A kamera mögött Tóth Zsolt és Bántó Csaba állnak, a filmet Iványi Marcell rendezi, a koreográfia pedig Bozsik Yvette munkája. A létrejövő mozgóképes alkotás újabb művészi megfogalmazása a Kossuth-díjas balettművész élettörténetének; egyben kísérleti alkotás, amely a nonverbális műfaj keretein belül keresi az útját.
Meséről mesére együtt mennek a szereplők
A Lány, kertben című családi komédia 2009-es bemutatója, a Katona József Színház és a Bozsik Yvette Társulat közös produkciója a most készülő film elődjeként is értékelhető. Évekig vonzotta a Kamrába a közönséget, majd amikor lekerült a repertoárról, az alkotókban megfogalmazódott az igény, hogy Bozsik Yvette életéről szóló előadásból film szülessen. A most valóra vált munka résztvevői, alkotói szinte kivétel nélkül évtizedeken átívelő ismeretségek, barátságok, mondhatni egy olyan „mitológiai kör” szereplői, amelyben az idő előrehaladtával mintha meséről mesére együtt mennének. Bozsik Yvette előadásai között szintén gyakran fellelhetők szinergiák: azonos vagy hasonló szimbólumok, kellékek, jelmezek, vagy akár történetszálak. A nyersanyagok folyamatosan alakulnak, és mint Iványi Marcell mondja, most mozgókép formájában gyúródnak és alkotnak fikciós sztorit.
„Nincs olyan nagy különbség ahhoz képest, mint amikor előadást kreálunk. Sokat nevetünk, kipróbálunk dolgokat és a színpad helyett jelenleg különféle helyszíneken azt játsszuk, hogy forgatós stábot alkotunk. Más a keret, mint a színdarabok esetében, de ugyanazt csináljuk, amit a próbákon. Személyes kapcsolódás köt a filmhez, ez természetes. Ettől függetlenül egy idő után az ember már nem a saját valóságaként kezeli a történetet – adott elemeiből fikciót kezd építeni. Évek óta – más-más műfaji megközelítéssel – ugyanazon a történeten dolgozunk. A forgatókönyv nyersanyagát Yvette édesanyja, Cseh Éva újságíró állította össze, és beleszőttük édesapja, Bozsik Pál történeteit is. Hasonlóképpen álltak össze a látványelemek és a jelmez. Tóth Zsolt az operatőr, a kamera egy dinamikus és érzékeny operatőr, Bántó Csaba kezében van.”
Bozsik Yvette a filmben a saját nagymamáját alakítja
Az alkotók szabadon nyúlnak a forgatókönyvhöz, ha szükségesnek érzik, változtatnak és gyakran olyan felvételek is készülnek, melyek az eredeti tervben nem szerepeltek. A filmet kísérletként kezelik: nincsenek benne párbeszédek vagy monológok, a szereplők hangot adnak az érzelmeiknek, a történetet mozgással és tánccal mesélik el.
A fiatalságról, az öregségről, az élet körforgásáról szól a film
A film Bozsik Yvette születésétől indul. Szülei segédszínészként dolgoztak a szolnoki színházban és napi megélhetési gondokkal küzdöttek. Amikor édesanyja várandós lett, az ottani balettmester, Mozsonyi Albert jóslata szerint – aki keresztapjaként meghatározóvá vált a lány művészetében – a születendő gyermek hosszú szőke hajú, világhírű balerina lesz, és Yvette-nek fogják hívni. A film sok ponton eltér ugyan a valóságtól, de érzelmileg hű marad az átélt traumák ábrázolása során.
A koreográfus hiszi, hogy az információk mindenki életében jelentős szerepet töltenek be – rezgések, melyek következtében sok minden egészen korán eldől. „A családomban gyakran fordultak elő konfliktusok, nem mintha ezzel egyedül lennék, de nekem is traumatikus gyerekkorom volt. Van, aki jobban tudja takarni a traumáit, van, aki egész életében erről beszél. Társadalmunk jelentős része nem jól kezeli az önismeretet, holott mindenki számára fontos szembenézni a saját történetével. Tanárként tapasztalom, hogy a koreográfus hallgatóim mennyire igénylik ebben a segítségemet. Az emberek sok mindennel nincsenek tisztában önmagukkal kapcsolatban, pedig „ott bent” minden tudás megtalálható. A sok külső zaj, egyre több ránk zúduló felesleges információáradat persze jócskán nehezíti a dolgunkat, de az egyetlen út mégis befelé vezet. Ha az ember tudatosan él, észreveszi, hogy nincsenek véletlenek, hanem minden csodálatosan összefügg. Türelmesnek kell lenni, amíg megértjük, mit miért kell átélnünk, és akkor minden magától elrendeződik.”
Gulyás Liza, a Táncművészeti Egyetem ifjú hallgatója
Többek között ezt az utat járja végig a Táncos az asztal alatt: a fiatalságról, az öregségről, az élet körforgásáról szól, amiben három generáció táncosnője adja át egymásnak a főszerepet. Bozsik Yvette úgy értékeli, hogy a fiatalkori énjeit alakító 12 éves Gulyás Liza és a már kamaszként őt megjelenítő Kathona Zorka Sára nagyon jó táncosok, és a filmen erőteljes jelenléttel rendelkeznek, remekül játszanak. Gulyás Liza a Táncművészeti Egyetem ifjú hallgatója, akit kiemelkedő alkata, szorgalma és tehetsége miatt máris tenyerén hord a táncos szakma. Azt meséli, nyári kikapcsolódásként éli meg a filmforgatást. Együtt tud érezni az általa megformált Flóra karakterével: vívódásaival, kitartásával és az őt ért fájdalmakkal. Kathona Zorka Sára most került ki a modern tánc tanszak osztályából, ő már a 18-19 éves Flórát alakítja. A filmen lázadó, a szabályokat az egyéni fejlődés érdekében felrúgó kamasz lány, akire rátalál a szerelem. Bozsik Yvette saját nagymamáját alakítja, ám a nézők az ikonikus Egy gésa emlékiratai című szóló előadásába is bepillanthatnak majd a film során.
„Számomra is játék ez a forgatás, ahol mindenki jó barát, régi ismerős, egykori kolléga, jelenlegi hallgatóm és természetesen társulatom csodálatos táncosai. Senkit nem kell instruálni. Mindenkinek elmondjuk, miről szól a szerepe – pontosabban szerepei, mert sokan több karaktert alakítanak –, és aztán teszik a dolgukat. Ajándék ez a munka! Fontos, hogy Édesanyám mellett keresztapámnak és mesteremnek, Mozsonyi Albertnek is emléket állítsak vele.”
A film július elejétől egy hónapon át először Budapesten, majd Nagykörűben forog.
Forrás: KraatsFilm
