Az első filmedben láthatunk hamarosan a mozikban, hogyan kerültél 17 évesen a színészmesterség közelébe?
Mindig is érdekelt a színészet, 13 éves korom óta veszek részt folyamatosan castingokon. Nem jártam soha ilyen suliba, szerintem a színészet ösztönös dolog, persze tudom, hogy egy részét tanulni is kell. Én már kiskoromban is faltam a filmeket, ha volt egy kis szabadidőm, mindig filmeket néztem. Sokszor idegesítettem is ezzel a családomat, de végül is mindannyian támogattak abban, hogy erre a pályára lépjek. Az X – A rendszerből törölve az első játékfilmem.
Milyen szerepekben találkozhattak veled korábban a nézők?
Hosszú folyamat volt, mire idáig eljutottam, először statisztaként dolgoztam, majd később már kisebb szerepeket is kaptam. Anno, úgy kezdődött ez az egész, hogy volt egy tanárom, aki látta, hogy szeretek szerepelni, így beajánlott egy ügynökséghez. Lényegében ezután már folyamatosan kerestek. Persze ez a mostani szerep a legjelentősebb eddig, ráadásul már a forgatást is nagyon szerettem. Tavaly márciustól júniusig tartott a munka, emlékeszem, a többiek folyamatosan kérdezgettek, hogy még mindig jól vagyok-e, de én kifejezetten élveztem a film készítésének minden mozzanatát.
Hogyan élted meg, hogy olyan nagy nevekkel dolgoztál az X-ben, mint Kulka János, Balsai Mónika, Szirtes Ági vagy Schmied Zoltán?
A forgatás alatt nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tőlük és rengeteget tanultam az egész szakmáról. Barátságok is kialakultak a közös munka során, mivel a legtöbb jelenetem a filmbeli édesanyámmal, Balsai Mónikával volt, talán vele lett a legszorosabb a kapcsolat.
A film tele van erőteljes, lélektanilag is súlyos jelenetekkel, volt olyan rész, ami különösen megviselt mert annyira megterhelő volt?
Mivel egy elég erőszakos karaktert kellett eljátszanom, nem volt egyszerű, de folyamatosan törekedtem arra, hogy hiteles legyek Voltak olyan részek, amikor azt éreztem, hogy ez már tényleg túl sok, de ezeken a gyengébb pillanataimon mindig hamar túlléptem és inkább az adott jelenetre fókuszáltam. Egy kicsit persze skizofrén állapot, hogy egy olyan szerepet kell eljátszanod, ahol a karakter a saját természeteddel szöges ellentétben áll, de így legalább előjöhetnek olyan oldalaid is, amiknek a létezéséről még te magad sem tudtál. Mindemellett én sokkal nyugodtabb vagyok, haragot sem tartok és kevésbé szeretem a punk zenét.
Van kedvenc színésznőd, akit nemcsak szakmailag, de emberileg is példaképednek tartasz?
Cate Blanchettet nagyon szeretem, de mindenkire felnézek, aki a színészet mellett társadalmi felelősségvállalási projektekben is részt vesz és mondjuk aktivistaként áll egy jó ügy mellé. Én is szeretnék majd ebbe az irányba menni. Alapvetően nem gondolkodom tudatosan az életem különböző területein, de a karrieremben szeretek tervezni. A jó szerepek mellett az is fontos, hogy olyan dolgokat tudjak képviselni, amikben teljes mértékben hiszek és amikkel tudok azonosulni.
Melyik az az álomszerep, amit a leginkább szeretnél egyszer eljátszani?
A Fekete hattyúban Natalie Portman karaktere nagyon érdekel, maga a film is a kedvenceim közé tartozik. Különösen érdekes szerep az, ahol az emberi személyiség két végletét kell ilyen mélységeiben megmutatni és hitelesen eljátszani. A mentális betegségek egyébként is nagyon érdekelnek, mindenképpen izgalmas kihívás egy olyan szereplő bőrébe bújni, aki ilyen problémákkal küzd.
Most, hogy színésznőként debütáltál az első filmeddel, milyen új feladatok várnak rád?
Először is szeretnék leérettségizni, aztán jó volna bekerülni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. A rendezés és az operatőrködés is közel áll hozzám, csakúgy, mint a színészet. Színházban is szívesen játszanék és vannak olyan színvonalas sorozatok, mint például az Aranyélet és a Terápia, ezekben bármikor örömmel szerepelnék.
Szerző: Sárosi Kinga Fotó: Pintér Leó, InterCom
