Tavaly, több évnyi koncertsóvárgás után egy Carson Coma koncerttel törtem meg a social distancinget. A covidtól egy kicsit azért még mindig félve, a tömegtől elszokva sétáltam be a Budapest Parkba, majd néhány perc elteltével szinte hazaérkezés-élményem volt és fellélegeztem: akkor hát fogunk még koncertekre járni, ráadásul milyen jókra! A karantén-éveket végigkísérték a Carson Coma számok az életemben: a Truman Showt nyomtam be, ha szétfeszített a stressz, az Il Coccodrillóra mosogattam és a Pókot hallgattam demonstratívan, amikor az LMBTQ-közösség jogai sorra szenvedtek csorbát.
És most végre itt a várva várt új album, a Digitális/Analóg, 14 friss és ropogós számmal, amire nemsokára – pontosan június 10-én – szintén a Budapest Parkban lehet majd ropni. Az új album első hallásra valahogy nem hozta azt, amit a 2020-as Lesz, ami lesz, nem éreztem a „na, ez!!“–érzést, néhány napnak el kellett telnie, mire teljesen szerelembe estem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azóta viszont masszívan kitart a szerelem. A Digitális/Analóg albumnak már a címe is tökéletes, a Carson Coma mesterfokon épít a jelenlegi nosztalgialázra, a régebbi korok (reflektív) újrapörgetésére. Ennek egy része az analóg technikák iránt érzett nosztalgia is, de a szöveg, a zenei világ vagy a zenekari imázs is erre épít. A Carson Coma a gyerekkor szagait, illatait, helyeit, érzéseit hozza vissza, ezért nagyon nehéz a számokon kívül maradni. Viszont azt sem lehet állítani, hogy csak egy újrapörgetésről, a táncdalfesztiválok teljes megidézéséről van szó, a hangminőség például abszolút digitális és a szöveg is a 21. századi korszellemnek (is) megfelelő, ezzel mindegy dialógusba is lép a Carson Coma az elődeivel.
Az album rögtön egy nagyágyúval, a Bőrönd című számmal kezdődik, mintegy programadóként azt mondja, mindenkinek van egy személyes csomagja, egy bőröndje, amit valami biztosan nyom. „Mindegyikőnknek van bőröndje/ Ha felcímkézed kicsit könnyebb/ Nyisd ki tágra, nyúlj le mélyre/ Benned rohad, vedd már észre/ Kiteregetni sosem könnyű/ A saját szennyesed végképp szörnyű/ Benned volt végig a kurva válasz.” Erre reflektál a második szám, az Osztálytalálkozó is, ami szintén egy univerzális élethelyzettel, a volt osztálytársakkal való találkozás abszurditásával operál, majd a Kék Hullám Kemping a balatonos nyarak nosztalgiájával ringat el minket.
A Polaroid című szám reflektál a címbeli digitális-analóg problematikájára, a refrén ki is mondja: „Csináljunk most inkább egy polaroid képet/ A digitális világban egy analóg emléket/ Digitalizáljuk, nézzük meg hogy milyen lett/ Aznap este bármi megtörténhetett/ De nem történt meg” – a Carson Coma maga is egyfajta polaroid, analóg emlék lehet a digitális világban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az album második fele a zenekar és a közönsége életkorának megfelelően leginkább a kapunyitási pánik főbb csomópontjait énekli meg, például a párkeresést az Immunissá válunk, vagy a szülői narratívából Az Anyák Sírnak és az És Az Apák Keze Ökölbe Szorul, a karrierválasztást a Fasza Kis Hobbi, a jogsiszerzést a Vezetői Engedély.
És akkor ott van még az egész albumot körülölelő, lírai 14. szám, a Porszem, ami úgy egészíti ki a fentebbi felnövéstörténeteket, hogy az élet végére ugrik és bölcs öregemberként néz vissza az élet szépségére és az ember porszemszerűségére. „Mert az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese vagyok/ Az élet csodaszép, és én örülök annak, hogy részese lehettem/ Porszem vagyok évmilliárdok távlatából.”
