- Zoë Kravitz első rendezése többet is elbírt volna, de így is érdemes megnézni.
- A főszereplők, Naomie Ackie, Channing Tatum és Adria Arjona is maradandót alkottak.
- Megnéztük a Vészjelzést.
Mi baj lehet?
Zoë Kravitz elsőfilmes rendezőként egy olyan terepen alkotott nagyon jót, ami tapasztalt filmeseknek is fejtörést okoz. Adott egy rejtélyes, és éppen ettől (is) szexi milliárdos, Slater King (Channing Tatum), akinek van egy saját trópusi szigete, ahova időnként visszavonul pszichológiai kezelésre és egy kis kikapcsolódásra.
Hasonló tervei vannak a fényűző jótékonysági esemény után is, ahol a jelenlévőkhöz képest lényegében szegény Frida (Naomie Ackie) és Jess (Alia Shawkat) felszolgálóként dolgoznak. A lányokat teljesen lenyűgözi King, így persze igent mondanak neki, amikor őket is meginvitálja a számukra elérhetetlen világába, ahol napokon át tartó buli várja őket.
A két barátnőt hamarosan egy magánrepülőgép viszi a luxusparadicsomba Kinggel és a barátaival együtt, ők pedig el sem hiszik, hogy mindez velük történik meg. Medence, trópusok, gourmet fogások, pálmafák, drogok és marihuána minden mennyiségben, finom italok és persze egy luxusvilla luxus ellátással, pazar kiszolgálással.
A társaság szórakoztató, King jelenléte szinte már zavaróan megnyugtató, a társaságnak pedig semmi dolga a pihenésen kívül, mert mindent, de tényleg mindent megkapnak, amit akarnak. Már-már gyanúsan tökéletes minden, mintha nem is a valóság lenne. Legalábbis addig, amíg el nem kezdenek feltűnően összefolyni a napok.
Naomie Ackie és Adria Arjona
Jeffrey Epsteint öt évvel ezelőtt tartóztatták le kiskorúak ellen elkövetett, szexuális célú emberkereskedelem vádjával. A milliárdos – Slater Kinghez hasonlóan – a saját szigetén tartott hatalmas bulikat befolyásos barátaival, ahol fiatal lányokat kényszerítettek szexuális tevékenységre. A Vészjelzést látva lehetetlen nem párhuzamokat vonni a film és a való élet között, de valami mégis hiányzik belőle más metoo-filmekhez képest.
Kihagyott ziccereket, de kezdőként belefér
Kravitz valószínűleg a közeli felvételekkel szerette volna érzékeltetni, hogy erről a szigetről nincs menekvés, de néhány jelenet megkívánta volna a totált, mert a Saul fiával ellentétben a Vészjelzésnek éppen abban rejlett volna az ereje, hogy megmutatja, mi történik a szigetre utaztatott kiszolgáltatott nőkkel.
Remek ötlet, hogy főként a néző fantáziájára bízza az erőszakos jeleneteket, és csak éppenhogy fellibbenti a véres történetszálakat, a feszültségkeltés viszont ezért elég laposra sikerült. A meglepően jó színészi alakítások a kép helyett is gondoskodnak arról, hogy ne kalandozzon el a figyelmünk a film végéig: Naomi Ackie és Channing Tatum ügyesen hozták az árnyalt karaktereket, Adria Arjona pedig bravúrosan bontja a szerepét többdimenzióssá Kravitzzal közösen.
A rendező valószínűleg nem véletlenül inspirálódott az elmúlt évtized egyik legnagyobb pedofilbotrányából, amikor fontos témát keresett az első filmjéhez, de mivel Epstein a kapcsolatai segítségével először megúszta a vádemelést, talán elfért volna a filmben egy nagyobb odamondás az elkövetőknek és bárkinek, aki asszisztált nekik. Az áldozatok valódi traumájának bemutatása, esetleg egy bravúros feminista revans helyett a Vészjelzés végén így csak egy elkeseredett, bosszú által fűtött megoldást kapunk.
Kravitz mellett szól viszont, hogy nemcsak képes volt úgy felhasználni a valóság egy részletét, hogy váratlan csavarokkal dobja fel a forgatókönyvet, de még a film képi világában is egyedit alkotott. Fel tudta dolgozni a szexuális kizsákmányolás témakörét anélkül, hogy lényegében bármelyik színésznőt szexualizálta volna, ráadásul a szexszimbólumként számontartott pasiját sem vetkőztette öncélúan, aki mellesleg nemrég még Chippendale-fiút alakított a Magic Mike-trilógiában.
Lesz ez még jobb
Olyan, mintha Kravitz úgy érezné, hogy ilyen örökséggel a háta mögött – apja Lenny Kravitz négyszeres Grammy-díjas énekes, anyja pedig Lisa Bonet színésznő – nem engedheti meg magának, hogy melléfogjon. A Vészjelzésben nincs hiány kulturális utalásokból – itt-ott befigyel egy-két Harcosok klubja, Tőrbe ejtve – Az üveghagyma, illetve Tarantino-referencia – és valószínűleg a rá nehezedő elvárások miatt igyekezett 200%-on teljesíteni. Éppen emiatt követett el olyan apró hibákat, amik annak ellenére, hogy nem rontják el a filmélményt, mégis megakadályozzák, hogy a néző teljesen elmerüljön benne.
Zoë Kravitz elsőfilmes rendezőként még csak a szárnyait bontogatja, de minden hibája ellenére látszik, hogy bőven van elég tehetsége ahhoz, hogy nagyot alkosson a jövőben. Már csak egy kicsit csavarosabb forgatókönyvre és kevesebb erőlködésre van szüksége hozzá.
Fotó: IMDB
