Kedvenc sorozataink, amikkel átvészelhetjük a karantént

2020. április 01. |

Időről időre összegyűjtjük nektek aktuális kedvenc sorozatainkat, de a karantén ideje alatt ez talán hasznosabb, mint valaha: Stephen King alakváltójával, a nyugdíjas Jane Fondával, brit gengszterekkel és ármánykodó családi drámával segítünk átvészelni a bezártságot.

Utódlás (Succession)

Kicsit egy brazil szappanopera és egy shakespeare-i királydráma között mozog a republikánus médiamágnás Roy-család története, amiben az üzleti cseleknél sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a családi ármánykodások. Az öreg és betegeskedő cégvezetőnek, Logan Roynak (Brian Cox) ideje lenne kijelölnie utódját, ez viszont nem túl egyszerű feladat teljesen diszfunkcionális családjában. A drogproblémákkal küszködő Kendall (Jeremy Strong), az idióta és többnyire rémesen idegesítő Roman (Kieran Culkin) és a kicsit túlságosan is ambíciózus Shiv (Sarah Snook) sem tűnik ideális választásnak – negyedik gyereke, a drámaíró call girllel szerelembe eső, elnöki címre törő Connor (Alan Ruck) pedig már tényleg akkora vicc, hogy megfontolni sem érdemes. Az öreg Roy amúgy sem szívesen engedi ki a kezéből a dollármilliárdos konzervatív médiacég irányítását, így aztán egy ponton a gyerekei megpróbálják erővel elvenni tőle. A családi kötelékek fojtogató szorításában elkezdődnek az ármánykodások, az apa és a gyerekei közti zsarolások, hátbaszúrások és hazugságok, miközben épp óriási szükség lenne az összetartásra a kívülről érkező támadásokkal szemben.
Az Utódlásban az a legjobb, hogy bár karakterei egytől egyig pocsék alakok, részről részre sikerül egyre inkább megszeretnünk őket (nem kis részben a zseniális humorral megírt szövegeik miatt) – ahogyan az is hamar világossá válik, hogy egy ilyen apafigura mellett nem sok esélye volt a négy gyereknek az egészséges személyiségre.

(Kránicz Dorottya)

Hol nézheted? HBO

Valós halál (Altered Carbon)

Bő 350-400 évvel vagyunk távolabb a mai világunktól, de az Altered Carbon alapfelvetései már most nem állnak messze valóságunktól. Richard K. Morgan 2002-ben megjelent, hasonló című novellájából adaptálták a 10 részes első évadot – rendesen beleadtak apait-anyait, hisz az egyik legköltségesebb Netflix-sorozat lett belőle. Aki szereti az apokaliptikus elmélkedéseket, a sci-fik világát, a Szárnyas fejvadász borongós hangulatát, az garantáltan rá fog kattanni. Ebben a távoli jövőben az emberiség uralni tudja a tudatát és testét kénye-kedve szerint, és külön-külön is, a tudat/lélek örök élete gyakorlatilag megvalósult: egy „stack”-nek nevezett kis tokocskában tárolódik, amit elviekben problémamentesen belehelyezhetnek akármilyen földi porhüvelybe. Azért csak elviekben, mert ahogy a jóféle sci-fi utópiáknál lenni szokott, ez egy igen költséges eljárás, a teljes szabadsághoz és – továbbmenve – saját magunk klónoztatásához elképesztően sok pénzre van szükség. A pórnépnek meg kell elégednie elítéltek, árvák és egyéb „talált” hullák testével – biztosításuk összegének nagysága egyenesen arányos a választékkal, így előfordulhat, hogy feleségünket mondjuk férfitestben kapjuk vissza. A sorozat főhőse Takeshi Kovacs (igen, bizony, bár nekünk ismerősen magyarul hangzik, japán és szerb ősökkel ruházták fel), a dezertált katona és szabadságharcos, aki 250 évnyi börtönfagyasztás után tér vissza, új testben természetesen. Egy Meth, azaz halhatatlan dúsgazdag üzletember olvasztatja ki, rábízván saját gyilkosságának kiderítését. A nyomozás lassan bontakozik ki, elmerülünk a szegények és kiváltságos gazdagok totálisan szétszakadt és elkülönült világaiban. Zseniálisak díszletek és a képi világ, a karakterek pedig igen izgalmasak. Folyamatosan dolgozhat az agyunk a halhatatlanság vs. valós halál problematikáján – azt hiszem, minden történés és lelki fröccs után húzunk egy strigulát valamelyik alatt… Maga a film sem áll egyik oldalra – inkább bemutatja mindkettő árnyoldalait, pró és kontra érveket felhozva. A sztori pörög, és most, hogy már két évad is van, még jobban megértjük a miérteket, a múltat és a jelent. Aki szereti a szép, kisportolt férfitesteket és a macsó fazonokat, azonnal kezdje el nézni – nekem személy szerint Takeshi első évados porhüvelye jobban bejött, de ízlések és pofonok, ugye…

(Molnár Anikó)

Hol nézheted? Netflix

The Outsider

Érdemes rögtön leszögezni, hogy bár a The Outsider klasszikus kriminek indul, viszonylag hamar természetfeletti fordulatot vesz, szóval csak azok vágjanak bele, akik nem fognak idegeskedni emiatt. Mondjuk egy Stephen King-adaptációtól ez talán nem is annyira meglepő fordulat.
A történet egyébként egy brutális gyerekgyilkossággal nyit, ami azonban hamar megoldódni látszik: a tettest – a kisváros közkedvelt baseballedzőjét – több szemtanú is látta, a fiú megcsonkított holtteste tele van a DNS-ével. De valami mégsem stimmel, és hamar kiderül, hogy Terry Maintland (Jason Bateman) a gyilkosság idején valójában egy konferencián vett részt, amit ráadásul szintén felvétel bizonyít. A kérdés tehát, hogy lehet valaki egyszerre két helyen, és még inkább, hogy miért követ el kegyetlen gyilkosságot az egyiken? Ahogy Ralph Anderson (Ben Mendelsohn) nyomozó beleássa magát az ügybe, a lehetséges válaszok egyre inkább szétfeszítik a realitás határait, és amikor Holly Gibney-t (Cynthia Erivo) is bevonják a nyomozásba, biztossá válik, hogy nem emberi tettesről van szó.
A The Outsider legnagyobb érdeme, hogy egy rejtélyes gyilkosság nyomozása közben óvatosan vezet át minket a természetfeletti világába – anélkül, hogy gagyi megoldásokat és béna monstrumokat kapnánk. Ebben a folyamatban Anderson szkepticizmusa vezet minket, és ahogy szép lassan neki is teret kell engednie a világképét felforgató magyarázatnak, mi is elfogadjuk, hogy a tettes nem emberi lény volt. Mert végül is – és ezért szép metafora ez a sorozat – hogy is lehetne ember, aki képes az emberiség legnagyobb tabujának megszegésére, egy gyerek életének kioltására? Ha elfogadjuk, hogy léteznek szörnyetegek, talán azt is könnyebb feldolgoznunk, hogy ilyen szörnyűségek megtörténhetnek.

(Kránicz Dorottya)

Hol nézheted? HBO Go

Grace and Frankie 

Ez az a sorozat, ami miatt elhiszed, hogy nem áll meg az élet hetven, sőt nyolcvan felett sem, amikor már régen lepasszoltad a jól menő vállalkozásodat a következő generációnak, sikeresen felnevelted a gyerekeidet, akik már maguk is gyereket nevelnek. A Grace and Frankie vígjátéksorozat különösen jól jöhet most, karantén alatt, amikor szerintem fokozottan érdemes a pozitívumokra koncentrálni. Igen, újra lehet kezdeni az életet nyolcvan körül poroszkálva, friss válás után, közvetlenül miután kiderült, hogy a férjed meleg, és sok évtized óta az üzlettársának a szeretője, amikor ott maradsz egy tengerparti házban egy nővel, akit sosem kedveltél különösebben, és akinek a kedvenc tevékenysége a füvezés és az ezoterikus tudományokban való elmélyedés. Már az alapszitáció is nagyon abszurd, de ez a sorozat éppen ezért tökéletes: karikaturisztikus szituációkkal dolgozik, azonban a dinamikái, lelki vívódásai nagyon is életszerűek, és a maguk módján humorosak is. Nem mellesleg a címszerepet Jane Fonda és Lily Tomlin játssza, akiknek a sorozat nemcsak jutalomjáték, de fontos misszió is.

(Bobák Szilvia)

Hol nézheted? Netflix

Az új pápa (The New Pope)

Rajongásig szeretek mindent, amit Paolo Sorrentino csinál, és már a sorozat első évadát, a Jude Law főszereplésével készült Ifjú pápát is imádtam, szóval már nagyon vártam a fájdalmasan lassan érkező folytatást. Csak reménykedtem benne, hogy Az új pápa lesz annyira jó, mint az előző évad, de arra álmaimban sem gondoltam volna, hogy még sokkal, de sokkal jobb lesz, márpedig pontosan ez történt: a Law mellett már John Malkovichot is szerepeltető sorozat sírnivalóan gyönyörű esztétikai világot tár elénk, ahol minden jelenet úgy van bevilágítva és megkomponálva, hogy azt az itáliai reneszánsz legnagyobb festői is megirigyelnék, miközben a fanyar humor és a filozofikus vagy éppen melodramatikus monológok tökéletes elegyét kapjuk. Kifejezetten izgalmas, hogy ez az évad sokkal cselekményesebb, még inkább fókuszba kerülnek a Vatikán politikai ármánykodásai és még hangsúlyosabb az egyház (elsősorban a papok szexualitását és szexuális visszaéléseit érintő) kritikája, miközben rengeteg aktuális kérdés, például az iszlám terrorizmus és a katolikus egyházon belül megélő feminizmus dilemmái is felmerülnek. Malkovich nyilvánvalóan zseniális, és persze szerencsére Jude Law cherry coke-ot vedelő pápafigurája sem tűnt el, viszont a sorozat legnagyobb sztárja (nálam legalábbis) egyértelműen az olasz Silvio Orlando, vagyis Voiello, a Vatikán mindent irányító bábmestere, aki most még pápai ambíciókra is tör! A főcímet egyébként bármikor meg tudnám nézni, Sorrentinóhoz híven elképesztően vicces és szuper a zene is.

(Kránicz Dorottya)

Hol nézheted? HBO

Peaky Blinders

Lassan – mondhatni nagyon lassan – indul be a sztori, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy beszippantott, és nem tudsz leállni az egyébként hosszú, 60 perces részek darálásával. A Peaky Blinders az epizódok előrehaladtával sem lesz sokkal pörgősebb, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne izgulnád végig a múltszázadi angliai gengszer, Tommy Shelby merész húzásait. A Peaky Blinders, vagy magyarul Birmingham bandái egy történelmi gengsztersorozat, amely a két világháború között játszódik – a magyar címből már sejthetően – Birminghamben. Érdekesség, hogy egy Peaky Blinders nevű banda valóban létezett az 1890-es évekbeli Angliában, akik a városi legenda szerint az ellenzős sapkájukba varrt borotvapengéjükről kapták a nevüket. (Peaky Blinder = Beretvás Szemellenzősök). A sorozat eddig megjelent 5 évadában a Shelby család életét követhetjük nyomon, a középpontban Tommy Shelby-vel, a Cillian Murphy által megformált családfővel. Ennél a pontnál muszáj megjegyeznem, Murphy kétségtelenül élete egyik legjobb – ha nem a legjobb – alakítását nyújtja ebben a sorozatban. Komolyan mondom, hogy ha másért nem is, már csak miatta érdemes adni egy próbát a Peaky Blindersnek. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ha valaki elkezdi nézni, úgysem tudja majd abbahagyni, hiszen a Beretvás Szemellenzősök vérrel, állandó feszültséggel és korrupcióval teli világa egyszerűen nem ereszti az ember. Ezek után az már csak hab a tortán, hogy a sorozat minden képkockája gyakorlatilag egy műalkotással ér fel. A képi látványt pedig tovább fokozza az epizódok zenei aláfestése: a részek során hallhatjuk többek között Nick Cave, az Arctic Monkeys, Laura Marling, a The White Stripes, vagy a Savages dallamait is.
Végezetül egy jó tanács: még ha nem is vagy oda a feliratos filmekért, a Peaky Blinderst szerintem szigorúan csak eredeti nyelven szabad nézni. A szereplők birminghami dialektusa egyszerűen fenomenális.

(Botás Enikő)

Hol nézheted? Netflix

Devs

Néhány éve még lelkes csodálattal figyeltük a Szilícium-völgyből kiburjánzó technikai újdonságokat, ma már egyre inkább aggodalommal, sőt félelemmel várjuk, mi lesz a vége a techipar hatalomátvételének. Nem véletlen, hogy egyre több film és sorozat (utóbbiból a leghíresebb példa a Black Mirror) foglalkozik a technológia árnyoldalával – az emberen túlnövő mesterséges intelligenciától a személyes kapcsolatokat felforgató okoseszközökig. Az Alex Garland (Ex Machina, Expedíció – Annihilation) által jegyzett Devs nagyjából azt járja körül, mi történik, amikor egy megtört techzseni – a leginkább a Parks and Recből ismert Nick Offerman – minden tudását és erőforrását alárendeli személyes céljának, még ha azt egy grandiózus felfedezés vágya mögé is bújtatja. És hogy mennyire keveset ér az emberélet, amikor a technológiai haladás a legfontosabb. Mivel a Devs alapvetően egy rejtélyes fejlesztési osztály szupertitkos projektjéről szól, nem is érdemes ennél többet mondani, aki ismeri Garland világát, nagyjából úgyis tudhatja, hogy mire számítson: egyszerre futurisztikus és meditatív látványvilág, végig finoman rezgő feszültség és lassan kibomló, titokzatos cselekmény.

(Kránicz Dorottya)

Hol nézheted? HBO Go, FX, Hulu

Messiah

Te mit tennél, hogyan reagálnál, ha újra eljönne a Megváltó? Hinnél? Kételkednél? Szemfényvesztésnek gondolnád vagy netalán blaszfémiának? Szükséged van rá, hogy eljöjjön? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel az emberben – vallási hovatartozástól függetlenül – a sorozat nézése közben. Már a trailer beszippant, úgyhogy nem volt kérdés, hogy megnézem – és nagyon ajánlom nekik, hogy legyen folytatás! Al-Masih Szíriában bukkan fel, mit tesz a véletlen, egy homokvihar kellős közepén – tesz is rá magasról, és csak szónokol, szónókol, kritizálva a Korán bizonyos részeit, de leginkább annak mai tolmácsait. Egy nagyobb csoport menekült indul el utána, akiket át- és elvezet a ciszjordán sivatagon, egészen az izraeli határig. No erre már nemcsak a Hamasz, hanem a CIA is felfigyel… Al-Masih prédikál, szeretetről beszél, de vallásokról, egyházakról nem, senkit sem kér hogy kövesse, ő csak megy előre. Valahogy így képzelhetjük el, Jézus köré annak idején hogyan gyűltek hívei. Al-Masih folyamatosan változtatja csodatévő helyeit, Szíria és Izrael után egyszercsak Texasban tűnik fel, ahol újabb csodát tulajdonítanak neki. Itt már keresztények kezdik árnyékként követni, egészen Washingtonig, ahol a bibliai szokások mintájára persze vízen is jár! A folyamatos „hinniakarok” mellett a CIA nyomázásának köszönhetően gyűlnek a kétségek is a Messiással szemben – miközben mesterien fel van építve egy 21. századi zarándok és követőinek útja: állandó online videók és Insta-sztorik, Instagram-posztok, Al-Masih hashtagek, rajta és a jelenségen piócaként gyülekező nyerészkedők és hívők csoportja. A történet ide-oda pofozgat minket a két tábor között, fel-le dobálgat a reményteli, új, szép jövőt és változásokat ígérő hullámvasúton. Érdekes utazás nemcsak hitvilágunkba vagy netalán annak hiányába, de legbelsőbb vágyaink és jövővel kapcsolatos elvárásaink földjére is! Szerintem rendesen odavág, akármiben is hiszünk.

(Molnár Anikó)

Hol nézheted? Netflix

The End of the F***ing World 2. évad

Hálistennek ez a sorozat is azt bizonyítja, hogy a második évadoknak nem kell feltétlenül rosszabbnak lenniük az elsőnél. A fekete humor iskolapéldája a The End of the F***ing World, aki szereti Wes Anderson (különösen a Holdfény Királyság) hangvételét és stílusát, annak szinte kötelező a karantén alatt beiktatnia Charles Forsman azonos című regényéből adaptált sorozatát. Mintha a második évad még több kegyetlen humorral és még több érzelmi hullámvasúttal élne az elsőnél, de az alapfelállás megmaradt: most is vannak nagyon kínos párbeszédek, kihangosított belső monológok, gyönyörűen fényképezett jelenetek, a természet és az épületek szépsége, amely végig ellentétben áll a cselekményszállal. Ezúttal viszont több a flashback, gyász és félelem, ami körüllengi ezt a kicsit sem tipikus kamaszszerelmet, ami egyszerre rémisztő, kegyetlen, valahol mélyen viszont sokunk számára ismerős is lehet. Az évad vége kereken lezárja a történetet, de nagyon kíváncsian várjuk, hogy a rendezők szerint van-e még ebben a történetben egy évadnyi potenciál!

(Bobák Szilvia)

Hol nézheted? Netflix

One Star Reviews

A home office, két óvodás gyerek és a mindennapi teendők rám eső része mellett pont annyi esélyem van arra, hogy rendes, igazi sorozatot nézzek, mint arra, hogy holnap bejelentik, megtalálták a koronavírus ellenszerét. Elég csekély. Marad tehát a karantén még egy darabig, így nagy szükségem van esténként valami agyzsibbasztó programra, ami rövidebb, mint egy sorozatrész, így végig bírom nézni anélkül, hogy belealudnék, viszont elég ütős ahhoz, hogy még feldobjon egy kicsit. A Vice magazin One Star Reviews sorozata pont ilyen.
A nagyjából tízperces epizódokban a Vice újságírója, Taji Ameen olyan kis üzletek szolgáltatásait veszi igénybe, amelyek az internetes keresőkben a legrosszabb értékeléseket kapták. Tulajdonképpen esélyt ad nekik, hogy helyreállítsák megtépázott hírnevüket. Vagy éppen bebizonyosdik, hogy nem volt alaptalan a sok egycsillagos értékelés.
Először azért nézi az ember, mert nehéz elhinni, hogy valaki tényleg képes elmenni a legrosszabb hírű bélmosásra. Vagy egy plasztikai sebészhez botoxkezelésre, akiről azt írták, sporttáskából veszi elő az injekciókat. Ezek mellett a környék legrosszabbnak tartott büféjében enni nem is tűnik annyira kockázatosnak, pedig az a hely is tartogat meglepetéseket.
Aztán újabb és újabb részeket akarunk belőle. Talán a kicsit retró hatású zene és képi világ, vagy a jóllakott napközisnek látszó újságíró miatt, aki iránt anyai aggodalmat érzünk minden részben, mikor az egészségét teszi kockára, hogy tesztelje, tényleg olyan rossz-e az a fogorvos, mint amilyennek mondták, és a kezelés közepén veszi elő a kis noteszát, hogy megkérdezze, vajon miért írtak ilyen csúnyákat az orvosról az interneten kommentelők. Olyankor felsikítunk kicsit: ne tedd!
Az egyik kedvenc részem a legrosszabb(ra értékelt) fodrásznál tett látogatás, amely tulajdonképpen egy tíz percbe sűrített minithriller.

(Lampért Zsófia)

Hol nézheted? YouTube

Caliphate

Még napokkal a befejező rész után is ezen a sorozaton kattogok, ami csak nagyon jót jelenthet! Aki a karantén alatt valami könnyedebbre vágyik, semmiképpen ne kezdjen bele, de aki úgy érzi, hogy valami nagyon életszerű, húsbavágó és minőségi sorozatot szeretne, annak erősen ajánlott a Caliphate svéd sorozat, ami a svéd titkosszolgálat egyik tagja (Aliette Opheim), az Iszlám Államba csábított svéd-muszlim tinédzserek és egy svéd származású, Rakkában élő terroristafeleség (Gizem Erdogan) kálváriáját mutatja be. A három cselekményszál a történet végére teljesen összeér, addig azonban azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket az izgalmasabbnál izgalmasabb és brutálisabbnál brutálisabb történetfoszlányok közepette. Szinte nincs olyan karakter, akivel ne lehetne azonosulni a sorozat során, még a terrorista férj lidércálmai és dzsihádista elveiből való kiábrándulása is úgy van prezentálva, hogy ha teljesen nem is, de részben megértsük őt. Identitáskeresés, identitásvesztés, vallási radikalizáció, női sorsok, másodgenerációs bevándorlók és a titkosszolgálatok működésmódjait egyidejűleg (és zseniálisan) fejti fel ez a sorozat, csak azt sajnálhatjuk, hogy mindössze nyolc rész van belőle!

(Bobák Szilvia)

Hol nézheted? Netflix

A hátrahagyottak (The Leftovers)

Ha eddig még nem fordultál be nagyon a koronavírus okozta pánik és a négy fal közé zárkózás miatt, akkor majd a The Leftovers megteszi a hatását. Bár A hátrahagyottak nem a legfrissebb széria, hiszen 2014-ben kezdték vetíteni, 2017-ben pedig vége is lett, az én listámra azért került így is fel, mert ez a mindössze három évad a mai napig maradandó nyomokat hagyott bennem. Ki merem jeleneti, hogy soha egy film vagy sorozat sem volt még rám olyan mély hatással, mint Damon Lindelof és Tom Perrotta alkotása. Minden azzal indul, hogy a világ lakosságának két százaléka egyik pillanatról a másikra, teljesen random módon eltűnik. Nők és férfiak, idősek, gyerekek, társadalmi hovatartozástól függetlenül köddé válnak. Egy ilyen kezdéssel könnyen gondolhatja az ember, hogy a sorozat sztorija az eltűnésről fog szólni, arról, hogy hol vannak ezek az emberek, hogy ki és miért tette ezt velük, de nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat. A The Leftovers az ittmaradottakról, a hátrahagyottakról szól, és – leegyszerűsítve – arról, hogy ki hogyan bírja feldolgozni a történteket. Bár a kritikusok annak idején leginkább a második évadot magasztalták, engem már a kezdés, az első évad világvége-hangulata is teljesen padlóra vágott. Véleményem szerint a The Leftoversnél profibban összerakott sorozatot nehezen lehetne találni, ez pedig köszönhető a remek főszereplőknek is: Justin Theroux-nak, Carrie Coonnak, Liv Taylornak vagy éppen Ann Dowdnak.
A hátrahagyottak esetében is muszáj kiemelnem a sorozat zenéjét. Max Richter elégikus zongorafutamait a mai napig rendszeresen hallgatom – ha rám tör a depresszív hangulat.

(Botás Enikő)

Hol nézheted? HBO Go

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra