A dal és a hozzá készült videóklip egy érzelmileg megterhelő, de őszinte történeten keresztül mutatja meg, hogyan válhat a szeretet illúziója fokozatosan félelemmé, kiszolgáltatottsággá és csenddé. Muri Enikő szerint:
„A tánc metaforája azokra a láthatatlan körökre utal, amelyekből az áldozatok gyakran nagyon nehezen tudnak kilépni – különösen akkor, ha a környezet hallgat. A dal nem egy megoldást ad ezekre a problémákra, de lehet az első mondat egy régóta halogatott beszélgetésben, nem válaszokat ad, hanem kérdéseket tesz fel – és néha ez a fontosabb. Nem az a kérdés, miért nem lépett ki az áldozat, hanem az, miért volt kényszerű benne maradnia, akár kiskorúról, akár egy felnőttről beszélünk. A családon belüli erőszak nem ritka – csak ritkán kerül felszínre sajnos. Ha csak egy ember felismeri magát ebben a dalban, már volt értelme.”
A Sugarloaf ezzel a klippel tudatosan vállal társadalmi szerepet: céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az erőszak nem magánügy, és hogy a bántalmazásnak soha nincs elfogadható magyarázata. Tóth Szabi elmondta, hogy szerinte a legférfiatlanabb, amikor egy nőt bántanak akár verbálisan is, ami a mai közösségi média világban eléggé gyakori, de ha valaki a fizikai bántalmazásig is elmegy, az számára teljesen elfogadhatatlan.
„Az erőszak nem mindig hagy látható nyomot – de mindig rombol, nagyon alacsonyan csüngő gyümölcsnek tartom, amikor egy nőt kezdenek el verbálisan gyalázni, sértegetni bármi miatt, nem gondolnak bele, hogy ezek milyen nyomokat hagyhatnak lelkileg az elszenvedőkben. Sajnos a mai social platformokon ez úgy tűnik, hogy divat lett. Kommentelők mintha versenyeznének egymással, ki tud sértőbb, abuzálóbb kijelentéseket tenni egy nőre, legyen az közszereplő vagy egy átlagos nő. Ez a dal nem oldja meg a problémát, de segíthet kimondani azokat reményeink szerint.”
Sugarloaf zenekar
A zenekar bízik abban, hogy a Tánc az Ördöggel segíthet abban, hogy az érintettek ne érezzék magukat egyedül, a kívülállók pedig felismerjék saját felelősségüket.
A klip sokkoló eszközökkel, érzelmi hitelességgel dolgozik, teret hagyva a nézőnek az értelmezésre és az együttérzésre. Egy olyan alkotás született, amely túlmutat a popzene keretein, és fontos társadalmi üzenetet közvetít.
