A tanszékvezető/The Chair
Valószínűleg első hallásra viszonylag kevés embert hoz lázba egy fiktív amerikai irodalomtanszék szerencsétlenkedő középkorú professzorainak drámája, pedig a The Chair tényleg az egyik legjobb sorozat volt a tavalyi évben. Nem kell hozzá semmiféle bölcsészaffinitás, de tény, hogy jelent valami plusz bizsergést, hogy még a hazai egyetemi életből is ismerősek lehetnek a jellegzetes figurák: a megkopott fényű idős professzor, aki nem igazán hajlandó elfogadni a világ haladását, a vagány fiatal, akinek az óráin tényleg lelkesen jelentkeznek a diákok, és az a „szexi” (a bölcsészkar azért egy elég speciális kontextus) sztártanár, akinek előadásain fürtökben lógnak a fiatal lányok. De persze ez a sorozat felmutat sokkal specifikusabban amerikai problémákat is: lehet-e viccelni náci karlendítéssel, túl fehér-e az elitoktatás, mi jön ki a kultúrák keveredéséből egy családon belül? A Golden Globe-díjas Sandra Oh egészen fantasztikus a friss tanszékvezető szerepében, aki kétségbeesetten próbál felszínen tartani egy süllyedő hajót, menedzselni a viszonyát örökbefogadott kislányával, és kordában tartani az érzéseit özvegy kollégája (a függetlenfilmes ikon, Jay Duplass) felé. A The Chair miatta és a többi karakter miatt lesz szerethető, hiszen a sorozat fókusza leginkább a személyes konfliktusokon van, miközben az irodalomtanszék körül felmerülő problémák izgalmas keretet adnak a történéseknek. Bár sokan épp emiatt bírálták a sorozatot, szerintem még a hagyományos szerelmi vívódások és családi drámák is érdekesebbek, ha végre új közegbe kerülhetnek, az pedig kifejezetten üdítő, hogy szürreálisan szép gimnazisták helyett öregedő értelmiségiket nézhetünk.
(Kránicz Dorottya)
Hol nézheted? Netflix
Jelenetek egy házasságból
Ingmar Bergman klasszikusa beköltözött a 21. századba. Ezúttal egy amerikai házaspár párkapcsolati válságán keresztül szól mindarról, amiről az eredeti, ’73-as svéd változat is szólt. A felújított sorozat gyönyörű képi világgal, az érzelmek bemutatására fókuszálva 5 részen át mutatja be Mira (Jessica Chastain) és Jonathan (Oscar Isaac) mindennapi életének mindennapi mélységeit és magasságait. A minisorozat tempóját szokni kell, hasonlóan a Normális emberek vagy a Házassági történet történetmeséléséhez, itt is az élet realisztikus tempóján van a hangsúly, ami a pörgősre vágott sorozatok világából egyértelműen kiugrik. A lelki folyamatokat, különösen fordulatos cselekmény híján, 5 részen át ábrázolni meglehetősen nehéz feladat, a Bergman-adaptációnak ez többnyire sikerül, de azért van olyan is, amikor inkább a díszlettervező és a stylist munkáján ámulunk a századik veszekedésjelenet teljes átélése helyett.
(Bobák Szilvia)
Hol nézheted? HBO Go
Mise éjfélkor/Midnight Mass
Mike Flanagen korunk legnagyobb iparosa a horror műfajában – a szó legnemesebb értelmében. Jó ideje tartja a viszonylag feszes tempót, és évente kijön egy pazar horrorsorozattal: 2018-ban A Hill-ház szellemét, 2020-ban a Bly-udvarház szellemét írta és rendezte (a kettő között, 2019-ben becsúszott az elég felejthető Álom doktor, de az amúgy sem sorozat, szóval ne keverjük ide). Tavalyi dobása a Mise éjfélkor, ami nemcsak a korábbi házas tematikától rugaszkodik el, de atmoszférájában is egészen mást hoz. A mélyen vallásos, főleg halászok lakta, de alig maroknyi lelket számláló szigeten zajló fura események most tényleg inkább csak háttért szolgáltatnak a karakterek kibontásához. Rejtélyes, természetfeletti események kíséretében ismerjük meg a börtönből hazatérő, megtört és céltalan Riley-t, a transzgenerációs mintáktól rettegő Erint, a mindennapi rasszizmussal küszködő serifet, a bigott katolikusok között ragadt leszbikus doktornőt, a titokzatos fiatal papot, és úgy egyáltalán a kicsi, posványos, a globalizációval szemben alulmaradó sziget megrekedt világát. Valószínűleg szabadságot jelent az is, hogy a házas horrorokkal szemben a Mise éjfélkor nem adaptáció, hanem eredeti sztori: ebben a Flanagen által teremtett szűkös, fojtogató világban pedig simán megférnek a papok a vámpírokkal, a szent csodatételek a tengerparton heverő halott macskákkal, a muszlim serif és a bigott katolikus csatározása.
(Kránicz Dorottya)
Hol nézheted? Netflix
Bebörtönözve/Locked up
Aki szerette a Narancs az új feketét, a Wentworth és A nagy pénzrablás sorozatokat, annak kötelező a Bebörtönözve is, ugyanis ez a spanyol sorozat mindhárom keveréke. Benne van A nagy pénzrablás fondorlatos cselekményvezetése és egy grandiózus terv, ami lázban tart minket évadokon át – sőt, még néhány ismerős színész is feltűnik a Dalí-maszkos rablócsapatból – de a Narancs az új fekete és a Wentworth ismerős női börtöneinek titkai is megjelennek, na és leszbikus szerelemből sincs hiány. Hatalmas piros pontot érdemel, hogy a sorozat már a 4. évadát tapossa, de még mindig nem laposodott el a cselekmény. A sorozat netflixes diadalmenete ékes bizonyítéka annak, hogy A nagy pénzrablás kapudrog lehetett a minőségi spanyol sorozatokhoz, nélküle biztosan nem kapott volna ekkora hájpot a Bebörtönözve sem.
(Bobák Szilvia)
Hol nézheted? Netflix
Emily Párizsban – 2. évad
Kicsit félve írom le a következő sorokat, de az igazság az, hogy én ugyanúgy imádtam az Emily Párizsban második évadát, mint a 2020-as elsőt. Tudom-tudom, felháborító, ahogy a sorozat sztereotipizálta a franciákat – illetve az új évadban az ukránokat –, és Emily naivitása és ripacskodása is az ember idegeire megy… Legalábbis ezen háborog mindenki. Őszinte leszek, én az epizódok darálása közben nem voltam ennyire kritikus, sőt. Engem Emily sztorija azonnal beszippantott és tökéletesen kikapcsolt, még úgy is, hogy közben természetesen én is észrevettem a történet túlzásait és valószerűtlen ábrázolásit. Viszont azt egyáltalán nem gondolom, hogy az Emily Párizsban annyira kirívóan rossz lenne más amerikai limonádésorozatokhoz képest. Szóval az első évad után nagyon vártam már a folytatást, amit aztán egy nap alatt ki is végeztem. Az új epizódokban tovább bonyolódott az Emily-Gabriel-Camille szerelmi háromszög, miközben feltűnt egy új potenciális szerelem is a láthatáron – az angol Alfie személyében. A második évad végére Emilynek egy súlyos döntést kell meghoznia a munkájával kapcsolatban, de a „szegény/gazdag” barátnő, Mindy és az undok főnök, Sylvie sorsa is izgalmas fordulatot vesz. A történet ismét egy drámai cliffhangerrel ért véget, úgyhogy lehet izgulni, hogy minél hamarabb elkészüljenek az újabb epizódok.
(Botás Enikő)
Hol nézheted? Netflix
Utódlás (Succession) – 3. évad
Korábban is írtam már az Utódlásról, de a harmadik évad szerintem simán van annyira jó, hogy megérje miatta újra ajánlani ezt a sorozatot – és különben sem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, amikor promózni lehet Jesse Armstrong csodálatos munkáját. Az elmúlt hónapokban leginkább az egyik főszereplő, Jeremy Strong kapcsán cikkeztek a sorozatról, akit azzal cikiztek, hogy „túl komolyan veszi a munkáját”, túlságosan bevonódik egy szerepbe, és már-már nevetséges módon azonosul a karakterével. Az általa megformált Kendall kulcsfigurája a harmadik évadnak, személyes tragédiáját pedig annyira szívfacsaróan fájdalmas nézni, hogy bármit is csinált érte Strong, szerintem abszolút megérte. A republikánus médiamogul Logan Roy (Brian Cox) cége köré szerveződő dráma az üzleti csavarok mellett a pozíciókért versengő gyerekek sorsát is azonos fontossági szintre emelte, és bár tény, hogy a fő cselekményszál gyakorlatilag már három évad óta egy helyben toporog, a sorozat mégsem ül le, egyszerűen a grandiózusabb narratív lépések helyett inkább arra fordítja energiáit, hogy folyamatosan árnyaltabbá váljon a Roy család viszonyrendszere. Még ennyi idő után is nehéz eldönteni, hogy van-e helye valódi érzelmeknek ebben a családban, vagy tényleg mindent kiüresített a haszonelvűség és az elkényeztetett nárcizmus, de amikor a karakterek – ha csak villanásszerűen is – leengedik a falakat, és megmutatják a mögé bújtatott traumát, azok a sorozat legerősebb pillanatai. Amikor egy negyvenéves ember szülinapi bulija kábé úgy néz ki, mint amikor Richie Rich szülei lefizették a környéken élő kölyköket, hogy eljöjjenek a zsúrba, és az ünnepelt saját maga előtt is lelepleződő infantilis freakshow-jából hiába próbál szülői identitásába menekülni, amikor egy nagyszülő egy játszma eszközeként használja a saját unokáját, amikor egy házastárs kimondja, hogy szánalmasnak tartja a másikat. Ezek mellett az a kérdés, hogy ki fogja örökölni a milliárd dolláros vállalatot, hirtelen már nem is tűnik annyira fontosnak.
(Kránicz Dorottya)
Hol nézheted? HBO
Eufória – 2. évad
A HBO most már második évadánál tartó sikersorozatának szereplői valahol mélyen, egy kicsit, de mi vagyunk. Itt és most nem a drogokra gondolok, mielőtt bárki felháborodik, mert ez a történet ennél sokkal többről szól. Például arról, hogy minden egyes ember mögött egy hihetetlenül komplex történet áll, amit soha nem fogunk igazán megismerni – éppen ezért kéne búcsút mondanunk az ítélkezésnek és erőfeszítést tennük arra, hogy legalább egy picikét megértsük egymást. Az Eurófia többek között olyan dolgoknak a tabusított oldalát feszegeti, mint a szabad szerelem, a meztelenség, a szex, az emberi kapcsolatok érthetetlen dinamikái és problémái, az ember teste, a lelke, vagy az, hogy milyen könnyen leszünk egy társadalmi nyomás, addikció, rendszer alárendeltjei. A sorozat időnként kényelmetlenül naturalista, de hát – könyörgök – ez az élet: a ruhánk alatt mindannyian meztelenek vagyunk, jó esetben szexelünk is, és biztonságosnak vélt közegben, az otthonunk falai között vagy az internet rejtett bugyraiban a legtöbben csinálunk olyan dolgokat, amiket mások előtt szégyellnénk. Tetszik vagy nem, ezek, a szex, a meztelenség és az emberi természet legnaturálisabb arca mind az életünk velejárói, az Eufóra pedig végre kegyetlenül és sokszor fájdalmasan szabadít meg minket a tabuktól, mindezt egy olyan generáció történetébe ágyazva, ami már TÉNYLEG nem hajlandó megfelelni a társadalmi konvencióknak.
(Mucsi Blanka)
Hol nézheted? HBO GO
Maradj mellettem (Stay Close)
Az amerikai és angol krimik stílusjegyeire egyaránt építő, nyolcrészes sorozat egyes kritikusok szerint nagyon jó, mások ezzel szemben „egyszernézhetősnek” titulálják. Ha szeretjük a műfajt, és még nem olvastuk a sorozat alapjául szolgáló regényt, nem fogunk csalódni, annál többet izgulni a képernyő előtt. Az angol sorozat egy Harlan Coben-könyvadaptáció, akinek bestsellereiből már olyan minisorozatok születettek, mint Az erdő vagy Az ártatlan – szintén a Netflixen. (A hírek szerint a szolgáltató még 14 könyvadaptációra leszerződött Cobennel.) A tengerparti, csendes angol kertvárosban titokzatos halálesetek történnek, mi pedig az első képkockától az utolsó részben bekövetkező sokkoló fináléig izgulhatunk, vajon mi közük egymáshoz a sok szálon futó történet szereplőinek. A főszereplő egy kertvárosi, elegáns anyuka (Cush Jumbo), aki boldogan él három gyerekével csodás otthonában, és éppen készül sok év után feleségül menni gyermekei apjához. De valami mégsem stimmel a múltjában. Hogy részről részre benneteket is egyre több izgalom érjen, most tovább nem is ragoznánk a cselekményt. A sorozat persze hozza a szokásos krimikaraktereket is: a kiégett és kissé morcos, magánéleti gondokkal küzdő nyomozót, aki 17 éve egy ügy megszállottja, a lecsúszott fotóst, akinek több köze van az egészhez, mint gondolnánk, a drogfüggő, ám elegáns zugügyvédet vagy a sok titkok rejtő sztriptízbár tulajdonosát, Lorianne-t (Sarah Parish). Krimis közhelyekkel is szép számmal találkozhatunk, de a sztori annyira visz, hogy ezek csak a végén esnek le. Még valami! Ami nálunk mindent vitt: a sorozat egyik legpszichopatább szereplőpárosa, Barbie és Ken karaktere és jelentei a legzseniálisabb… Hogy kik ők? Nézd meg a sorozatot!
(Tóth-Szántó Krisztina)
Hol nézheted? Netflix
Superstore
A Superstore című amerikai sitcomot, ami 2015 és 2021 között hat évadot is megélt, az elliptikus trénernek köszönhetem, a monoton kardiót ugyanis csak úgy tudom pszichésen megugrani, ha van valami (egy mozi, egy podcast, egy hangoskönyv), ami kioltja az unalmat. Így böktem rá a Superstore-ra a Netflixen, aminek első, óvatos évada ugyan még nem rántott be, de gyorsan jött a következő, amiről némi utánolvasás után kiderült, azért lett sokkal bátrabb, bevállalósabb, mert a forgatókönyvírók zöld utat kaptak, annyi hülyeséget hordhattak össze, amennyit nem szégyelltek. A lehetőséggel persze nem éltek vissza, a parádés szereplőket felvonultató, a Clud9 nevű szupermarketben játszódó sorozat olyan érzékeny témákat csomagol a humor celonfánpapírjába, mint a homofóbia, a politika, a rasszizmus, a bevándorlás, az egészségügyi ellátórendszer, a béranyaság vagy épp a folyamatos szervezeti bullshit.
Bár a sorozat karakterei egytől-egyig zseniálisak, és – America Ferrerát leszámítva – idehaza nem nagyon ismertek, a sitcom láttán nem lehet megállni, hogy ne keressen rá az ember a furcsa hangú, vallásos igazgatóra vagy annak helyetetsére, akiről kiderül, a való életben egy igazi femme fatale és nagy sikerű standup előadó, aki gombnyomásra szórja a 18-karikás poénokat. Külön dicsérendő, hogy a sorozatot hat évad után befejezték, pont akkor és ott, ahol azt kellett: nem nyújtották, nem erőltették, nem izzadtak rajta. Mindezek fényében nem meglepő, ha Amerika-szerte a legnézettebb sorozatok között tartják számon a Superstore-t, amiről a kritkusok sem tudtak semmi rosszat írni. Aki jóízű poénokra, páratlan karakterekre, pazar vágóképekre és nulla agymunkára vágyik, adjon neki egy esélyt!
(Czvitkovits Judit)
Hol nézheted? Netflix
The Chalet/Le Chalet
Az utóbbi időszak egyértelmű a legjobb találata volt nekünk thriller kategóriában a francia gyöngyszem, pedig nem új darab. 2017-ben forgatták. A trailer alapján nekem valahogy a kommersz amerikai horrorokat karcoló esti mozifilmes sztori rajzolódott ki, vidám baráti hosszú hétvége, főről főre – erőszakos halálnak köszönhetően – fogyatkozó dráma, mindezt a képeslapokra kívánkozó francia Alpokbeli panorámával szépítve. Ehhez képest nemcsak, hogy nem film, hanem sorozat, ráadásul egységrendekkel jobb, mint amire számítottam. Gyönyörűen felépített, drámai ív, meglepően erős, szépen csiszolt karakterek, és kifejezetten kompakt sztori rajzolódik ki a külvilágtól elzárt erdei házból el-eltünedező, meg-meghaló szereplőkkel tarkított startból. Egészen kiszámíthatatlan fordulatok, és ami a legritkább, meglepően szokatlan befejezés jellemzi a sorozatot. Igazi élmény volt ennyire pörgős, izgalmas, minőségi szériára rákattanni – mindezt európai tálalásban.
Soha jobbat egy chipsszel, borral megfejelt páros kanapé programnak – feltéve, ha a horroron innen, és Walt Disney-n túl keresünk valamilyen cidrizős indulót, vagyis ha nívós intermediate izgalmakra vadászunk.
(Sütő Emese Franciska)
Hol nézheted? Netflix
Olvass tovább!
