A Meddig jössz közepe táján vagy egy sor, egy nagyon egyszerű sor, ami szíven ütött. „Lili, nem lesz könnyebb” – mondja Miklós, és ekkor azt éreztem, hogy ez a könyv azért ennyire jó és fontos, mert őszintén ír érzésekről, törékenységről, és egy kapcsolatot a maga valóságában ábrázol. Megkönnyebbültem, mert valóban nem lesz könnyebb, tudom jól, és persze amikor hasonló helyzetben voltam, nem tudtam, ahogy legtöbben nem tudjuk. De ez nem az én , hanem Lili története, egy tehetséges, izgalmas, talán öntörvényű fiatal lányé, aki egy vidéki színházban dolgozik, él, aki lát, nemcsak néz, aki észrevesz, nemcsak figyel. És aki szeret, talán nem azt, akit kéne. De ezt ki dönti, döntheti el? Lili mégis én vagyok és sokan mások, akik egyszer már elhittek valamit, egy szerelmet, vágyat, elhitték hogy ez most más lesz, még akkor is, ha figyelmeztették őket, nem lesz könnyebb.
Szerelmi háromszög? Egy fiatal színésznő, aki elcsábítja a meghívott főrendezőt? Egy férfi, akinek „működik” a házassága, mégis szerelemre vágyik a fiatal színésznővel? Egy feleség, aki mindent megtud és határt húz? Ki a jó, ki aki megcsal, reménykedik, vágyakozik, hazudik, méricskél? Majd átadja magát, vár, izgul? Hányféle érzés van, és hányféleképpen kapcsolódhatunk egymáshoz? Tisztességes, szerető, megcsaló, áldozat – hányféle szerep van az életben, hányféle valóság? Valószínűleg az életünkben sokféle kapcsolaton megyünk keresztül, és még ha nem is a színház izgalmas, teremtő, nehéz világában – a Meddig jössz története velünk is megeshetett. Zavarba ejtően belelátunk egy alakuló kapcsolat folyamatába, Lili töprengéseibe, barátai, kollégái sorsába, Lili várakozásába, kételyeibe – mintha naplót olvasnánk, E/1-ben éljük meg a Miklóssal alakuló viszony állomásait. És azt, a szerelem mellett mennyi mindent tanul a férfitól – önmagáról, érzésekről. „Azt hiszem, akkor imádtam bele, amikor ezt megértettem. Fájdalomtól röhögni, boldogságtól fájni. …Azt hiszem, ez volt az egyetlen, amit a főiskolán tanultam, és ehhez vele kellett találkoznom. Addig sem féltem a konfliktusoktól, de Miklóstól tanultam meg keresni és szeretni őket. Agyalni rajtuk és különbözőképpen megoldani.”
Anna Gavalda Szerettem őt könyve jutott eszembe Sándor Erzsi regényének olvasásakor, amiben egy hasonló történetet a feleség szemszögéből ismerünk meg, olvassátok el azt a könyvet is, hogy ítélkezés nélkül minél több oldalról értsünk meg emberi helyzeteket – a vágyat a kapcsolódásra, a boldogságra, az áldozatokat és a döntéseket – még ha ezek nem is a mi döntéseink. Nem jó és rossz harca ez, mert nem jók és rosszak vagyunk, hanem a 21. században, egy zavaros és változó korban emberek, akik boldogulni akarnak, látszódni és láttatni, érezni és befogadni. A Meddig jössz oda vezet, ahová civilek nem látnak be – a kulisszák mögé, a színházi öltözőbe, a függöny takarásába, a színészházba, és a „smink alá” – egy fiatal, tehetséges színésznő érzéseibe, akinek napjain, készülődésében, beszélgetéseiben valóban magunkat fedezhetjük fel. És ezt csak egy olyan érzékeny ember tudja megírni, aki belsős: aki maga is otthon van a színház világában, aki minden rezdülésével érti az általa megírt helyzetet, helyszínt, szereplőket, akinek a színház az élete. Sándor Erzsi ilyen alkotó – a hazai kulturális szcéna kikerülhetetlen szereplője – hangja, interjúi, munkája egyaránt meghatározó, fontos. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt újságíró és a Magyar Rádió szerkesztő-riportere. Két megjelent könyve (Szegény anyám, ha látnám / Anyavalya) egyaránt bebizonyította, mennyire érzékeny, pontos, finom ember, s amikor legutóbb személyesen láttam – egy díjátadóra kísérte Csernus Mariannt, a Pesti Magyar Színház legendás színművészét – az nekem felejthetetlen. Annyi szeretet volt benne, gondoskodás és figyelem, ami mindannyiukra sugárzott, mindannyian kaptunk belőle.
És még valami: a Meddig jössz külön ajándéka, hogy olyan jól ismert dallamokat dúdolunk közben, tökéletes ritmusban a regénnyel, amiket Presser Gábor és Sztevanovity Dusán jegyez – a Csak dalok albumára íródott a könyv, minden fejezet mottóval indul. Hogy az életünkben meddig megyünk – egy kapcsolatban, őszinteségben, barátságban, szembenézésben – tényleg rajtunk áll. Ez a könyv nem ad tanácsot, nem okít, nem magyaráz – egyszerűen megmutat, és átölel. Lilit, és minket is. Ami nagyon jól esik.
#marieclaireolvas #Mcolvasóklub #közösségvagyunk
Jövő héten pénteken egy személyre szólóan dedikált példányt is megnyerhetsz, ha velünk játszol a Facebook-oldalunkon!
