A Kleo első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá teszi, hogy egy rettentően erős és egyedi stílussal megáldott sztorival van dolgunk. Még akkor is, ha véres jeleneteiről és az azokban felbukkanó legkülönfélébb gyilkolási módszereiről, sőt humoráról is eszünkbe juthat némi tarantinós beütés is, egy pillanatig sem érződik koppintásnak. Épp ellenkezőleg: a Németországban az 1980-as években uralkodó miliőt, majd a berlini fal lebontása utáni változásokat szürreális, végletekig abszurd és sajátos módon mutatja be – és egyúttal éppen ezért válik hitelessé a sorozat, tökéletesen átadja az időszak abszurditását, az emberek kiszolgáltatottságát, a gyakran politikai helyzetből (is) fakadó mentális problémákat (erre a legjobb példa éppen az elképesztő színészi teljesítményt nyújtó címszereplő, Jella Haase karaktere) és a ’89-es események okozta változások utáni új felfogást, trendeket, úgy összességében a frissen kialakult új világot.
Kleo Straubot a nagyapja nevelte, aki Stasi-ügynök volt, a kislány pedig elhatározta, ő is erre az útra lép. 1987-ben Kleo meggyilkolt egy nyugat-berlini üzletembert, ám „felsőbb utasításra” pár nappal később életfogytiglan börtönre ítélik. A három hónapos terhesen börtönbe vonuló Kleo nem ért semmit a helyzetből, saját nagyapja, szeretőjévé vált munkatársa és mindenki, akit kikérdeztek, ellene vallott, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy egy megszervezett összeesküvésről van szó. Azonban a fal lebontása után minden politikai foglyot kiengedtek, és Kleó, aki már börtönbüntetése előtt is lényegében egy idegek nélküli gyilkológép volt, szabadulása után még jobban bekeményít, és úgy dönt, felkeres mindenkit, aki miatt börtönbe került, majd kedve és érdeke szerint van, akit megöl vagy megkínoz, és van, akit információforrásként használ fel, hogy végül eljusson ahhoz a valakihez, aki azt a bizonyos „felsőbb utasítást” adta ki.
Ha imádtad a Squid Game-et, megvan a következő sorozatod! – A mintacsalád
Azt már évtizedek óta tudjuk, hogy a skandinávok élen járnak a bűnügyi történetek terepén, de az utóbbi egynéhány évben egyre inkább úgy tűnik, hogy a nem kevésbé brutális filmeket és sorozatokat felmutató Dél-Korea is a thrillerek királyává válik. Ennek egy következő ékes példája a Netflixen sikerrel futó új, saját gyártású széria, A mintacsalád (The Model Family).A Kleo felfordult világa az első résztől fogva beszippant, viszont érdemes felkészülni rá, hogy az alkotók tényleg nem finomkodtak. Brutális és olykor már-már viccesbe hajlóan groteszk kínzásoknak, cenzúramentes vérengzéseknek lehetünk tanúi, de az erős gyomrot igénylő jelenetek mellett még fontosabb kiemelni a főszereplő játékát. Jella Haase alakítása egyszerűen lúdbőrözős, kétségkívül ő volt a legjobb választás a szerepre. A már kiskora óta a gyilkolást természetesnek vevő Kleóból ez a világ fokozatosan ölte ki a lelkiismeretet és az érzelmeket, ami maradt benne, azokat pedig nem tudja egészséges módon kezelni. A börtönben verekedés közben elvetélt nő többé nem is álmodhat arról, hogy valaha gyereke lesz, és ennek emlékétől kínozva nem szeret egyedül aludni – ezért az éjszaka közepén elmegy egy diszkóba, hogy régi lakásának új lakóját áthívja magához. A férfi azt hiszi, szex áll a dolog hátterében, de Kleo kijelenti, hogy nem szeret egyedül aludni, és csak azért hívta, hogy egy szobában aludjanak. Egy-egy ilyen sajátos módon kimutatott érzelmi reakció mellett azonban semmi nem utal arra, hogy Kleo egy érző lény lenne. Sem idegei, sem érzései nincsenek, van viszont lehengerlő stílusa és kétségkívül „dilis” személyisége, amitől imádjuk nézni, akár meg is kedvelni, és hajlamosak vagyunk azt is elfelejteni, hogy egy gátlástalan gyilkosról van szó. Kleót egy NDK-ügynökbe öntött westernhősnek is tekinthetjük, miközben a vadnyugat helyett a ’90-es évek Németországa a helyszín, amelyben Kleo egyedül száll szembe ellenségeivel, ő a magányos (anti)hős, akinek megvannak a saját elvei, és mindenkit eltakarít az útból, aki valaha keresztbe tett neki, ugyanakkor egy-két segítőre is szert tesz útja során.
Nem mondunk azzal semmi újat, hogy a Netflix tucatszámra ontja magából a tartalmakat, amelyek között szép számmal vannak felejthető és fölösleges alkotások is, ugyanakkor a regionális és a megszokottól eltérő darabok, gyakran saját gyártás is egyre nagyobb arányban megtalálhatók a kínálatban. A lengyel Queen (Królowa), a norvég Home for Christmas (Hjem til jul), a belga Two Summers (Twee Zomers) mellett a frissen kikerült és a streamingcsatorna toplistájának harmadik helyére ugró Kleo is tökéletes példa erre.
Szerző: Németh Míra gyakornok
Ezt már olvastad?
