Norvégia egyik legizgalmasabb filmese ül velem szemben a Zoomon, kissé félrebillentett fejjel, vadászkutya módján figyel, mintha minden rezdülésemet meg akarna érteni. Joachim Trier márcsak ilyen: figyel, hallgat, keres. Mintha minden beszélgetésben ott lapulna egy új történet csírája. Nem véletlen, hogy pályája során mindig összetett karaktereket állított filmjei középpontjába – olyanokat, akiknek a belső világát lehetetlen csupán elmesélni. Érezni kell.
Most pedig itt van az Érzelmi érték, új filmje, amelyről a kritikusok már a bemutató előtt ódákat zengtek. Nem véletlen, hogy a nemrég bejelentett Golden Globe-jelölések listáján is kiemelkedik: nyolc kategóriában kap esélyt a győzelemre, köztük a legjobb film, rendező és forgatókönyvíró díjakra, valamint négy színészi jelölést is bezsebelt a szereplőgárdája. A 83. Golden Globe-gálát január 11-én tartják, és Trier alkotása a második legtöbb filmes jelölést gyűjtötte be.
Az alábbi interjú a Sundance Collab beszélgetése nyomán készült.
„Az a pillanat, amikor valami megmozdul bennünk”
Mielőtt rátérünk az új filmre, visszaugrunk a kezdetekhez. Trier első nagyjátékfilmje, a Reprise (Szerzők) még ma is a filmiskolák kedvence; két fiatal íróról szól, barátságról, ambícióról, létbizonytalanságról, imposztor szindrómáról – szóval csupa olyan dologról, amit huszonévesen sokan megtapasztalunk, de annál kevesebben vállalunk csak nyíltan.
A film társírója, Eskil Vogt, Trier régi barátja és szerzőtársa. Még tinédzser korukban találkoztak, amikor egy norvég tévés vetélkedőn dolgoztak kábelpakolóként. „Szombat este, élő adás, síró játékosok Mickey egér-nyakkendőben… a világ legkülönösebb munkája volt” – meséli Trier nevetve. „Ebédszünetben derült ki, hogy mindketten őrülten szeretjük a filmeket. VHS-kazettákat cseréltünk, Fellini-esteket tartottunk… így indult minden.”
A közös alkotómunka ma is ugyanolyan emberi és törékeny folyamat, akárcsak a kezdetekkor: „Az első hónapokban azt hisszük, teljesen tehetségtelenek vagyunk. Tényleg. Aztán jön a teljes pánik fázisa, majd pedig egyszer csak előtör az igazi kreatív energia.”
Írói rutinjuk makacsul változatlan: reggel 9-től délutánig együtt ülnek egy szobában, rengeteget beszélgetnek, zenét hallgatnak, felolvasnak. Az első valódi vázlatok azonban csak hónapokkal a folyamat kezdete után születnek meg. „A történet mindig későn jön. Előbb a karaktereket kell megtalálnunk, akikben ott van valami, amit még mi sem értünk, de fel akarunk fedezni.”
A színész és a rendező közötti láthatatlan szövetség
Az Érzelmi érték középpontjában két nővér (Agnes és Nora) valamint az évekre eltűnt, most újra közeledni próbáló apjuk áll (Gustav). Amikor a férfi, aki mellesleg rendező, egy frissen megírt szerepet Norának szán, majd végül egy fiatal amerikai sztár kapja meg a lehetőséget, a család régi sérelmei és titkai hirtelen új fénytörést kapnak.
Trier érzékeny drámája a kapcsolódásról, a gyászról, a megbocsátás áráról és azokról az érzelmi örökségekről szól, amelyeket felnőttként is magunkban hordozunk.
A film egyik legnagyobb ereje a színészi játék. Trier érzékenyen pásztázó, mindent megfigyelő kamerája dokumentarista módon lebeg a szereplők körül, mintha véletlenül kapná el a legsebezhetőbb pillanatokat is. A norvég rendező nem hisz a „szépen elmondott jelenetekben”. Sokkal inkább azokat a pillanatokat keresi, amikor a színész kilép a szövegből, és a szabványos keretekből – és történik valami megmagyarázhatatlan.
Ahogy ő mondja: „Az igazán jó jelenetben van valami, amit senki sem tervezett. Egy kis megingás, egy váratlan reakció. Olyan mint az élet.”
Elle Fanning, Inga Ibsdotter Lilleaas, Joachim Trier, Renate Reinsve és Stellan Skarsgård az Érzelmi érték című film Grand Prix-díjával pózolnak a 78. éves Cannes-i Filmfesztivál Palme D’Or-díjasainak fotózásán
Főszereplőit ahogy meséli, általában személyes beszélgetések nyomán választja ki. „A casting nem arról szól, ki mondja el legnagyobb átéléssel a szöveget. Inkább arról, érzem-e azt a valamit… hogy együtt tudunk dolgozni egy évig. Hogy bírni fogjuk egymást.”
Inga Ibsdotter Lilleaas (az Agnest alakító színésznő) példáját említi: „Amikor Agnest kerestük, többször találkoztunk, beszélgettünk. Csak akkor kértem fel a szerepre, amikor biztos voltam benne, hogy együtt tudjuk megépíteni a karaktert. Szeretem, ha a színész sok saját ötletet hoz a próbákra, a jelenetek így kelnek igazán életre.”
Az Érzelmi érték próbafolyamata sem volt megszokott: nem voltak nagy, asztal körüli felolvasások, csak kis, meghitt találkozók – először mindenkivel külön-külön, majd hármasban, végül egy csapatként.
„A szereplők közötti bizalom nem magától születik meg. Ki kell tapasztalni, kit mivel tud ‘kinyitni’. És igen, néha az én dolgom az is, hogy levegyem a vállukról nyomást, és átvegyem a bohóc szerepét, ha az segít.” Megjegyezném, Trier olyan lelkes őszinteséggel és pikírt játékossággal mesél a munkájáról, hogy nem nehéz elképzelni amint egy váratlan humor bonbonnal oldja fel a forgatás egy-egy merevebb pillanatát.
Stellan Skarsgård azaz „Mr. Cinema”
„Elle, Stellan, Inga és Renate természetessége egyszerűen lenyűgöző. Nem érzik a kamerát, nem játszanak el semmi. Ez teszi lehetővé, hogy a néző valóban tudjon kapcsolódni, és átélje azt amin keresztül mennek.” – áradozik az Érzelmi érték főszereplőiről Trier.
A film középpontjában a Stellan Skarsgård által életre keltett Gustav Borg áll, egy egykor elismert filmes, ám hosszú évek óta nem rendezett. Bevallottan a meglehetősen komplikált, ámbár zseniális svéd rendező, Ingmar Bergman ihlette a karaktert. Trier így mesél Skarsgårdról:
„Bonyolult figurát alakít. Nem teljesen jófiú, nem teljesen gonosz – valahol a szürke zónában van. Minél inkább próbáltuk ‘gonoszabbá’ írni, Stellan a maga eredendő kedvességével és előzékenyésével annál szimpatikusabbá tette. Mr. Cinemának neveztem el, mert mindig ott van a stáb mellett, ismer mindenkit, a nap végén pedig nem akar hazamenni.”
Gustav a filmben nemcsak apaként, de rendezőként is nehéz helyzetben van: ügyetlen a társas kapcsolatokban, érzelmeket csak a művészi eszköztára által tud közvetíteni. „Nagyon érdekes látni, hogy sok filmes vagy író, mennyire más magánemberként. Gustav karaktere ebből az ihletésből, és a felnőttkorban hazatérő gyerekek édes-bús tapasztalásaiból született.” – meséli Joachim Trier.
Ha már karakterek, akkor muszáj megemlítenünk a filmben hangsúlyos szerepet kapó házat is. A Borg család háza ugyanis több mint puszta helyszín, Trier azt mondja: „A ház kiválasztása kulcsfontosságú volt. Tudtuk, hogy a nézők érzik majd, hogy ezek a falak több mint száz év történéseit őrzik, generációk óta él itt ez a család. A film témája az örökölt gyász, a transzgenerációs traumák, a háborúk lenyomatai, amelyeket a nagyszülők és szülők hagytak hátra.”
Olyan helyek, mint a Borg ház, és olyan családi történetek, amelyek bonyolultak és kanyargósak, mindannyiunk számára ismerősek lehetnek. A film segítségével pedig talán egy másik nézőpontból közelítve kicsit gyógyítani tudjuk saját családi szálainkat. Az Érzelmi érték már a magyar mozikban.
Fotó: Getty Images
