltünk ugyanabban a városban. Sok énekes lakást bérel ilyenkor, bevett szokás, hogy meghívjuk egymást vacsorára. Sosem felejtem el Luciano Pavarotti híres házi pastáját, az ő nagyszerű tagliatelle fatte in casáját.
Még mindig elcsábul olykor egy-egy flamencóra?
Tinédzserként táncoltam utoljára, ma már nincs időm rá. De a táncot képtelenség elfelejteni, a mozdulatokat, a tartást megőrzi a test emlékezete. Ez nagy segítség a hétköznapok során, ám ennél is nagyobb hasznát veszem a színpadon való szerepléskor.
Minden opera- és bonbonrajongó tudja, hogy ha fellépése van, feketeribizli-bonbon nélkül ki sem mozdul otthonról. Mi a kedvenc márkája?
Igyekszem nem márkafüggővé válni. A feketeribizli-bonbonban ugyanazt az elvet követem, mint a zenében: a nyitottságot.
