Néhány évvel ezelőtt újra megtaláltak a dalai, így egyértelmű volt, hogy a VéNégy fesztiválra beharangozott koncertjüket idén nem hagyhatom ki. Azt hiszem, kamaszkori énem büszke lenne rám, ha tudná, hogy most, közvetlenül a nagymarosi koncert előtt még egy interjúra is sikerül elcsípnem az énekesnőt. A húsz év alatt túl vagyunk pár egyéni- és világválságon, az 53 éves Sian Evans színpadi jelenléte, hangjának és szövegeinek ereje azonban mit sem csökkent az évek során.
A kétezres években rendszeresen koncerteztetek Magyarországon. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
Imádtam. Minden alkalommal nagyon jó tapasztalatokat szereztem itt. A koncertjeinkre érkező tömegek energiája annyira támogató. A művészek közül pedig, akikkel itt találkoztam, jó néhányan életre szóló barátaim lettek, mint például a Brains, most is belehallgattam a koncertjükbe. Szeretem Magyarország energiáját, ráadásul most itt vagyunk a gyönyörű Duna mellett. Egyszerűen kivételes ez a táj. Szeretem a magyar népmeséket is, szerintem sok gyermekmesénk ezeken alapul. Ha megnézzük ezeknek a történeteknek az eredetét, amiket mi magunk is mesélünk a gyerekeinknek és aztán meglátogatjuk azt az országot, ahol ezek a történetek születtek, az egyszerűen varázslatos. És azt hiszem, van valami nagyon ősi ebben a környezetben, az itteni természetben is. Igen, ez nagyon vonzó számomra.
A vonzalmad az ősi történetekhez megjelenik zenédben és a szövegeidben is?
Abszolút. Dalszerzőként egyben történetmesélő is vagy. Azt hiszem, nem voltunk jómódúak gyerekkoromban. De anyám sokat olvasott nekem, mesélt és kitalált történeteket, és a mesélés kultúráját átadta nekem, és így a fiamnak is. És a keresztgyermekeimnek is… rengeteg keresztgyermekem van! Mindannyian kapnak történeteket tőlem és imádják őket. Minden elmesélt történetet archetípusnak tekintenek. Az összes rendelkezésre álló történetből felhasználhatsz részeket és karaktereket, hogy a sajátodat megalkosd. Mindegyik történet és a történetekben megjelenő archetípusok mindegyike az emberi psziché egy-egy töredéke vagy része. Szerintem a történetmesélés csodálatos eszköz, mert így a világot a gyerekeknek a meséken keresztül magyarázhatom el, és a tapasztalataimat a közönségemnek a zenén keresztül mesélhetem el.
Amikor a fiad kicsi volt, a kilencvenes években egy erdőben éltetek egy kommunában. És itt írtad a dalaidat is. Jól sejtem, hogy egyedülálló anya voltál? Milyen volt így megélni karrierednek azt a felfelé ívelő szakaszát?
Igen, egyedülálló anya voltam. A fiam most a harmincas éveiben jár. És tudod, ez nagy kihívás. Most ünnepeltük az apák napját az Egyesült Királyságban. Én ilyenkor mindig azt posztolom, hogy ez a nap minden egyedülálló anyukának is szól, nyugodtan magunkénak érezhetjük az apák napját is, mert nekünk a kötényt és a nadrágot is kell viselnünk. Nekünk gondoskodnunk és fegyelmeznünk kell egyszerre. Minden elemnek nekünk kell lennünk. És ez hihetetlenül nehéz. Azért is költöztem ezekbe a közösségekbe, mert van egy mondás az Egyesült Királyságban, hogy egy falu nevel fel egy gyereket, tehát egy közösség nevel fel egy gyereket. És ha ezzel a tudattal élünk, akkor minden gyerek a mi gyerekünk, minden idős ember a mi idős emberünk, minden egyedülálló anya a mi „anyánk”, vagyis a mi közösségünk támogatásra szoruló tagja. Ezt kell belenevelnünk a gyerekeinkbe, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért. Nem a kormány felelőssége, hogy megtanítson minket arra, hogy jó emberek legyünk. Ez a család és a falu feladata.
Ez az időszak egybeesett eddigi karriered csúcsával is. Anyaként nem szembesültél negatív kritikával amiatt, hogy nem hagytad abba a zenélést és a koncertezést?
Persze, hogy szembesültem ilyenekkel. Igen, nehéz volt. Nagyon, nagyon nehéz volt. Még a saját családomon belül is ellenezték, hogy karriert csináljak a zeneiparban anyaként. Anyám azt mondta: „Ezzel rossz szolgálatot teszel a fiadnak. Lehet, hogy ezt most fel kell adnod, hogy csak az anyaságra koncentrálhass.” De az én érvem az volt, hogy ha én feladom az álmaimat, akkor azzal egyszerűen nem mutatok jó példát a gyerekemnek. Ha nemet mondanék a kínálkozó lehetőségekre, ha nem élhetnék a hivatásomnak és annak, amiről azt gondolom, hogy elhívtak ebben az életben, az anyaság mellett… Ha ezt feladnám, az milyen példa lenne? Azt akartam, hogy a gyermekem is lássa, hogy egy cél eléréséhez odaadásra és áldozatra van szükség. És mi megtettük, kitartottunk emellett a családom tanácsa ellenére. És most mindenki nagyon büszke rám, nyilvánvalóan. De nehéz volt. Bűntudatom is volt. Még mindig vannak apró akadályok a fiammal való kapcsolatomban, mert sok időt töltöttem távol tőle. És az sem könnyítette meg a helyzetünket, hogy a zeneipar akkoriban nagyon nőgyűlölő iparág volt. Most már nem annyira az, mert már sokkal több nő van a szakmában. Emiatt sokkal humánusabb a nőkkel, az anyákkal és a családokkal. De akkoriban nem volt az. És nem vették figyelembe azt a tényt, hogy én a Kosheen csúcsidőszakában egy 8-10 éves gyermek édesanyja voltam. Teljesen kifeszítettek. De ha nem követtem volna a karrieremet, és nem lettem volna elkötelezett, és nem mutattam volna meg a fiamnak is, hogy lehetséges a legjobb életedet élni, az álmaidat megvalósítani, és azt csinálni, amire elhívtak, azzal rossz példát mutattam volna neki, ez a meggyőződésem.
Említetted, hogy sokat formálódott a show-biznisz és átalakult a nőgyűlölő jellege. De szerintem Magyarországon még mindig nagyon sok tennivaló van ezen a téren. Ahogy visszaemlékszem, 17 éves voltam, amikor megismertem a zenédet. Nagyon sok erő volt benne és nagyon inspiráló volt számomra a kétezres évek elején Kelet-Magyarországon élő kamasz lányként. De én azt hiszem, még mindig hiányzik ez a fajta erős, autentikus, a saját hangját, a saját dalait éneklő női karakter a hazai fesztiválok kínálatából is. Vagy nehezebben kerülnek nagyszínpadra.
Nekünk, nőknek, mindig kicsit mélyebbre kellett ásnunk inspirációforrásért, mentorainkért, példaképeinkért, de ott vannak. Nem adták át nekünk az oktatásban vagy a történelmünkben, de ott vannak. És úgy gondolom, hogy ha nem készen kapod, hanem ki kell menned és meg kell találnod magadnak azokat a hatásokat, amelyekből inspirálódhatsz, az sokkal értékesebb. Értékesebb, mert az teljesen a te utad. Te ástál az aranyért. Nem tálcán adták neked. Tehát a mentoraink és a hatásaink, az istennőink, a hősnőink ott vannak. Megtaláljuk őket. Csak mivel meg is kell keresnünk őket, még fontosabbá és értékesebbé válnak számunkra.
És 2016 és 2019 között volt egy kis szünet, ekkor nem énekeltél a Kosheenban.
Igen, teljesen hátrahagytuk azt az időszakot. Nagyon hálás vagyok a srácoknak és a zene, amit létrehoztunk, egyszerűen hihetetlen volt. De mi, a karakterek, nem tudtunk tovább együtt maradni. Ez egy szenvedélyes, kreatív és csodálatos, tüzes kapcsolat volt, ami öt gyönyörű albumot hozott létre. Ha nem tettem volna ekkora nyomás alatt, talán nem is születnek meg ezek az albumok. A gyémánt nyomás nélkül csak egy darab szén. A nyomás a talajon hozza létre a gyémántot. És azt hiszem, hogy nagy nyomás volt rajtam, és nagy nyomás volt a srácok részéről is. És ez végül egyszerűen szétrobbant, és kezelhetetlenné vált. Szóval minden, ami ennyire szenvedélyes, hajlamos gyorsan kiégni, és ez így is volt. De aztán folytatni akartam a dalok éneklését, amiket írtam. És ezért meg kellett küzdenem. Szóval sok éven át a harcra kellett összpontosítanom az energiámat. És ennek most már vége. A fiúk pedig megengedték, hogy velük folytassam, ami csodálatos. És nagyon hálás vagyok nekik, mert ez annyira fontos számomra, és nagyon sokat áldoztam ezért. És nagyszerű, hogy még mindig csinálhatom.
Mi a terv a jövőre nézve?
A terv egy újabb album elkészítése. Ma este fogok beszélni a Brainsszel. Megkérdezem őket, hogy akarnak-e velem zenét írni. Nagyon örülnék neki.
Van valamilyen üzeneted vagy tanácsod a ma kisgyereket nevelő egyedülálló anyáknak?
A gyermekeid téged választottak. Hiszem, hogy valahol a lelkek tengerében ezek a kis teremtmények azért jönnek hozzánk, mert mindent látnak. Látják az egész életet. Nem feltétlenül – úgy értem, tudom, hogy sokan közülünk megpróbálják megtartani a családi egységet, mert arra kondicionáltak minket, hogy azt higgyük, ez az, ami szükséges. De azt hiszem, ezek a kis lények tudják, hogy mi fog történni. Tudják, hogy túl erősek lesznek. Tudják, mi vár rájuk. Szóval higgyetek a szülői magatartásban, higgyetek abban, hogy a gyermeketek eljött hozzátok, és pontosan tudja, hogy mi történik veletek. És abban, hogy te elég vagy neki.
Van valamilyen konkrét üzenete a magyar közönségnek általában?
Köszönöm az összes csodás történetet. És köszönöm a támogatást. És köszönöm ezt a gyönyörű környezetet. Most pedig bulizzunk!
Szerző: Laborczi Dóra Fotó: Heim Dániel
