A nők elleni erőszak mindennaposnak számít világszerte. Az áldozatokat általában a hozzájuk legközelebb álló emberek, családtagok, rokonok, házastársak, barátok vagy élettársak bántalmazzák az otthonuk falai között, de az is gyakori, hogy a nők teljesen idegen férfiak csapdájába esnek. Christelle Taraud francia történész úgy fogalmaz, a nőgyilkosság a folytatólagosan elkövetett nők elleni erőszak utolsó stádiuma.
Az önkéntesekből álló #NousToutes feminista kollektíva 2017 óta követel konkrét lépéseket a nők elleni erőszakkal szemben, amire minden rendelkezésükre álló eszközzel próbálják felhívni a társadalom és a média figyelmét. A szervezet november 11-én közzétett egy felmérést, amelynek során 4493 sajtócikket elemeztek a szakértők, hogy választ kapjanak arra a kérdésre, hogy milyen volt a nőgyilkosságokkal kapcsolatos médiavisszhang 2017 és 2022 között.
Az előrelépés jelentős, ami arra enged következtetni, hogy talán az emberek elkezdték megérteni, hogy a nőgyilkosságok témája társadalmi problémának számít.
Pedig olyan kedves ember volt
A felmérés szerint szembetűnően egyre többször írtak nőgyilkosságokról a sajtóban a vizsgált időszakban: 2022-ben már 28-szor több cikk említi, mint 2017-ben. „Ez a javulás lehetővé teszi a nőgyilkosságok átpolitizálódását, így a témát egyre inkább a társadalmunkban gyökerező, rendszerszintű problémaként érzékelik” – mondja Honorine Pourrier aktivista, a jelentés társszerzője.
A gyilkossággal végződő családon belüli erőszakkal kapcsolatban azt találta a #NousToutes, hogy szerves részét képezik a médiadiskurzusnak, és 2022-ben már sokkal kevésbé értékelték le az áldozatokat, vagy esszencializálták az anyaszerepüket. 2017-ben még másképp nézett ki a helyzet: a nőkre gyakran csak anyaként hivatkoztak, és előfordult, hogy a cikkekben még a keresztnevüket sem említették meg, csak háromgyermekes anyaként vagy terhes nőként hivatkoztak rájuk.
Gyakran az áldozatok keresztnevét sem említik meg, csak nőként vagy anyaként hivatkoznak rájuk, ezzel is erősítve az áldozatok láthatatlanságát
Míg korábban gyakran kitértek a cikkekben arra, hogy egyes esetekben az áldozatok alkoholt, esetleg kábítószert fogyasztottak, vagy nem kívántak feljelentést tenni a korábbi erőszakos esetek miatt, ma már kevesebbszer találkozunk áldozathibáztatással.
Ezzel párhuzamosan az elkövetőket is egyre kevésbé értékelik fel: 2017-ben még találkozhattunk olyan jelzőkkel, amelyek kedves, segítőkész, jó munkát végző emberként, vagy jó apaként hivatkoztak rájuk, az évek során viszont egyre kevesebbszer használtak ilyen kifejezéseket (a magyar sajtóban még idén is találkozhattunk a „megölte szerelmét” kifejezéssel – a szerk.). 2022-ben sokkal nagyobb teret adtak a szakértőknek, az egyesületeknek és kollektíváknak, és az áldozatok családjainak is, mint azelőtt.
Ambivalens helyzet
2017-ben még kevésbé volt jellemző a sajtóra a kritikus hozzáállás. Ekkoriban a cikkek csupán 6%-ában végeztek elemzést, helyette egyszerűen csak nyers és dekontextualizált módon közölték a tényeket. 2022-re ez a szám 17%-ra ugrott.
A gyilkossággal végződő családon belüli erőszak ez idő alatt fokozatosan előtérbe került a hírek között. 2017-ben (csakúgy, mint 2022-ben) a nőgyilkosságokról szóló cikkek harmada a vegyes hírek kategóriájába tartozott. De míg 2017-ben a cikkek csupán 5%-át sorolták a társadalmi kérdéseket érintő rovatokba, 2022-re ez a szám 13%-ra nőtt.
Viszont nem minden esetben történt jelentős javulás. 2017-ben a gyilkossággal végződő családon belüli erőszakos esetek 53%-át, 2022-ben pedig 89%-át jelentették be. Csakhogy 2022-ben a nőgyilkosságokról szóló cikkek általánosan 7%-át, a családon belüli nőgyilkosságok pedig csupán 1%-át tették ki a híreknek.
De nem csak a hírek hiányával van probléma. Az EIGE (Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete) 2022-es tanulmányában kifejtette, hogy a nőgyilkosság fogalmának pontos, egységes meghatározása is hiányzik a közbeszédből (egyébként a magyar büntető törvénykönyvből is – a szerk.), ami akadályozza az általános emberölésre vonatkozó adatok között láthatatlanná váló nőgyilkosságok mérését.
Érdektelenség és kettős mérce
A családon belül történt nőgyilkosságokat (például, amikor egy apa megöli a lányát, vagy egy nagybácsi az unokahúgát) gyakran figyelmen kívül hagyják. A többi eset (például egy szomszéd vagy egy munkatárs a tettes, illetve ide sorolható az is, amikor egy szexmunkást meggyilkol a kliense) viszont szinte teljesen láthatatlan marad.
A kutatás szerint azokkal az áldozatokkal törődnek a legkevésbé a médiában, akik a származásuk, a nemi identitásuk, a koruk vagy a fogyatékosságuk miatt már eleve több támadásnak voltak kitéve. A cikkek kevesebb mint 2%-a foglalkozott a szexmunkásként dolgozó áldozatokkal, és ezekben a cikkekben is gyakran alkalmaztak kettős mércét, míg a családon belüli erőszak esetében kevesebbszer.
„Az idős nők ellen elkövetett gyilkosságokat gyakran altruista (önzetlen – a szerk.) gyilkosságként kezelik, például, amikor egy idős férfi megöli a feleségét, mert az állítólag szenvedett, ezért szívességet tett neki” – fogalmaz Honorine Pourrier.
A #NousToutes a felmérésben megkérdezett egy újságírót, Laurène Daycardot, aki aggódik amiatt, hogy a nőgyilkosságokról szóló hírek egy napon kiszorulhatnak a hírek közül. A kutatásból megállapítható, hogy az újságírók, a nők és a queer közösség tagjai sokkal elkötelezettebbek, tudatosabbak és érdeklődőbbek a témával kapcsolatban.
Láthatjuk, hogy nem véletlen, hogy a világ egyik legnagyobb enciklopédiájának számító olasz Treccani a femminicidiót (egy nő életének szándékos, nemi alapon történő kioltása, férfiak által elkövetve) választotta az év szavának, aminek egyébként nincs pontos magyar megfelelője. A nemi alapú nőgyilkosságok mindennaposnak számítanak – az ENSZ felmérése szerint világszerte átlagosan 140 nőt és lányt gyilkoltak meg naponta 2023-ban.
Rose Lamy feminista szerző úgy fogalmazott, hogy az erőszakos embereket, a nőgyilkosság elkövetőit úgy hívják, Mr. Everyman (minden férfi). Akárhogy is, ezek nem elszigetelt esetek – fogalmaz Pourrier –, ezt kell megértenünk.
Fotó: Getty Images
