Hét lenyűgöző film, hét női alkotóval: ajánlónkban a 15. Verzió női filmjeiből szemezgetünk, amelyek bemutatják a bátor lázadást, szereplői küzdenek az igazságért, kiállnak az elesettekért és közben természetesen szeretnek. Mindegyik film megindító és persze inspiráló alkotás, vitathatatlanul fontos és aktuális kérdésekkel. És ahogy a fesztivál mottója is szól: a világ legfrissebb lenyomatát képezik le.
A költőnő (The Poetess)
Stephanie Brockhaus az operatőre A költőnőnek, aki már számos díjnyertes dokumentumfilmen dolgozott rendezőként és producerként. Hogy miről is szól a film? Hissa Hilal hangja a fátyol mögül szól, fegyverei a szavak. Hissa egy autodidakta író, aki kimondja, amit gondol. Bejut a Milliók Költője nevű TV show-ba Abu Dhabiban, ami az arab világ legnagyobb költészeti versenye, és nők ritkán vesznek részt benne. Hissa egészen a döntőig jut. Verseiben kritizálja a patriarchátust, és 75 millió néző előtt nyíltan támadja az egyik közismert szaúdi vallási vezetőt radikális fatwáiért. Honnan tett szert a tudásra és a bátorságra, hogy életét is kockáztatva kiálljon a színpadra?
Szembesítés (Complicit)
Az egyik rendezőnek, Heather White-nak a Szembesítés az első filmes munkája, korábban egy díjnyertes nonprofit szervezet elnökeként tevékenykedett és a Harvard munkatársa is volt. A film főszereplője
Ji Jeting, aki foglalkozásból eredő leukémiában szenved, és megpróbál kártérítést kapni a munkaadójától. Szeretne másokon segíteni, ezért beszáll egy foglalkozási betegségek és munkahelyi balesetek áldozatait támogató nonprofit szervezetbe, ahol rájön, hogy tucatjával vannak olyanok a körzetében, akik okostelefonok gyártása során szenvedtek mérgezést. Kutatásai során felfedezi, hogy a leukémiás betegségek gyakoribbak az Apple fő beszállítója, a Foxconn környezetében. Eljut számos munkáshoz, akinek a családja a túlélésért küzd a kezelési költségek súlya alatt nyögve. Amikor szembesíti a helyi üzemeket a felfedezésével, a saját biztonságát kockáztatja, mert jelentős erők mozdulnak meg ellene.
Végkimerülésig (The limits of work)
Apolena Rychlíková 1989-ben született, cseh dokumentumfilm-rendező és újságíró. Ő a rendezője a Saša Uhlová főszereplésével készült Végkimerülésignek, amelyben a rendezőnő a titokban készített felvételeket kombinálja Uhlová mindennapjaival és felolvasott kommentárjaival.
Az újságírónő nekiindul, hogy felfedezze, milyenek a körülmények a Cseh Köztársaság legrosszabbul fizetett munkaköreiben. Jelentkezik kórházi mosodásnak, csirketelepi munkásnak, kasszásnak, hulladék-feldolgozóba szemétválogatónak. Az e helyeken gyűjtött tapasztalatairól készített személyes hangvételű riportsorozatát az A2larm.cz honlapon tett közzé.
Semmi sem mutatja (No obvious signs)
A „láthatatlan” mentális problémák fontosságára hívja fel a figyelmet a fiatal ukrán rendezőnő, Alina Gorlova Semmi sem mutatja című alkotása, amely már több díjat is nyert. A film főszereplője egy nő, aki visszatér a háborúból. Pszichológushoz jár, küzd a poszttraumatikus szindrómával, próbál visszatérni a normális kerékvágásba. A film végigköveti a rehabilitációját, míg újra munkába nem áll. „Semmi sem mutatja” – ezt a kifejezést hallják a leszerelt ukrajnai katonák a kórházban, ahová segítségért fordulnak a tüneteikkel. Ha nincs fizikai sérülésük, az orvosok és általában a társadalom nem foglalkozik a problémáikkal. Hogy fest a valóság a katonai hősiesség színfala mögött? Hogyan térnek vissza a békés életbe a háborút megjártak, és mennyi ideig szenvednek az utóhatásoktól?
Élete virágja (La Flor de la vida)
Ebben a filmben olyanoktól hallunk a szerelemről, akik a legjobban ismerik azt: minden résztvevő elmúlt már 80 éves. Az interjúgyűjteménynek induló filmről hamar kiderül, hogy a középpontjában a 83 éves Aldo és felesége, Gabriella zűrzavaros szerelmi élete áll. Aldo és Gabriella házassága öt évtized után válságba került. A humorral, távolságtartással és szkepticizmussal tálalt történet bájosan és némi iróniával, de azonnal az elkerülhetetlen kérdés feltételére késztet: tarthat örökké a szerelem? Egy szerelmi történetnek, vagy inkább egy szerelem végének vagyunk tanúi. A fiatalok, akik az ötvenes években szenvedélyesen rajongtak egymásért, akik szerelmet és sírig tartó hűséget esküdtek egymásnak, már nem ugyanazok. A személyiségük, az érdeklődésük és a világfelfogásuk is más már. Itt az ideje az elválásnak? Az Élete virágja Claudia Abend és Adriana Loeff uruguay-i dokumentumfilmesek munkája.
Alicia
A holland Maasja Ooms a rendezője az Aliciának.A film egy olyan lányról szól, aki egyévesen került el otthonról, előbb nevelőszülőkhöz, majd ötévesen gyermekotthonba. Kilencéves korában még mindig ott él, és a gyerekek többségével ellentétben nem talál új családot. Hogyan nőhet fel valaki szülői szeretet nélkül? A rendezőnő három éven át követte a kislány mindennapjait, különös tekintettel a tanácsadókkal, a társaival, az anyjával és a kistestvérével (akinek sikerült az, amiről Alicia csak álmodik: otthonra lelt) való találkozásaira. Megismerjük a vágyait, a tehetetlenség és a kilátástalanság szinte tapintható érzését. A zűrös kamaszkorba érve kisiklik-e az élete a reménytelenség miatt? Az Alicia egy erős film a szeretet egyetemes szükségletéről.
A másik oldal (The other side of everything)
Egy kulcsra zárt ajtó egy belgrádi lakásban hetven éven át távol tartotta egy családtól a múltját. A rendező és édesanyja beszélgetéseiből kirajzolódnak azok az otthonukon is átfutó politikai törésvonalak, amelyek nem csak az országot osztották meg, de az egyének életére is döntő hatással voltak. A szerbiai család történetéből kiemelkedik a zavaros időkben is helytálló aktivista anya portréja. Az ő alakján keresztül a film alapvető kérdéseket fogalmaz meg a jövőnk iránti felelősségvállalásról. A díjnyertes belgrádi dokumentumfilmes rendezőnő, Mila Turajlic alkotása senkinek nem fog csalódást okozni.
