Péterfy-Novák Éva: „Talán majd egyre kevesebb lelki sérelmet cipelünk”

2020. december 03. |

Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regénye, és a belőle készült monodráma Tenki Rékával a mai napig óriási siker, ahogy a szintén fajsúlyos témát feldolgozó, tavaly megjelent könyve is színpadra kívánkozott. Az Apád előtt ne vetkőzz premierje kapcsán tabukról és érzésekről beszélgettünk.

Az Egyasszony után az Apád előtt ne vetkőzz is igen nehéz kérdéskörhöz, a gyerekekkel szemben elkövetett, családon belüli szexuális abúzus témájához nyúl. Miért találnak meg ezek a fajsúlyos témák?

Az Egyasszony önéletrajzi regény, teljesen más okból keletkezett. De amikor elkészült, már akkor tudtam, mivel szeretnék utána foglalkozni. Az Apád előtt ne vetkőzz hosszú ideig íródott, de nem olvastam hasonló témájú könyveket a felkészülési időben, nem akartam tudni, mások hogyan dolgozzák fel az abúzust. Azt akartam, hogy olyan legyen, ahogyan én el szeretném, és el tudom mesélni. Ezért lett a regényben két elbeszélő, és ezért szólal meg az elkövető is. Kíváncsi voltam az ő létére, személyiségére is. Mivel a gyerekekkel szemben elkövetett, családon belüli szexuális visszaélés témája még mindig tabunak számít, és közel sem beszélünk róla eleget, fontosnak tartottam, hogy a regényemben az elkövető is megjelenjen. Több interjút is készítettem túlélőkkel, és kutattam is levéltárakban régebbi jegyzőkönyveket keresve.

Ennek a négy évnek melyik része volt a legnehezebb számodra szakmailag, és melyik lelkileg?

Ez a két dolog nem válik ketté. Nem tagadom, nagyon nehéz volt a felkészülés. Amikor Eszter monológját írtam, néha annak ellenére is úgy éreztem, hogy mérges vagyok rá, hogy tudtam, ez nem helyes, ez emberi gyarlóság, és szégyelltem magam, amiért előjött belőlem az az áldozathibáztatás. Ilyenkor mindig félretettem a regényt. Az elkövető, Károly monológja is megviselt. Károly alakja nem valós, az interjúk során az elkövetők között nem találtam senkit, aki megszólalt volna. Őt én alkottam meg a hallottak alapján, a bírósági iratokat és a jegyzőkönyveket figyelembe véve. Amikor Károly részénél tartottam, néha magam is megdöbbentem, hogy ezt én le tudom írni… Amikor azt éreztem, hogy számomra is sok, ki kellett jönnöm a karakterből, és évekig nem nyúltam hozzá. Nem voltam rá képes. Érdekes volt viszont a tudat, hogy nem gyűlöltem, semlegesek voltak az érzéseim felé. Bár érdekelt, hogy miért tette mindezt, nem akartam felmenteni, csak éreztem, hogy el kell mondanom az ő verzióját is. Hogy lássunk bele egy szörnyűségeket elkövető, beteg ember fejébe. Lelkileg a legnehezebb azonban az árvaházas fejezet volt számomra.

Az öröklődő családi is megjelenik a regényedben, ami egyre népszerűbb téma manapság. Ha a mi generációnk ennyit foglalkozik az elődök traumáinak a feldolgozásával, mit gondolsz, a következő generációt talán már nem határozzák meg a családi sérelmeket?

Sajnos nincsenek adatok arra nézve, hogy az elkövetők közül hányan voltak maguk is áldozatok, hiszen mivel nem is ismerik el a tettüket, így azt sem fogjuk megtudni, hogy hány százalékuk volt az elkövetőknek maga is áldozat. Az esetek nagy többségében azonban valószínűsíthető, hogy a szexuális bűncselekmények elkövetőit ugyanúgy abúzus érte gyerekkorukban. Nincsenek számaink, nagyon nagy a látencia, a kamaszfiúk esetében pedig még kevesebbet tudunk. A családi minták feldolgozását illetően a feloldozást vagy a megoldást, miszerint a történet végén Eszter felkeres egy terapeutát, alternatívának szántam, nem akartam az olvasó szájába rágni. Szerettem volna reményt adni, hogy talán a terápiák hatására egyre kevesebb ilyen lelki sérelmet cipelünk majd magunkkal tovább.

A könyvből színdarab készült az Orlai Produkció szervezésében, amelynek Pataki Ferenc és a sógornőd, Péterfy Bori a főszereplői.

Minden vele kezdődött. Amikor Bori olvasta a könyvet, ha nem is azonnal, de egy hosszabb rágódás után úgy érezte, ez annyira fontos téma, hogy színpadon a helye. És azt is tudta, hogy el szeretné játszani Esztert. És mindent meg is tett annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.

Hogyan zajlott a próbafolyamat? Mennyire volt részed az átdolgozásban?

Az első átiratból számomra hiányzott a keret, enélkül úgy éreztem, hogy ez nem az, amit mondani akartam a szövegemmel. Kikötöttem, hogy a keretre szükség van, hiszen Eszter itt szakítja meg a láncot, de az olvasópróba után be kellett látnom, hogy kitűnően működik keret nélkül is. A darab balladaszerű, nagyon sűrű, Bori egyszerre alakítja Klárát és Esztert, Pataki Ferenc pedig tökéletesen hozza a semleges negatív szereplő karakterét.

A darab premierje már megvolt. Novemberben még a Jurányi Inkubátorházban volt látható, és azonnal elkapkodták a jegyeket.

A premier végén magam is nehezen találtam a szavakat. Ezért az előadásért, és hogy ennyire érzékenyen, finoman, pontosan bántak a szövegemmel, egész életemben hálás leszek. Péterfy Bori és Pataki Ferenc kettőse pedig káprázatos!

November elején jelent meg egy történeteket és recepteket is tartalmazó novelláskötet, amelyet Szentesi Évával közösen alkottatok Damaszt és paprikás csirke címmel. Mi a következő témád?

Igen, imádtam a közös munkát Szentesivel, de lassan a következő regényem felé fordulok, amely egy halállal végződő, családon belüli erőszakról szól. A téma elő van készítve, most jön a neheze…

Fotó: Bulla Bea

A cikk a decemberi Marie Claire-ben jelent meg!

Olvass tovább!

Pura Poesia #22 - Tenki Réka: „Mostanában példaképeket keresek”

Pura Poesia #22 - Tenki Réka: „Mostanában példaképeket keresek”

A Pura Poesia sorozat másfél éve az olvasás, irodalom kapcsán szólítja meg hazánk neves alkotóit, íróit, színművészetit, zenészeit. A legutóbbi Pura Poesia adásban Juhász Anna irodalmár Tenki Rékával beszélgetett, aki Pilinszkyről, Kondor Vilmosról és Péterfy-Novák Éva megrendítő könyvéről is mesélt nekünk.

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Spirituális utazásra hív a Belau új dala belau

Spirituális utazásra hív a Belau új dala