„Csókolom, Tátrai Vera vagyok” – olvashatjuk rögtön a könyv elején, Vera itt kézenfog minket és 328 oldalon át nem enged el.
A Vera egy szerelem története. Vera és Józef tiszta érzelmi túláradása indítja el a történetet, egymásra találás, ismerkedés, barátság, erő, összetartozás – egy gyönyörű gyerekszerelem és vele mindazok az illúziók, amik bennük megszületnek. Ezzel a kapcsolattal léphet ki Vera abból a mederből, és fedezheti fel azokat a titkokat, amiket a szülők és nagyszülők generációja mindaddig próbált elhallgatni és amivel együtt éltek. Meddig lehet titkolni egy élet eredetét?
A Vera családtörténet, de másképp, mint a 2011-ben megjelent, AEGON-díjas Mellettem elférsz. Itt is keres a főhős, az általános iskolás Vera, lépésről lépésre fedez fel mozaikokat a múltból és néz szembe saját magával – mégha nem is olyan tudatosan, mint a Mellettem elférsz harmincas férfi főhőse. Vera szeretné megérteni a körülötte lévő világot, az elharapott mondatokat, az elkapott pillantásokat, a generációkon átrezgő indulatot, fájdalmat, titkokat, elhallgatásokat. Közben szeret, dönt, játszik, dacol, akar és enged, nevet és sír, nagy harcokat vív a kiskamasz szegedi világban – talán pont olyanokat, mint mi egykor, amik láthatatlanok voltak a felnőttek számára, de megrázó ma visszagondolni, és saját gyermekeinket ezzel a tudással figyelni.
A Vera egy barátság története. A Sárival való barátsága, harcai, kudarcok és felismerések láncolata engem emlékeztetett Szabó Magda Encsy Eszterére és Graff Angélájára, mert sehol nem jó és rossz pólusban kell látni egy barátságot, hanem féltésben, szeretetben, vágyban, irigységben és abban, hogy merjünk elbukni és megérteni a másikat.
Családon, barátságon, nagy szerelmen – számos megélt érzelmen keresztül nekem arról szól a könyv, hogy a fájdalmas és súlyos dolgoknak, amikről nehéz beszélni, azoknak is megvan a joga a kibeszélésre, joguk van ahhoz, hogy a jó dolgok között is hallatszódjanak. Létezniük kell, mert az életnek ez a törvénye. Titok? Mit érez Vera és mit keres? Mi, olvasók pontosan azt és annyit tudunk meg lapról lapra, amit Vera tud, érez, lát és hall. Vera sorsát nem nézhetjük magában, meg kell érteni hozzá a szülők, nagyszülők életét – a jelen ’80-as évekbeli, vidéki Magyarországáról visszatekinteni a szülők sorsát meghatározó II. világháború utáni évekre és a nagyszülők sorsát meghatározó II. világháborús eseményekre is. Hisz mindenki a saját életét próbálja megoldani, de tudjuk, az egyén sorsa elválaszthatatlan a szülei, nagyszülei történetétől.
Grecsó Krisztián könyveinek központi kérdése a származás, a múlt felfedezése, megértése és átírhatósága. Önmagunk megismerése nemcsak érzelmi, társadalmi értelemben, hanem történetileg is – kik vagyunk, honnan jöttünk, mit örököltünk, honnan származunk? Ha megtaláljuk őseinket, ha magunkra ismerünk egy mozdulatban, egy fotón, egy örökölt történetben (Mellettem elférsz) vagy épp ha nem, keressük magunkat a szüleinkben de sehogy sem találjuk, érzünk egy titkot és vágyunk megérteni, kikkel élünk (Vera) ugyanúgy sodor minket a történet és azt kapjuk a könyv által, ami a legtöbb: mi, olvasók is elkezdjük rendezgetni életünk szálait, értékelni, becsülni a szépet és tisztítani a rendetlent. Bátor könyv a Vera, nehéz helyzet tanúja, Grecsó Krisztián talán legtörékenyebb élet-szakaszában született, egy olyan témáról, ami ma, Magyarországon kulcsfontosságú.
A könyv elolvasása után érdemes visszalapozni az elejére (egy születésnapot látunk, egy színes tablót) – a történetek, félelmek, szenvedélyek, sorsok megismerése után. Más értelmet kapnak azok a szavak, helyzetek, mondatok, amiknek az elején nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget. Ha ezt megértjük, talán mi is jobban figyelünk családunk, barátaink, környezetünk néha érthetetlen helyzeteire.
#marieclaireolvas #Mcolvasóiklub #közösségvagyunk
