Korábban egy interjúban azt mondtad, olyan könnyen alakulsz át más karakterekké, hogy néha kicsit elveszíted magad útközben. Ezt nem találod néha veszélyesnek?
De, persze, Isaac (Allen karaktere a Kurtizánok korában – a szerk.) például egy meglehetősen komplex figura, és rengeteg sötétség is rejlik benne. De alapvetően nagyon sok múlik azon, hogy milyen emberek vesznek körbe a jelenetek felvétele során – mint most Ash Hunter, Holli Dempsey és Jessica Brown Findlay, akik végig segítettek, hogy a filmezés tényleg közös erőfeszítéssé váljon. Mindig jóleső, mikor a többiek átsegítenek a nehéz folyamaton.
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás ebben az új szerepben?
Mivel még sokan nem látták, nem akarok túl sokat elárulni a sorozatról… De azt hiszem, ami fontos, hogy Isaac-ben ott van az emberség, van egy nagyon emberi oldala is, amit meg kellett mutatnom. Valahogy ezt kellett érzékeltetnem, amellett, hogy nyilvánvalóan az a munkája, hogy lányokat futtat és persze közben csinál néhány elég durva dolgot is. Azt hiszem, az volt a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljam benne az emberit.
Mesélj még egy kicsit a karakteredről! Mi az, ami szimpatikus benne és mi az, ami nem?
Nos, a múltjáról nagyjából annyit lehet tudni, hogy a testvérével, Hallel a hadseregben szolgáltak, és ami határozottan szimpatikus benne, hogy olyan fickónak tűnik, aki valahogy mindig elrendezi a dolgokat. Kettejük közül Hal a módszeresebb, ő a jobb tervező, Isaac sokkal nyersebb, akaratosabban és agresszívebben tör a céljai felé. Nekem tetszik benne, hogy alapvetően spontán fickó. És szerintem valójában elég romantikus típus is: bár kifelé mást mutat, legbelül csak arra vágyik, hogy valódi, intim kapcsolata lehessen valakivel.
Szóval ha találkoznátok a valódi életben, akár barátok is lehetnének?
Hát, azt nem tudom. Ha rossz napja lenne, nem biztos… Ha mindketten jó passzban lennénk, mikor találkozunk, akkor talán, de azért meg kellene néznünk, hogy alakulna.
A Kurtizánok korában főleg női stábtagokkal vagy körülvéve. Milyen volt férfiként csatlakozni a csapathoz?
Csodálatos, tényleg csodás. Nem mondhatnám igazán, hogy más volt, mint bármelyik projekt,amiben dolgoztam. Ettől függetlenül mindig nagyon jó hangulat volt a forgatáson! És azért voltak ott férfiak is, például Ash Hunter is, aki a testvéremet alakítja.
Kosztümös drámáról van szó, amiben elképesztő jelmezek és sminkek láthatóak. Ezek a részletek mennyire fontosak a karakterek kidolgozásához?
A karakterek történetének már azelőtt össze kell állnia, hogy belebújok a jelmezbe, de persze a jelmez rengeteget segít abban, hogy tényleg ráérezzek a figurára, hogy képes legyek leválasztani magamról, hogy kívülről szemlélhessem magam. Isaac esetében fontos, hogy egy igazi gentry. Ezért amikor beszéltem a jelmeztervezőkkel, arra kértem őket, hogy próbálják érzékeltetni, ez a férfi mindig elegánsabbnak akar látszani, mint amilyen valójában.
Alfie Allen a Kurtizánok kora című sorozatban
Mesélj egy kicsit a kezdetekről is: miért szerettél volna színészettel foglalkozni?
Emlékszem, az első komoly szerepem, amiből sokat tanultam, az Equus volt. Ott egy Simon Callow nevű fickóval dolgoztam együtt: a vele való három hónapos munka olyan volt, mint három hónap egy színművészeti főiskolán. Az egyik legfontosabb például, amit megtanultam tőle, hogy sose ragadj bele ugyanazokba a szerepekbe. Szóval, hogy miért lettem színész – azt hiszem, egyszerűen azért, mert nagyon tetszett a munka. Jól érzem magam benne, akkor is ha jól megy, és akkor is, ha nem.
Nemrégiben jelöltek Emmy-díjra is – ugyan saját magad terjesztetted fel, azért meglepetésként ért a jelölés?
Azt hiszem, még mindig le vagyok sokkolva tőle. Őszintén szólva, még várom, hogy leülepedjen az érzés. Nem igazán látom a saját karrierem pályaívét, szóval inkább csak próbálok az érzéseimre hallgatni: most valahogy jó döntésnek éreztem, hogy felterjesszem magam. A hozzám közeli emberek is jó ötletnek tartották és szerencsére jól is alakult a dolog. Nagy megtiszteltetés, amit továbbra sem tudok elhinni. Borzasztóan izgatott vagyok tőle!
Hogyan ünnepeltél, mikor megtudtad?
Hogyan ünnepeltem? Ami azt illeti, nem igazán volt ünneplés. Ahogy mondtam, még mindig várom, hogy leülepedjen a hír, még mindig úgy érzem, néha meg kell csípnem magam, hogy “akkor ez most tényleg igaz”. Ezért még nem is nagyon ünnepeltem, az életem megy tovább a szokásos kerékvágásban.
Miután annyi időt töltött egy karakter bőrében, félő, hogy az ember karakterszínész marad. Számodra milyen érzés volt magad mögött hagyni Theon Greyjoy szerepét és a Trónok harcát?
A Trónok harca egy nagyon speciális munkafolyamat volt: jelen volt benne egyfajta spontaneitás, pedig a kezdetektől minden szigorú időbeosztás szerint működött. Mégis szakaszos volt a munkafolyamat: kilépni a karakterből és visszatérni, kilépni és visszatérni – persze ehhez az évek alatt hozzászokik az ember. Ezután nagyon jólesett megnézni, hogy képes vagyok-e más környezetben, más tempóban, más emberek között dolgozni, és azt mondhatom, minden organikusan kialakult, ami remek.
Néhány évvel ezelőtt azt mondtad, szívesen vennél részt több színházi projektben is. Vannak konkrét elképzeléseid is?
Az tényleg remek lenne, mostanában nem igazán volt lehetőségem ilyen munkákra. Pedig nagyon szeretek a színpadon állni. Azt hiszem, ez a leghatékonyabb módja, hogy eljuttasd az üzeneted a közönségednek. Úgyhogy a színházi munka valami olyasmi, amire mindig is nyitott leszek!
Van olyan karakter, akit nagyon szívesen eljátszanál majd egyszer?
Igen is meg nem is – ez folyamatosan változik. Gyerekkoromban nagyon szerettem volna eljátsszani Artful Dodgert a Twist Olivérből, de azt hiszem, mostanában már nincsenek ennyire konkrét karaktervágyaim.
A Kurtizánok kora 3. évadát október 9-től szerdánként 21:00 órakor sugározzák az Epic Drama tévécsatornán.
Fotó: GettyImages
