Soha nem bírtam a „sírós” filmeket, soha nem sorakoztak hüppögős számok a Spotify-listáimon, legfeljebb a nővérem szerinti „érfelvágós” kedvenceimet díszítették töményen sírós jelenetek, mondjuk én azokra sem igen könnyeztem. A kisfiam születése óta azért mindez legalább 110 fokos fordulatot vett, nem kerülöm ki az érzékeny, sőt, kifejezetten megható témájú filmeket, dekumentumfilmeket, főleg a minőségieket. Igaz, nem is keresem őket.
Az Egy generáció történetei 4 részes szériájáról semmit sem tudtam-tudtunk, amikor elhatároztuk, hogy megnézzük. Nem a trailerben felbukkanó Ferenc pápa volt a mozgatórugó abban, hogy úgy döntöttünk, előre vesszük a tonnányi elmentett néznivaló sorozat listáján. Sőt. Jane Goodall, Martin Scorsese és egy-két átütő, a kedvenc regényeim világát idéző idős karakter felbukkanása, félmosolya, párás szeme, szívszorító történelmi események villanásnyi képe, illetve azok hatása volt az, ami döntött.
Ezen a ponton azért a Netflix ajánlásra is ránéztünk: „Ferenc pápa mellett Martin Scorsese, Jane Goodall, alkotók, aktivisták és példaképek osztják meg életbölcsességeiket.” Az epizódok lényegében 30 alatti filmesek és a 70 év fölötti szereplők közti közvetlen dialógusok, ami már akkor minimum ígéretesnek tűnt.
Én óvodásként is nyugdíjasrajongó voltam, mindig izgattak az idősek, a tudásuk, a titkaik (#nichtvordemkind!), az a sok minden, ami a retinájuk elé került a több évtizeddel több életük során. Olyan előnynek láttam ezt, amiről nem bírtam nem faggatni a környezetemben lévő időseket. A Netflix pedig most mindezt tálcán kínálja, brutálszép felvételekkel, művészfilmbe illő jelenetekkel, pszichológus rendelőjébe kívánkozó, szívbemarkoló megnyilatkozásokkal, amiket még nézőként is kőkemény sírás, de minimum párás szemek nélkül feldolgozni.
Amit a sorozatról tudni érdemes
4 részből áll, az első a Szeretet című epizód, amit mi a napokban láttunk. Alapját a pápa Sharing the Wisdom of Time (Megosztva az idő bölcsességét) című kötete adta, a nemzedékek összekapcsolása, a kérdező és a kérdezett fél kapcsolódásából áll. Mindezt a szeretet, álmok, küzdelmek vagy épp karrier témakörben.
Az biztos, hogy az első epizód alapján Ferenc pápa mint a könyves hátteret adó főszereplő tutira nem „nyomja agyon” a filmet, sőt. Bennem sokkal inkább a legkisebb lánya, Francesca által meginterjúvolt Scorsese és második felesége közti megható intimitása, Jane Goodall története (amely lényegében a majmok érzelmi képességeit bizonyító, állatszeretőkből igazi bruhahahás sírást is kiváltani képes emlék) hagyott nagy nyomot, de a „hétköznapi” idősek történetei, és a film különböző apró, de megrázó apró részletei is újabb és újabb papírzsebkendőt húzattak elő velem a zsepis boxból.
Kihagyhatatlan film azoknak, akik szeretik a történelmet, fogékonyak a megható, valóságos, emberi drámákra, és nem akarják elfordítani tekintetüket a múlt és a jelen gyalázatos politikai vagy épp tudományos húzásairól. Mindemellett pedig kíváncsiak az ebből, vagy ennek ellenére kibontakozó emberi érzelmekre, sorsfordulatokra is.
Fotó: Getty Images
