Feltörekvők: Bernadett Shepherd, festőművész

2018. június 26. |

Autodidakta módon kezdett el festeni, mára sikeres művész és azzal foglalkozik, amit igazán szeret. Imádja a kihívásokat, a nagy felületeket és a vásznon túli alkotásokban is gondolkozik. Bernadett Shepherddel készült interjúnkban felmerül az anyaság, a művészi szabadság határainak kérdése és a lakberendezés témája is.

Mi a kedvenc színed?

A rózsaszín, a kék és a zöld minden árnyalata.

Hogyan kerültél kapcsolatba a festészettel?

Egészen pici koromtól kezdve imádok alkotni, legyen az rajzolás vagy akár hobbibetonozás. Tini koromban például rengeteg verset írtam. A klasszikus értelemben vett festészet és a művészetek nem tartoztak a fő érdeklődési köreim közzé. Nagyon tetszettek a metál arany, ezüst és rózsaarany anyagok, amikkel különböző felületeken kísérleteztem. A lakásban például nem volt olyan dísztárgy, amit ne próbáltam volna feldobni egy kis füstfóliával. Utólag belegondolva nem mindig sikerültek igazán jól, de ez vezetett oda, hogy végül megtaláltam a legjobb minőségű és legtartósabb fóliát, amit a mai napig használok a festményeimhez. A metál fólia iránti érdeklődésem vezetett el az absztrakt képek készítéséhez, mivel tökéletes és izgalmas felületet biztosít.

Önképző módon sajátítottad el a festészetet. Mi volt az a pont, ahol úgy érezted, megtaláltad a saját utad?

Nagyon hosszú folyamat volt, de már az elejétől kezdve tudatosan kerestem, hogy mi az, ami egyedülállóvá tesz. Arra vágytam, hogy ha valaki egyszer megismeri a munkásságomat, akkor tíz különböző absztrakt kép közül is ki tudja választani, melyik az én alkotásom. A saját művészetem megtalálását nem önmagamban kerestem, hiszen minden egyes képem 100%-ig én vagyok, belőlem jön nagyon ösztönösen. A második kisebb kiállításom előtt, amikor elhelyeztem a képeimet a falon, hosszasan álltam és csak néztem őket. Próbáltam kívülről megfigyelni és elvonatkoztatni, mintha először látnám ezeket a festményeket. Az összkép nagyon egyben volt, láttam közöttük a kapcsolódást, apró hasonlóságokat és a finom, sajátos elemeket. Boldog és hálás voltam, hogy ott lehettem és eljutottam idáig. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy igen: megtaláltam!

Hogyan definiálnád az irányzatot, amelyet képviselsz?

Mint említetted, teljesen autodidakta módon kezdtem el festeni. Sokat olvastam, böngésztem, videókat néztem. A művészellátókban és a kis titkos anyagbeszerzőmnél már régi ismerősként köszöntenek. Rengeteg munkám, energiám és időm van ebben. Nem követtem a leírtakat vagy mások módszereit, főként tapasztalás útján tanultam. Ezen okokból kifolyólag sosem hasonlítanám magam művészekhez, vagy a munkáimat irányzatokhoz. A képeimmel egyszerűen gyönyörködtetni és az érzelmekre hatni szeretnék. Nagyon fontos számomra, hogy pozitív hatást váltsanak ki.

Egy közösségi oldaladon megosztott videód címében úgy fogalmazol: „mutasson a művészet túl a vásznon”. Ezt az elképzelést eddig díszpárnákon valósítottad meg. Tervezed más anyagokra és felületekre is áthelyezni a műveidet?

Ó, igen! Számtalan ötletem és projektem van, amit szeretnék megvalósítani. Van, ami már készülőben van és olyan is, amihez még rengeteg tapasztalat szükséges, vagy meg kell még érnem rá. Szívesen látnám viszont a képem mintáját például egy ruhadarab finom részletében, de nagyon szeretnék nemcsak festményeket, hanem térbeli fali alkotásokat is létrehozni.

Milyen környezetben alkotsz? Van valamilyen a produktivitást elősegítő módszered?

Az otthonunkban van egy külön kis stúdióm, ahol zavartalanul tudok festeni. Bár próbáltam nagyon szépen berendezni, annyira el tudok merülni az alkotás folyamatában, hogy megszűnik körülöttem a tér és az idő. A végén arra eszmélek fel, hogy egy káosz közepén állok. A padlón és a falon több festék van, mint a vásznon. Ha az időjárás engedi, szeretek a teraszon, a szabad levegőn dolgozni. Mi is lehetne inspirálóbb, mint a friss levegő és a napsütés? Szerencsére sosem volt gondom a produktivitással, hiszen imádok alkotni. Arra nagyon odafigyelek, hogy amikor kevésbé jó a hangulatom vagy rossz napom van, akkor nem ülök le az asztalhoz, mert nem szeretnék negatív energiákat vászonra vinni. A festéshez nincs szükségem ilyen módszerekre, viszont a papírmunka, könyvelés, e-mailek, anyagbeszerzés, közösségi médiás statisztikák kiértékelése, – a folyamat száraz része – már más kérdés.  Ilyenkor előveszek egy papírt és írok. Leírom, hogy miért is csinálom ezt, miért vagyok hálás és azt is, hogy hová szeretnék eljutni és mik a terveim. Ez maximum 20 percet vesz igénybe, de ha tudatosítom magamban, hogy minden nap tennem kell azért, hogy eljussak a céljaimhoz, könnyebben kezdek neki a munkának.

Az Open Showroomegyik állandó kiállítója vagy. Az itt berendezett kiállítóteredet milyen elképzelés alapján alakítottad ki?

Jelenleg nincs a Showroombanfix kiállításom, mert pár hete született meg a kisfiam. Most a babázásnak és a feltöltődésnek van itt az ideje. A fő szempont a kiállítás kialakításánál az volt, hogy egységes képet kapjon a szemlélő a stílusomról és minél többet tudjak mutatni a tudásomból. Voltak időszakos kiállítások is tavasz és ősz témájú képekkel. Szívem szerint óriási, több méteres festményeket állítanék ki egy hatalmas csarnokban, de a korlátozott lehetőségekhez igazodva kellett megoldanom a feladatot. 

Konzultáció alapján megrendeléseket is vállalsz. Ilyenkor mi az, ami dominál? A tér, amelyben majd helyet foglal a festmény, vagy inkább a kép sajátos struktúrája?

Igen, a konzultációk mindig izgalmasak. Az én részemről mindig inkább egyfajta ráhangolódás a személyekre, akik hozzám érkeznek. Nagyon megtisztel a bizalmuk, hogy megmutatják a legszemélyesebb terüket, az otthonukat fotók formájában. Kicsit bepillantást engednek az életükbe és a személyiségükbe. Mindig alkotok valamilyen képet a konzultáció alapján, milyenek is lehetnek ők és ezt a képet próbálom megjeleníteni a vásznon. Valójában azon téren belül is, ahová kerül majd a festmény a személy a meghatározó. Festés közben mindig felelevenítem a beszélgetést, a gesztusaikat és mindemellett tartom magam a megrendelő igényeihez, a megbeszélt szempontokhoz. Ez egyszerre ad korlátot és szabad kezet is, illetve felvet egy nagyon fontos kérdést: hol kezdődik és meddig tart az alkotói szabadság?

Volt kedvenc megrendelésed?

Nem igazán tudnék egyet kiemelni közülük. Inkább meghatározó pillanatok ugranak be, mint például amikor Budapestről vonaton vittem Szegedre egyedül egy két méteres festményt és a kalauz már Kőbánya-Kispesten le akart szállítani. Vagy amikor metróztam a showroom felé egy megbeszélésre és útközben ellenőriztem, hogy a csomagszámok alapján merre járnak a külföldre küldött festményeim. Én éppen a Deák téren, míg az egyik festményem a new yorki JFK reptéren járt. Ezeket a pillanatokat sohasem fogom elfelejteni.

Mennyire követed a trendeket?

Figyelem a trendeket, de nem követem őket ész nélkül. Amit tudok adaptálni a trendekből a saját stílusomba azt megteszem, továbbá igyekszem bővíteni az eszköztáramat. Abszolút nyitott vagyok az újdonságokra.

A saját otthonodban is figyelsz a színek és a textúrák harmóniájára?

Természetesen, de főleg a kényelem és funkcionalitás játszott nagy szerepet az életterem kialakításában. Lehet a lakás bármilyen szép és tökéletesen megkomponált, ha az ember nem tudja magát elengedni és jól érezni. Tipikus példája ennek: amikor sikerült végre a tökéletes egymáshoz illő, különféle mintázatú és textúrájú díszpárnákat kiválasztani és pinterest-es precizitással elrendezni a kanapén, végül mindig a földön kötöttek ki, mert a gyakorlatban abszolút használhatatlannak bizonyultak. Azóta csak az odaillő saját párnáim vannak a kanapén, amelyek nemcsak szépek, de funkcionális darabként is megállják a helyüket.

Az utóbbi időben kismama, illetve anya lettél. Ért ez idő alatt olyan benyomás, új inspiráció, amelyet csak a festészetedben tudtál kifejezni?

Leírhatatlan volt az elmúlt pár hónap és most, hogy már a kezemben is tarthatom a gyermekem, ez egészen eufórikus érzés. Amit én képviselek, az talán a gesztusfestészethez áll a legközelebb, így biztosan hatással lesz rá. Olyan behatás nem ért, amit csakis kizárólag a festészeten keresztül tudnék kifejezni, bár az élmény még nagyon friss. Én magam is nagyon kíváncsian és izgatottan várom, hogy mi következik.

Gyermeked kezében is megtalálható lesz majd az ecset?

Biztosan ki fogja ő is próbálni, de erőltetni nem fogom. Inkább az a fontos, hogy ő is megtalálja azt a tevékenységet, amiben ennyire ki tud teljesedni, mint én az absztrakt festészetben.

Szerző: Véber Zsuzsanna

Fotók: Bernadett Shepherd

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Siker határokon túl: Győri Noémi fuvolaművész fuvolaművész

Siker határokon túl: Győri Noémi fuvolaművész