Akkor repültek haza Montréálból, amikor még nem volt kötelező a maszkviselet – most úgy beszélünk erről, mintha réges-rég történt volna, pedig fél éve sincs, hogy befejezték a forgatást Vanessa Kirby és Shia LaBeouf főszereplésével. A Pozsonyi úton ülünk a Proton Cinema irodahelyiségében: még a velencei világpremier előtt, de egy frissen készített – negatív! – Covid-teszt után.
Kezdjük ott, hogy Bradley Cooper lelépett.
Mundruczó Kornél: Írt egy szívhez szóló levelet, hogy kiszáll az elkezdett munkából. Ez lett volna a Deeper, egy tenger alatt játszódó pszichothriller. A forgatókönyvírót elsodorta a MeToo, Bradley-t pedig várta a Csillag születik rendezése.
Wéber Kata: No meg gyereke született.
Kornél: Még az is. Tényleg nem lehetett rá haragudni. És ha magamba nézek, én is hagytam már el produkciót. Igaz, hogy sokkal kisebbet és sokkal korábban. Emlékszem, épp a válásom közepén voltam, amikor Münchenben lett volna színházi munkám, egy már meghirdetett projekt. Ha a megbeszéltek szerint odautazom, pont nem lettem volna itthon, hogy a gyerekek ügyét elrendezzük. Velem akkor nagyon megértők voltak. Már csak ezért sem tudtam igazán neheztelni Bradley-re. Így viszont, hogy a Deeper elúszott, felszabadult egy évünk. Valójában ezzel indult a Pieces of Womanhoz vezető út. Egy varsói színház akkor kért fel minket dolgozni. Az ottani workshopra pedig már ezt az anyagot vittük.
Olvastad már?
Annak a történetnek a magvát, amelyből később a film lett?
Kata: Az alapgondolatot legalábbis. Amelyből először színdarab született, és csak ezután a film. Ez pedig az volt, hogy megfesthető-e pontosan egy tragikus otthonszülés és a traumát elszenvedő család természetrajza. Személyes indíttatásból kezdtem a sztorival foglalkozni, aztán sok különböző esetet megismerve alakítottam ki a végső szöveget. Minél több történettel találkoztam, annál inkább kibontakozott előttem egy számomra addig ismeretlen perspektíva – amikor a legnagyobb veszteség során valaki nem klasszikus módon dolgozza fel a gyászát. A pszichológiában ezt egyfajta megrekedt gyászfolyamatnak hívják. A legkülönösebb számomra az volt, amikor olyan nőkkel beszéltem, akik nem hibáztattak senkit az őket ért veszteségért. Ők valamilyen módon bölcsebbek, tisztábbak lettek azáltal, hogy valami rettenetes történt velük. Ezt a nézőpontot nem tudtam többé elengedni.
Kornél: Ehhez adódtak hozzá az anyukádon keresztül megismert történetek, amelyeket már rég meg akartál fogalmazni, és egy jegyzetfüzetbe le is írtál. Valójában csupa anya-lány párbeszéd volt ebben a füzetben. Érdekes, hogy az előadásban ezek jóval hangsúlyosabbakká váltak, mint a filmben, ahol a színdarabhoz hozzáírt plusz ötven jelenet sokkal inkább a párkapcsolatra koncentrál.
Az, hogy egy ennyire személyes szövegekkel teli füzet a tulajdonosától egy másik ember kezébe kerül, erős bizalmi viszonyt feltételez. Megkönnyíthette a jegyzetfüzet útját, hogy ti egy párt alkottok?
Szerző: Köves Gábor Fotó: Zsólyomi Norbert
A választ és az interjú folytatását elolvashatjátok a Marie Claire októberi lapszámában!
