Íme egy helyzet Zsófi, ahol könyvekről kérdezlek, és kivételesen nem főzöl…
…és én nagyon örülök, hogy egy ilyen gyönyörű könyvespolc előtt egy fotelben beszélgetünk…
Tudom, hogy az olvasás, az irodalom erősen jelen van az életedben.
Abszolút, nagyon-nagyon olvasó ember vagyok, szeretem a szépirodalmat, és meglepő módon nemcsak szakácskönyveket olvasok. Mindenki azt gondolja, hogy én csak gasztronómiával foglalkozó könyvekkel vagyok körülvéve, ami részben igaz, hisz van egy elképesztő szakácskönyv-gyűjteményem, de sok más könyvem is.
Hol van a lakásban ez a közel ezer kötetes gyűjtemény?
Hát a konyhában, meg a nappaliban, meg a hálószobában is, meg mindenhol, kábé a lakás minden területén. De tényleg szeretek olvasni, egyedül az idővel küzdök. Sokat utazom, és már alig várom, hogy órákon keresztül kelljen a reptéren üldögélni, hisz sok könyv van nálam, és végre elővehetem a regényeket, meg a nagy, elmélyülősebb könyveket.
És mióta ennyire sűrű az élet, Zsófi? Mert az elmúlt időszakban kapkodjuk a fejünket, annyi helyen ott vagy, szerepelsz…
A csapból is én folyok, mondd ki nyugodtan…!
Nem-nem, ez egy nagyon felépített munka, de mióta ilyen sűrű?
Hát azt hiszem, hogy tíz éve, amikor váltottam a diplomáciai pályáról a főzőnői státuszra – ezt a szót találtam ki magamnak jobb híján.
Ha a tíz évvel ezelőtti életedre visszagondolsz, akkor mi az, amit magaddal hozol abból? Mi az, ami megmaradt, mi az, ami ma is jellemző?
Nagyon sokat, de én eleve azt hiszem, hogy elég stabil, kiegyensúlyozott egyéniség vagyok, amit nagyrészt otthonról hozok, ez a szülőktől kapott ajándék, úgyhogy teljesen őszintén: nyilván sok mindenben változtam, talán lazább lettem, eleve talán a diplomáciai pálya formalitása meg kötöttsége miatt – a szabadúszói lét, meg a főzésnek ez a nem is tudom, a fizikai valósága, meg ez a rengeteg fantasztikus ember meg feladat biztos, hogy lelazított. Az, hogy megtaláltam ezt a hivatást, ami a szenvedélyem is, az egy százötven százalékos önazonosságot ad, biztos, hogy kifelé is kisugárzik.
Arra emlékszel, hogy mi volt az első étel, amit főztél, és aztán az első, aminél azt érezted, hogy na, ez most jól sikerült?
Kiskoromtól kezdve főzök, a konyhában nőttünk fel az öcsémmel, és imádtuk. A családi legenda szerint állítólag egy csörögefánk volt, amit elkészítettem hét évesen, ami nem kimondottan egy gyerekbarát étel, hisz egy forró olajban kisütött dolog. Ráadásul úgy, hogy nem voltak otthon a szüleim, és a legenda szerint felhívtam őket, hogy akkor hogy kell kisütni a csörögefánkot – mondták, hogy „Húha, mindjárt érkezünk” – erre én mondtam, hogy „Nem-nem-nem, már készen van, minden készen van, csak hogy kell kisütni?” – Állítólag a végeredmény ehető lett…
És amire azt mondod, hogy szerinted jól sikerült?
Az valószínűleg valamilyen nagymamám által tanított étel. Mind a két nagyszülői ág nagyon meghatározó a kulináris identitásom szempontjából, de a budapesti nagymamám az, aki megtanította nekem a hétköznapi főzést, és a gazdálkodást, háztartás vezetését, tíz-tizenöt éven keresztül főztem mellette.
Melyik az a szakácskönyv, ami évtizedek óta ott van a konyhádban és fontos, sokszor visszanyúlsz hozzá?
A legrégebbi, amit nagyon sokat használok az a nagymamámtól örökölt XIX. századi régi szakácskönyv, Bánffy-Hunyadffy Erzsébet szakácskönyve, A jó házi konyha. Azóta újra is köttettem, mert már annyira szétesőben volt. És az abszolút szerelmem, ami az egyike annak a könyveknek, ami az éjjeliszekrényemen is megtalálható, az Kövi Pál Erdélyi lakoma kötete. Szerző ’56-ban emigrált, először Olaszországban volt focista, utána továbbment NewYorkig, ahol a Four Season’s éttermet megalapította. Nagyon sokat forgatom ezt a könyvet, hihetetlen komoly intellektuális munka van benne, elképesztően inspiráló, és hát a receptek pedig annyira korszerűek és annyira modernek, hogy az ember nem is gondolná, ez egy ’80-as években születtek. Az erdélyi konyha amúgy is egy hihetetlen természetközeli, hiperszezonális, nagyon zöldségközpontú, tehát szinte minden, mondjuk mai gasztrotrendnek tulajdonképpen megfelel. Tíz éve vágyom arra, hogy ezt könyvet felújítsuk és elkezdjünk dolgozni és most ezt a Magyar Konyhával közösen el is kezdtük.
Két szakácskönyv után vegyünk kedvenc szépirodalmi könyvet. Tudom, hogy sokat olvasol, érdekel a könyvek világa, író barátaid vannak. A könyv egy mód arra, hogy feltöltsd magad?
Igen, az olvasás, a szépirodalom mindenképpen egy minőségi feltöltődés, ugye pont egy ilyen műfajban is, ahol nagyon sokat kell magamból, meg a gondolataimból, meg az ötletekből kifelé is adni, nagyon fontos, hogy egyensúlyban tudjam tartani azt is, ami befelé jön a fejembe. Sok könyvet olvasok magáért a nyelvezetéért, azt imádom a legjobban, amikor egy olyan könyvet találok, ahol meg lehet állni és visszaolvasni mondatokat, mert egyszerűen annyira jól vannak megírva. Én nem tudok este ágyban olvasni, mert egyszerűen elalszom, inkább ahogy említettem, utazásnál, vagy vidéken olvasok – sokat járok le vidékre, Kunmadarasra, ahol a régi nagyszülői ház van, az tényleg egy teljesen nyugodt béke szigete, alkotóház, oda mindig rengeteg könyvet viszek.
Mondj egy olyan könyvet, ami neked meghatározó volt az életedben.
Mondom azt, ami az idei év kedvence, régen volt ilyen olvasási élményem, hogy borzongat, annyira jó volt olvasni – ez Paul Austernek a 4321, ami a friss regénye. Elkezdtem, és nem tudtam letenni…
Ha kíváncsi vagy Mautner Zsófi további kedvenc könyveire, például arra, mit gondol a friss Libri irodalmi közönségdíjas Krusovszky Dénes nagyregényéről, a videón meghallgathatod a beszélgetést.
