Bár elnöksége vegyes véleményeket váltott ki, az elnöki ciklusát követő tevékenységét a remény, a szolgálat és az empátia hatotta át, és őt magát a kortárs amerikai politika egyik legkedveltebb alakjává tette – napjainkban a verseny mondjuk nem is túl kiélezett, de ezt az aprócska részletet most hagyjuk figyelmen kívül. A nemrég elhunyt volt elnök temetése várhatóan nemzeti gyásznap lesz, ami azt jelenti, hogy minden szövetségi kormányhivatal zárva tart, és milliónyi amerikai és nem amerikai szíve borul majd éjsötétbe.
Carter öröksége nemcsak politikai pályafutásán, hanem az emberiség iránti elkötelezettségén is alapul. Feleségével, Rosalynn-nel, aki szintén elismert mentális egészségügyi aktivista, hosszú évtizedeken át segítettek másoknak a Carter Centerrel és a Habitat for Humanityvel való partnerségük révén. Tevékenységük nem egy jól megkomponált marketing- vagy reklámkampány volt (#reklám #charity), hanem valódi, kézzelfogható munka.
Hogy lesz egy mogyorófarmerből elnök?
Jimmy Carter 1924-ben született Plainsben, Georgiában, egy kisvárosi kórházban – fun fact: ő volt az első elnök, aki kórházban született. Édesanyja, aki nővérként dolgozott, úgy vélte, biztonságosabb fiát a munkahelyén szülnie meg. A városkában egyébként akkoriban még nem volt sem csapvíz, sem áram. Azután a földimogyorófarmon nevelkedve a kis Jimmyt az életmód kitartásra és fegyelemre nevelte, olyan értékekre, amelyek meghatározták későbbi vezetői pályafutását és mélyen gyökerező elköteleződéseit is.
A déliek közötti faji szegregáció közepette a kisfiú „progresszív nézetei” korán szemet szúrtak másoknak: a szomszédságában fekete gyerekekkel játszott. Ezek a korai tapasztalatok az első mérföldkőnek is tekinthetőek polgárjogi aktivizmusában. Miután 1971-ben az állam kormányzójának választották, három afroamerikai nagy hatású vezető – köztük Martin Luther King – portréját függesztette ki a georgiai törvényhozás épületében. Ez bátor lépés volt és hatalmas visszhangot keltett, na meg halálos fenyegetésekhez vezetett a Ku-Klux-Klantól.
Jimmy volt az első a családjában, aki gimnáziumba járt, és rendkívül büszkévé tette szüleit, amikor végül diplomát szerzett az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiáján, Annapolisban. Miután leszerelt a haditengerészettől, visszatért Plainsbe, hogy átvegye a családi farm irányítását. 1946-ban kötött házasságot Rosalynn Smithszel, aki feladva belsőépítészeti álmait, mindenben a férfi partneréül szegődött. (Szeretettel teli kapcsolatuk 77 éve önmagában is „megér egy misét”.)

Jimmy és Rosalynn Carter 1976-ban, miután értesültek a férfi elnöki győzelméről
Kezdetben úgy tervezték, hogy a földművelésre fognak koncentrálni – Rosalynn ezért könyvelői tanulmányokat kezdett, míg Jimmy „minden elérhető” könyvet megvásárolt a mezőgazdaságról. Azonban a korszak társadalmi forrongása, Carter civiljogi ambíciói és erős igazságérzete végül mindent felülírt.
A négygyermekes családapa 1971-ben már a georgiai kormányzó székében találta magát, ahol élesen előremutató polgárjogi felszólalásaival rögtön nagy port kavart. A mindenkitől független, állandóan cselekvésben lévő fiatal politikust egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Nagy remények és kemény leckék
Jimmy Carter elnökségét gyakran emlegetik a csendes sikerek, küzdelmek és hatalmas bukások furcsa elegyének. Miután ő szervezte és vezette George McGovern demokrata politikus 1972-es, sikertelen kampányát Richard Nixon ellen, Carter figyelme az elnöki posztra irányult. A Watergate-ügy utáni washingtoni bizalmatlansági hullámot meglovagolva úgy mutatkozott be, mint egy kívülálló – egy progresszív vezető –, aki tesz az egész apparátusra. 1976-ban stratégiája meg is hozta gyümölcsét; legyőzte Gerald Fordot. Azonban épp ez az önállóság, amely kampánya során szimpatikussá tette őt a választóknak, hozta el számára a vészt hivatali ideje alatt. Sosem volt képes jó kapcsolatot kialakítani a Kongresszussal, sőt még a saját pártja liberális ága is fújt rá. Ő pedig, hát, a továbbiakban sem törődött azokkal, akik nem kedvelték. Azonban ezek a nem épp rózsás viszonyok korlátozták azon kulcsfontosságú intézkedések megtételében, amelyekkel a leginkább azonosítani lehetett őt. Gyakorlatilag sarokba szorította önmagát.

Jimmy Carter portréja.
Azonban a carteri négy év kétségbevonhatatlan eredménye például egy sornyi környezetvédelmi intézkedés. Ezek közül az egyik leghíresebb, hogy az elnök napelemeket szereltetett fel a Fehér Házra. Mivel így a híres épület falain belül gyakran volt hűvös, Carter mint „a pulóveres elnök” is ismertté vált. A zöldpolitika szorgalmazása mellett nevéhez fűződik az Oktatási és Energiaügyi Minisztériumok létrehozása, a bevándorló gyermekek oktatáshoz való hozzáférésének elősegítése és jelentős békemegállapodások, például az egyiptomi és izraeli Camp David-i egyezményben való közvetítői szerepe. Emellett dolgozott diplomáciai kapcsolatok kialakításán Kínával és fontos nukleáris megállapodást kötött a Szovjetunióval.
De Carter elnöksége számos nehézséget is hozott. Az infláció négy év alatt 6%-ról 14%-ra nőtt, és az egekbe szökő benzinárak, érthető módon, egetrengető módon feldühítették a lakosságot. A nemzetközi színtéren az iráni válság és a Szovjetunió afganisztáni inváziója tovább rontotta a helyzetet. Elnöki ciklusa végére a közvélemény elégedetlensége elérte a csúcspontját, és az amerikaiak 74%-a nem kért volna Carter második ciklusából. Végül, 1980-ban a volt filmsztár, Ronald Reagan simán legyőzte a regnáló elnököt.
„Választhatjuk a szenvedés enyhítését”
Bár Cartert az 1980-as években gyenge elnöknek tekintették, a történelem kegyesebb volt örökségéhez. Sok politikai döntése és nemzetközi béketárgyalása csak elnöksége után hozott gyümölcsöt. Ahogy ő maga is fogalmazott: „Jobb elnök voltam volt elnökként, mint elnökként.” És sokak számára éppen ez teszi az egykori mogyorófarmer történetét olyan vonzóvá.
Miután elhagyta a Fehér Házat, ő és Rosalynn 1982-ben megalapították a Carter Centert, amely világszerte elismert központtá vált az egészségügy, a béke és az emberi jogok terén. A Carter Center szlogenje önmagáért beszél: „Választhatjuk a szenvedés enyhítését. Választhatjuk, hogy együtt dolgozunk a békéért. Változásokat hozhatunk a világba, és muszáj is.” A Carter Center a mai napig olyan transzformatív munkát végez, amely sok más szervezet számára is példát és partnerséget hozott. Kezdeményezéseik között megtalálhatók forradalmi egészségügyi programok, konfliktusmegoldási erőfeszítések és női egyenjogúsági mozgalmak támogatása is.
Guineaféreg-betegség felszámolása: Egy kevésbé ismert de annál őrületesebb siker
A Carter Center egyik legfigyelemreméltóbb, ám kevesebb figyelmet kapó sikertörténete a guineaféreg eradikációs program. A központ 1986 óta fáradhatatlanul dolgozik a guineaféreg okozta betegség, egy súlyos parazitafertőzés felszámolásán, amit szennyezett víz terjeszt. Az 1980-as évek csúcsán évente körülbelül 3,5 millió új fertőzöttet regisztráltak 21 afrikai és ázsiai országban. Ezek ellenére se vakcina, se gyógyszer.
A Carter család reakciója? Módszerük a megelőzésre összpontosított: tiszta ivóvizet biztosítottak, vízszűrőket osztottak, támogatókat és vállalatokat vontak be, és a helyi közösségek egészségügyi oktatása. Az eredmények? 2023 januárjára az esetek száma mindössze 13-ra csökkent. Igen, jól olvasod—milliókról egyetlen tucatnyira. Ez lehet a második olyan emberi betegség a történelemben, amelyet sikerült teljesen eltüntetni, a himlő után, és az első, amely nem rendelkezik vakcinával.
Jimmy Carter visszaemlékezései a guineaféreg programra jól tükrözik annak hatását. Emlékezett rá, hogy egyszer egy nigériai iskolás csoport „ Vigyázz, guineaféreg, itt jön Jimmy Carter” feliratú táblával fogadta. Az egykori elnök azt mondta, „Ez majdnem olyan jó érzés volt, mint kapni egy Nobel-díjat”.
Habitat for Humanity: Otthont és méltóságot
Carter életének egyik meghatározó partnersége a Habitat for Humanity nevű szervezettel való együttműködése. 1984-től kezdve az exelnök és felesége rendszeresen részt vettek önkéntes munkákban, többek között házakat építettek rászoruló családok számára. Ahogy ő maga fogalmazott: „A Habitat sikeresen eltávolította a jótékonyság stigmáját, és egy valódi partnerség érzését hozta el helyette.”
A Habitat for Humanity hatása óriási. 1976-os alapítása óta, több mint 70 országban működve a szervezet közel 60 millió ember életkörülményein javított. A házépítés mellett a Habitat politikai reformokra is igyekszik elérni, hogy elérhető áron biztosítson lakásokat, hatékonyabb válaszokat adjon katasztrófahelyzetekre, financiális oktatással segítse a családokat, és előmozdítsa a fekete tulajdonlás növelését.
A Carter házaspár a Habitat missziójának arcává vált, egy olyan szervezetévé, akik akkoriban még teljesen ismeretlenek voltak. Rob DeRocker, aki a Habitat ügyvezető igazgatója volt és dolgozott Jimmy Carterrel az első projektjük során, így nyilatkozott róla: „Egy olyan ember volt, aki egészen élete végéig követte hitvallását, és akinek valódi érdeklődése a munkában volt. Elsőként ért az építkezésre reggelente, és utolsóként tette le a kalapácsot.”
A Carter házaspár 1984. áprilisi látogatása, amikor Manhattan Lower East Side negyedében dolgoztak, komoly hatással volt az amerikai közvéleményre. Az akkoriban egyik legveszélyesebbnek számító környéken, ahol a drogkereskedelem virágzott és a gyilkosságok száma rekordokat döntött, Carter személyesen tapasztalta meg a mélyszegénység és a lakáshiány problémáját. Bár a titkosszolgálat nem repesett az ötlettől, Carter nem tágított.
Kevéssel megérkezésük után, egy lyukacsos födémszerkezetű ház tetejéről nézett le a városra, jól látta onnan az amerikai gazdagság és hatalom szimbólumaként magasodó Wall Street-i felhőkarcolókat és puccos penthouse-okat. Azonban amint az ellenkező irányba tévedt tekintete, a látvány megdöbbentette: egy idős nő, rongyos ruhában, egy nyitott tűzhelyen készítette reggelijét, gumiabroncsokkal teli romos hátsó udvarán. Ez a mélyszegénység és mérhetetlen gazdagság közötti éles ellentét mélyen megmaradt benne. Ez az idős nőről szóló történt a memoárjában is visszaköszön.
Miután Carter azt kérdezte, hogyan segíthetne, Rob azt válaszolta: „Talán küldhetne néhány önkéntes ácsmunkást a gyülekezetből.” De Carter nem csupán ácsokat küldött – ő maga is beállt dolgozni. Szeptemberre ő és egy csapat önkéntes buszra szállt Atlantából, készen arra, hogy nekivágjanak az építkezésnek. Rob így emlékezik: „Emeletes ágyakon aludtak a templomban, ahova akkoriban jártam – köztük Carter. Minden reggel busszal mentek le a Lower East Side-ra, úgy 20 perces volt az út. Ő az egész hetet keresztüldolgozta. Az első munkanapja az 1984-es munka ünnepe volt, azaz munkaszüneti nap.”
1996-ban a volt elnök és volt First Lady még Magyarországra is ellátogattak, hogy Vácon 10 házat építsenek alacsony jövedelmű családok számára. Carter téglákat rakott le, szögeket vert, és kulcsokat adott át a beköltözésre váró családoknak.

Jimmy és Rosalynn Carter 2004-ben Bostonban
Fun fact: Carter valóban kiváló ács volt. A kezében kalapácsot lóbáló politikus nem csupán PR-fogás. A plainsi családi házban található bútorok közül nem egyet készített ő maga.
Szerteágazó örökség
2002-ben Jimmy Carter Nobel-békedíjat kapott, szerteágazó humanitárius és békére irányuló tevékenységéért, mind elnöki, mind poszt-elnöki ideje alatt. Így tehát egyik lett azon négy amerikai elnöknek, akik megkapták a rangos díjat, Theodore Roosevelt, Woodrow Wilson és Barack Obama mellett.
Az exelnök életének vége felé közeledve, még komoly betegsége közepette is napi szinten olvasta a lapokat, látogatókat fogadott, és aktuális közéleti eseményekről vitázott. Miután 2019-ben rákot diagnosztizáltak nála, azt mondta: „Teljesen nyugodt vagyok a halált illetően.”
Jimmy Carter élete sok mindenre emlékeztethet minket, például arra is, hogy az igazi vezetés nem a hatalom megszerzéséről szól, hanem mások felemeléséről. Esetleg egy olyan betegség felszámolásáról, amiről a fejlett világ még hallani se hallott. Vagy akár arra, hogy ha Carter elnök rakta a téglát, kente a maltert, akkor én is fel tudok tápászkodni a karosszékből és tehetek valami társadalmilag hasznosat. Valamit, ami egy kis fényt hoz ebbe a sötétségbe.
Szerző: Endre Dóra Fotó: Getty Images