Tíz perce sem vagyok a backstage-ben, de már Rutkai Bori családi fotóit nézegetem a telefonján. Mint megtudom, újraházasodott a férjével a Balaton mellett, mert a vízben eltűnt a férje karikagyűrűje. Úgy mesél az esetről, mintha régi jó barátja lennék. Mindeközben Behumi Dóri egy raklapfotelen sminkeli magát, és a hangszeres zene vs. éneklés témakörét vesézi ki velem. Annyi év klasszikus fuvola után is extra rákészülésre van szüksége, ha zenélnie is kell az éneklés mellett egy dalban. Tűsarkú csizmát húz, pinkre festi a száját és bőszen melengeti a fuvoláját, aminek már nem igazán esik jól a hűvös őszi este. (Nekem sem.) Kiss Tibi pedig mindenki mással ellentétben nem eszik, mivel “a rock’n’roll egy éhes műfaj, azt nem lehet tele hassal csinálni”.
“Milyen kár, hogy már nincsenek olyan többhetes turnék, mint azelőtt! – lép hozzám komoly arccal a zenekar dobosa, Kisvári Ferenc. – Ma már olyan ritkák a találkozások, hiszen alkalom sincs rá, csak így koncert előtt, ráhangolódásképpen. Pedig ezek nagyon fontosak, hiszen ebből lehet építkezni”– kommentálja a Tibi körül kialakult spontán zenélést. Aztán persze kiderül, hogy Feri csak viccel, hiszen idén szinte egész nyáron össze voltak zárva a zenészek, mindennapos a jammelés is… A backstage-ben ücsörögve nekem is egyértelművé válik, hogy a Budapest Bár lényege mégis csak ezekben a találkozásokban fogható meg.
Kezdődik a koncert. Az állandó zenészek mellé egy szám erejéig csatlakozik egy-egy énekes, de a dal végeztével le is tűnik a színről. Bori első dolga például lapostalpúba ugrani a legszívdöglesztőbb sanzon után is. Meleg sállal bugyolálja körbe a koktélruháját, és elvonul a következő daláig. Kiss Tibi útja saját számának leéneklése után egyenesen a zenekar hangosítójának fiához vezet, elmélyülten beszélgetnek egész este. Komoly dolgokról lehet szó köztük. Szóval két leénekelendő szám között jut idő még a mélyebb találkozásokra is. Fél füllel hallom, hogy Mező Misi Behumi Dórival az apaság szépségeiről beszél. Ferenczi Gyurival pedig egy perc alatt megfejtjük a világot, mi szerint annyi a boldogtalan milliomos, hogy mi aztán semmi pénzért nem lennénk azok…
Az este végére már nem kérdés, hogyan képes ez a zenekar tíz éve folyamatosan megtölteni a koncerttermeket, fenntartani az emberek érdeklődését. A titok a találkozásokban rejlik. Az őszinte emberi kapcsolatok, műfajok, különböző korok találkozásai miatt olyan szerethető a Budapest Bár.
Fotók: Lettner Kriszta
