A Brontë nővérek, Charlotte, Emily és Anne műveikkel hatalmas sikert értek el, vagyis nem a véletlen műve, hogy még ma is annyira népszerűek. Olyan örök klasszikusokat írtak, mint az Üvöltő szelek és a Jane Eyre, mégsem mondhatnánk, hogy kegyes volt hozzájuk a sors: kicsi koruktól kezdődően több szerettüket is elragadta a halál, és a szerelmi életük sem nevezhető sikertörténetnek.
Ráadásul abban az időben, amikor alkottak, egyáltalán nem volt könnyű nőként érvényesülni: Nagy-Britanniában a 19. században számos kihívással találták szembe magukat, miközben fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy semmihez sem fogható műveiket kiadják. Emiatt döntöttek úgy, hogy férfi névnek tűnő álnéven publikáltak. Azt, hogy maradandót alkottak, sok más mellett példázza az is, hogy a Brontë nővérekről tavaly teret neveztek el Brüsszelben.
Az édesanyjukat és testvéreiket is elveszítették
A Brontë nővérek édesanyja, Maria Branwell fiatalon kötött házasságot Patrick Brontë-vel, akinek aztán az évek során hat gyereket szült. Rá is igaz, hogy szörnyű csapásokat mért rá az élet: korán meghaltak a szülei, először az anyukáját, majd az apukáját veszítette el. Ezután a rokonaihoz került, akiknél szolgálólányként kezdett dolgozni, miután megismerte jövendőbelijét, felhagyott a munkával és az anyaságnak élt.
Maria és Patrick legnagyobb gyermeke, Maria 1814-ben született, a legkisebb, Anne pedig 1820-ban. Az asszonyt egy évvel később, ragadta el a halál. A férfi nehezen boldogult a gyerekek gondozásával, ezért 1823-ban a nagyobbakat bentlakásos iskolába küldte. Ám a tandíj komoly terheket rótt a családra, így Patrick egy kevésbé ígéretes jövővel kecsegtető tanintézménybe íratta át gyerekeit, aminek díját könnyebben elő tudta teremteni .
Ebben az iskolában nem túl jó körülmények között éltek a diákok, így nem meglepő, hogy gyakran betegeskedtek. Egy súlyos fertőzés legyőzte a két idősebb Brontë-lány, Maria és Elizabeth szervezetét, így Charlotte és Emily magukra maradtak az iskolában. Sokan úgy vélik, hogy az itt átélt események és a bennük kavargó érzések szolgáltattak alapot a Jane Eyre című regény lapjain olvasható, lélekromboló árvaházi történésekhez. Másik testvérük, Branwell a harmincas évei elején veszítette életét kábítószer-túladagolás következtében.
Nehezen tudtak nőként érvényesülni
Igaz, hogy Brontë család nem számított szegénynek, azért tehetősnek sem lehetett nevezni őket, így a tanulmányaik befejezését követően a lányoknak munkába kellett állniuk. Tanárként és nevelőnőként kaptak állást, ami később inspirációnak is tökéletes volt számukra a regényeikhez.
Charlotte és Emily 1842-ben Brüsszelbe utazott, egyrészt azért, hogy csiszolják franciatudásukat, másrészt azért, hogy egy ottani iskolában tanítsanak. Charlotte itt keveredett szenvedélyes viszonyba az iskola nős igazgatójával, Constantin Hégerrel, akivel a francia nyelvleckék alkalmával kerültek közel egymáshoz. A lány nagy bánatára az igazgatónak nem állt szándékában elhagyni a feleségét, ezért már-már a zaklatás határát súroló leveleket küldött neki még azután is, hogy visszatért Nagy-Britanniába.
Nővéreihez hasonlóan a legfiatalabb Brontë lány, Anne is munkába állt. A feljegyzések szerint igazán csendes és alkalmazkodó természetű volt, ezért nem okozott neki gondot az sem, ha olyan családoknál kellett dolgoznia, ahol nehezen elviselhető emberek vették körül. Szégyenlőssége és szerénysége miatt kissé háttérbe szorult Charlotte és Emily mellett, ez azonban nem jelenti azt, hogy írónőként kevesebbet ért volna nővéreinél.
A nővérek viszonya sem volt felhőtlen
Charlotte kendőzetlen őszinteséggel beszélt húgáról: azt mondta, hogy gyakran vett rajta erőt a mélabú, és sokszor úgy tűnt, hogy legszívesebben elbújt volna a világ eseményeitől, minthogy belevesse magát és megélje azokat. Egyesek szerint nemcsak a sors gördített eléjük nehezen legyőzhető akadályokat, hanem hármójuk viszonyuk sem volt felhőtlen: többen is úgy vélik, hogy Anne volt közülük a legtehetségesebb, Charlotte azonban mindent megtett azért, hogy elnyomja a húgát.
Emily 1848-ban halt meg hosszan tartó, fájdalmas betegség után, aminek tünetei egyetlen regénye megjelenése után váltak igazán súlyossá. Egy évvel később Anne is távozott az élők sorából, ő tuberkulózisban halt meg. Charlotte számára komoly megpróbáltatást jelentett lánytestvérei elvesztése, különösen Emily halála viselte meg, aminek szörnyű napját, ahogy ő mondta, képtelen volt kiverni a fejéből.
Charlotte volt az egyetlen a Brontë nővérek közül, aki megházasodott. Arthur Bell Nichols lelkésszel kötötte össze az életét. Boldogságuk azonban nem teljesedhetett ki, az újdonsült feleséget heves rosszullétek kezdték gyötörni, amelyek egyre inkább elhatalmasodtak rajta. Egy idő után rá sem bírt nézni az ételekre, így vészesen lefogyott és szervezete teljesen legyengült. Szenvedései hónapokon át tartottak, majd 1855-ben ő is búcsút vett a földi léttől. Azt, hogy mi volt a halála pontos oka, máig homály fedi.
Forrás: Via Fotó: Getty Images
