Heti kultkedvenc: ha a Micimackó Távol-Keleten született volna, éppen ilyen lenne

2022. február 17. |

Ideje elfelejtenünk azt a sztereotípiát, hogy ha egy könyv illusztrált – főleg, ha állatok a főszereplői –, akkor az feltétlenül csak gyerekeknek szól.

Török Bea, a MAC influenszer és social media marketing menedzsere három fantasztikus lánygyermeket nevel, az Instáján találtam rá a 21. Század Kiadó egyik legújabb kiadványára, a Nagy Panda és Kicsi Sárkány címet viselő James Norbury-kötetre. Az első adandó alkalommal beszereztem, és már az első néhány lap átböngészése után azt éreztem, hogy éppen erre van most szükségem.

Ideje elfelejtenünk azt a sztereotípiát, hogy ha egy könyv illusztrált – főleg, ha állatok a főszereplői –, akkor az feltétlenül csak gyerekeknek szól. Folkloristaként is írom, hogy a mesék és a fantasztikus történetek a régi emberek teljes életét végigkísérték, manapság viszont ezeket a történeteket a kiskamaszkor elején szinte teljesen letesszük. Persze, vannak eseménybomba Marvel-filmek, amik felnőtteknek lettek gyártva, de klasszikus, lassabb tempójú, írott meséket felnőttként nemigen forgatunk. A Nagy Panda és Kicsi Sárkány kötet sem klasszikus mesekönyv (ha az lenne, azzal sem lenne semmi gond) inkább egy vizuális-filozófiai utazás, ami történetesen rajzokkal van tele.

A néhány soros, keleti filozófia alaptételeiből építkező tanítások főszereplője természetesen a címszereplő Nagy Panda és a Kicsi Sárkány. Ők ketten testesítik meg a tanító-tanítvány archetípusát, az érdekesség viszont az, hogy nem mindig a Nagy Panda a tanító és Kicsi Sárkány a tanítvány, kettejük viszonya és a bölcseletek forrása váltakozik, ahogyan az az életben is lenni szokott. Attól, hogy valakinek a tanítói vagyunk, még a tanítványai is lehetünk. A Panda nyugodtságával, kimértségével és a jelenben élésével, a Sárkány viszont hatalmas szívével és örök kíváncsiságával, ügyes kérdéseivel tanít minket.

nagy-panda-kicsi-sarkany

A képes kötetben az évszakok is váltakoznak: a dél-koreai buddhista film, a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél… és Tavasz címében megjelenő természeti ciklikusság itt is az alapegység, tavasztól az új tavaszig kísérhetjük a panda és a sárkány külső-belső utazását, ezzel pedig egy szép, teljes kört írhatunk le fejben. Az új tavasz már a befogadott gondolatok után egy jobb minőségű, teljesebb, bölcsebb tavasz lehet, így az idő múlása nem negatív, hanem sokkal inkább pozitív és reményteli töltetet kap.

A távol-keleti gondolatokat nem egy szerzetes vagy más ázsiai gondolkodó fogalmazta meg ebben a gyönyörű könyvben, hanem egy ír zoológus, James Norbury. Norbury amióta az eszét tudja, történeteket ír és rajzol, a zoológia és a természet iránti tiszteletét oltja bele írásaiba és rajzaiba. A Nagy Panda és Kicsi Sárkány kötetet saját bevallása szerint azért kezdte el írni, hogy „saját szenvedésein enyhítsen”, és hogy átadja azt a tudást, amit eddig megszerzett. Ezzel nagyszerű hidat képez a keleti és a nyugati gondolkodás között, mintha a keleti tanok Micimackójával lenne itt dolgunk.

Meggyőződésem, hogy nincs a mostaninál jobb időszak a kötet megjelenésére, a pandémia okozta megváltozott élethelyzet és az akut stressz, kimerültség legjobb gyógyítója ez az igazán lassú tempójú kötet, ami ráadásul nem lapszéltől lapszélig van írva, hanem nagyon szellősen egy gondolat és egy kép van egy lapra tördelve, így abszolút befogadóbarát, akár visszavezethet minket a rendszeres olvasáshoz is. Ráadásul nem kell az elejétől a végéig átnyálazni ahhoz, hogy kapjunk tőle valamit. Bárhol felcsapjuk a kötetet, csupán 1-2 perc olvasgatás elég ahhoz, hogy hatása egész nap kitartson.

Olvass tovább! 

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra