Március 20-án a macaront ünnepelték az édesszájúak – az első Magyar Macaron Napon minden gyártó és imádó együtt hódolt közös szenvedélyének a NU Bisztronómiában.
Aki ismeri, általában rajong ezért a vitatott származású, de főleg a franciák közt oly népszerű süteményért. Aki pedig még nem kóstolta, végre szembesülhetett azzal, mekkora felhajtás veszi körül az apró édességet. Március 20-án New York és Párizs után Budapesten is megtartották a Macaron Napot. A kapukat 17 órakor nyitották, és a néhány perc alatt kilométeresre duzzadó sor egészen 19 óráig alig apadt, ez az óriási érdeklődés a szervezőket is váratlanul érte. Közel húszperces várakozás után boldogan vetettem bele magam a forgatagba: mindenből akartam egy macaronnyit magamnak. Ha nehezen is, de sikerült körbejárni a termet: a legtöbb macaronkészítő képviseltette magát, a Four Seasonstől a Pavillon de Paris-n át a Sugar Cukrászdáig.
Az illatok szerelmeseit Zólyomi Zsolt macaronok ihlette parfümarzenálja várta, de bemutatkoztak az ékszermacaronok is Tencer Zsófiának és a Mabeautyknak köszönhetően. A macaronmustra előtt még tettem egy rövid kitérőt az italpulthoz, ahol három specialitásból lehetett választani, mindegyik tetején különböző minimacaronnal.
És akkor jöjjön a lényeg: igazán lenyűgöző alkotásokkal a versenyasztalon találkoztam, de azokat csak a zsűri kóstolhatta, így „beértem” a lazacossal, a kacsamájassal, mindezt még megfejeltem egy licsis-rózsás finomsággal, hogy a sort végül a karamellás-sós zárja – hogy csak a legmerészebbeket említsem. Levezetőnek a klasszikusok sem maradhattak ki, így következett a csokis „szerecsen csókja” és a pisztácia, amelyet nem lehet megunni.
Az embertömeg alig-alig apadt, így sok stand már 20 óra előtt kiürült, és igazán a versenyt sem lehetett élvezni a nagy sokaság miatt. Mégis biztató, hogy ilyen sokan ismerik vagy szeretnék megismerni a macaront, vagyis a kezdeményezés jó, további ismerkedésre és kóstolásra pedig reméljük, lesz még alkalom a jövőbeli Macaron Napokon is.
Szöveg: Kárpáti Kata
