Oltai Kata világa legalábbis egészen biztosan a fiatalok hatalmába került. A Golden Boundaries – Kamaszkor a kortárs fotográfiában című kiállítás a Capa Központban egy olyan interszubjektív tematikát boncolgat, ami nem más, mint a kamaszkor. Bárkinek eszébe juthatnak élete különlegesen szép élményei: az első szerelem, a gimnazista évek, a világra való hiperérzékenység és a vele sokszor párosuló nyers brutalitás, fájdalmak. Ez az ambivalenciával telt időszak mégis az, ami a legmeghatározóbban formálja a személyiségünket, egyben a jövőnket is. Ezt ünnepli ez a fotókiállítás.
© Barakonyi Szabolcs: Tébánya, 2006-2007
’Individuum szerzés’, elhelyezkedés egy társadalmi séma keretein belül, egy vég és egyben egy új kezdet – hasonló sok egyéb jelentéstöltettel ruházta fel az emberiség a kultúrtörténet során a kamaszkor szimbolikáját, ami annak ellenére, hogy a gyermekkor és a felnőttkor között ’lebeg’, egy nagyon is konkrét világot hoz létre magának. A szociális normákkal erősen körülhatárolt életünkön mondhatni kívül eső pszichológiai fejlődési szakasz köré azonban szubkultúra is alakult az 1950-es években megjelenve, ami nem más, mint az angol címben (egyébként sokkal átfogóbban) megjelenő fogalom, a youth culture. Ez azonban nem kötődik életkorhoz. Annál inkább egységes közösségekhez, akiknél a „Ki vagyok én?” kérdésre való válaszkeresés a kulcs, ami kialakítja az adott attitűdöt, zenei ízlést, külső jegyeket, amit ők képviselnek. A kiállítás az ilyen közösségeken keresztül világít rá a kamaszkor és a youth culture/ageing youth culture tiszta mivoltára. Családi, baráti társaságok, javítóintézet és hasonló közösségek életébe tekinthetünk be. A háttér-történetek megértését pedig minden művész egy-egy személyes szöveggel segíti.
A nemzetközileg foglalkoztatott youth culture studies a kortárs magyar művészetben viszonylag ritkán jelenik meg, de ez nem okozott akadályt a kiállítás kurátorának Oltai Katának, aki közel 8 hónapot dolgozott együtt a kiállító magyar művészek egy részével, hogy közösen hozzák létre a kiállított fotóanyagokat. A kiállításon szerepelnek még Tóth Márton Emil szobrai, amik segítik a fizikai reprezentációját a témának, túlmutatva a vizualitáson. A kérdéskör nyitottsága a maga kortalanságával, helytől függetlenségével tehát összemosta a kelet-nyugat szeparációt, így a magyar művészek között olyan nemzetiségek bújnak meg, mint például grúz, német, lengyel vagy brit.
© Derek Ridgers: Londoni fiatalok | London Youth, 1987
forrás: welovebudapest.com
A kamaszkor éles kontrasztossága rendkívül jól érezhető, miközben teremről-teremre járjuk a kiállítást. Olykor a bohókásan profin elrendezett, finom és tiszta színekkel átszőtt fotók hirtelen váltanak egy vadabb, ösztönibb, sötétebb tapasztalatra, vagy éppen a természeti motívumokkal egybefűzött szabadságérzet az, ami nem sokkal később zárkózottság lesz. Erre a belső osztott terem a legjobb példa.
Szerintem a legcsodálatosabb történetet Anna Grzelewska – Julia Wannabe sorozata meséli el. Grzelewska a lányán keresztül mutatja be azt a valóban komplex utat, amit egy lány megtesz a felnőtt nővé éréséig. Nem mellesleg anyaként, és művészként is valóban bonyolult egy ilyen folyamatot feldolgozni, a képekből viszont sugárzik a szeretet, a korszak idillje, tisztasága és egyben nehézségei is.
© Anna Grzelewska: Julia Wannabe, 2010-2016
A kiállítás rengeteg aktuális problémát is felvet. Kata olyan kérdésekre világított még rá a sorozatokkal, mint például az ébredező szexualitás tapasztalása, politikai és gender viták. Úgy gondolom, hogy méltón van megfogva egy klasszikus téma progresszív oldala ahhoz, hogy egy szép élményt adjon. Mindenki, aki vágyik egy kortársasan megfogalmazott nosztalgiára, az március 18-áig megtekintheti a kiállítást a Capa Központban.
Hivatkozások, források:
https://capacenter.hu/kiallitasok/golden-boundaries/
Farkas Tiffany-val készült interjúnkat elolvashatod ITT!
