A cannes-i filmfesztivált idén az új szerepkörben bemutatkozó fiatal sztárok uralták. Vajon igazi színész lesz-e Kristen Stewartból, Robert Pattinsonból vagy Shia LaBeoufból? Tudósítónk, Bujdosó Bori a helyszínen, az esőáztatta Cannes-ban járt utána.
Cannes idén a 65. születésnapját ünnepelte, de még mindig elmondhatja magáról, hogy – sokkal inkább, mint szintén patinás velencei vagy berlini testvérei – itt derül ki minden májusban, hogy a következő egy évben kiktől hangos a filmvilág. Tavaly Cannes-ban debütált Nicolas Winding Refn Drive-ja, amely aztán egyéves (és azon túl is folytatódó) tündöklést biztosított sármos sztárjának, Ryan Goslingnak, és itt indult hódító útjára a The Artist című bájos, fekete-fehér némafilm is, amely később végigtarolta a díjátadószezont, hogy végül öt Oscar-díjjal koronázza meg a pályafutását.
Hogy Cannes idén is „trendsetter” lesz-e, a fesztivál előtt nehéz volt megjósolni, mert a hivatalos versenyprogramba javarészt olyan régi motorosokat válogattak be, mint Michael Haneke, David Cronenberg, Ken Loach vagy Abbas Kiarostami, nem beszélve a kilencvenéves rendezőlegendáról, Alain Resnais-ről. A Cannes dédelgetett kedvenceinek számító, befutott alkotók névsora élénk nyálelválasztást indított meg minden fesztivállátogatóban, de mint ilyenkor mindig, most is kérdéses volt, hogy ki került be a válogatásba filmje magas színvonala, ki pedig egyszerűen a neve miatt.
Miután súlyos alvásmegvonással és enyhe filmmérgezéssel túléltem a fesztivál tizenkét napját, örömmel mondhatom, hogy az idei program – az óhatatlanul bekövetkező csalódások ellenére is – összességében pompás volt, és a nagy nevek többsége szállította a tőle elvárt színvonalat. Michael Haneke, aki most teljesen megérdemelten másodszor is megkapta az Arany Pálmát Amour című filmjéért, összetörte a szívünket egy idős pár hanyatlásának történetével, John Hillcoat keményen odacsapott az alkoholtilalom idején játszódó, férfias Lawlessével, Thomas Vinterberg pedig tizennégy évvel a kíméletlen Születésnap után ismét feltárta előttünk a dánok beteg oldalát Jagten (Vadászat) című, egy pedofíliával vádolt tanár tragédiájáról szóló drámájával.
Szerelmes vámpírból színészt
De hogy mutatott-e olyan újdonságot idén is Cannes, amiről filmimádó körökben egy évig beszélni fogunk? Abszolút. A fesztivál során kibontakozó legfontosabb jelenség idén a fiatal sztárok csodálatos átalakulása volt. A nagymesterek úgy újultak meg, hogy filmjeikben a nagy sztárok és ismert művészfilmes arcok mellett olyan fiatalokkal tettek próbát, akik eddig inkább csak a tiniszíveket taposták a multiplexekben.
Az Alkonyat-széria álompárja, Kristen Stewart és Robert Pattinson olyan szerencsés volt, hogy egyszerre lehettek újoncok a cannes-i vörös szőnyegen: Stewart Walter Salles Útonjával, Pattinson pedig David Cronenberg Cosmopolisával vett részt a versenyprogramban. Habár a huszonhat éves színész és a huszonkét éves színésznő is annyit keresett már a vámpírkodással, hogy ha akarnának, rögvest visszavonulhatnának, karrierjük szempontjából döntő pillanat volt a cannes-i debütálás. Mindketten nagyon is tudatosak voltak: Stewartnak nagy kedvence Jack Kerouac Útonja, és évekig készült rá, hogy megformálja Marylounak, Dean Moriarty féktelen feleségének a szerepét, Pattinson pedig őszintén bevallotta Cannes-ban, hogy „bármit elvállaltam volna, amit David Cronenberg rendez”.
 |
| Kristen Stewart |
Igazából még az sem fontos, hogy egyik film sem sikerült valami jól, mert Stewart és Pattinson is megmutatta, hogy igazi színész, nem kellett szégyenkezniük olyan sztárpartnerek mellett sem, mint Viggo Mortensen az Útonban vagy Paul Giamatti a Cosmopolisban. Stewart ráadásul megtette azt, amit éppen csúcson levő amerikai sztárok általában nem vállalnak: többször is levetkőzik a filmben. Elmondta a sajtónak, hogy ezt kifejezetten fontosnak tartotta a hitelesség miatt, és azért, hogy próbára tegye saját magát. Biztos, hogy meglesz a hozadéka: csodálkoznék, ha európai rendezők sokasága nem adta volna már postára legújabb – persze kissé erotikus beütésű – művészfilmje forgatókönyvét a színésznő címére.
Stewart és Pattinson ráadásul a felhajtástól való egészséges idegenkedésükkel is belopták magukat az emberek szívébe. Cannes fürdik a sztárok fényében, de mindenki elolvad, amikor a lezser és halálosan magabiztos Brad Pitt után változatosságképpen felbukkan Pattinson, és elárulja, hogy úgy készült szerepére, hogy „két hétig ültem a hotelszobámban, és aggódtam”. Stewart hasonlóan szimpatikussá vált, amikor bevallotta, hogy „általában utálok kimenni az utcára, de most a forgatás során még emiatt sem zavartattam magamat”.
 |
| Robert Pattinson a Cosmopolisban |
Férfivá válás és lemeztelenedés
Az Alkonyat-sztárokhoz hasonlóan megugrotta a lécet a komoly színésszé váláshoz két másik kislánybálvány is. Sokat mond a cannes-i filmes szakírók és a világ kapcsolatáról, hogy akadtak olyan kollégák, akiknek a Transformers-sorozatból ismert Shia LaBeouf és a High School Musicalből dobbantott Zac Efron neve egyáltalán semmit nem mondott. Előbbi John Hillcoat tesztoszterontól fűtött Lawlessével szerepelt a versenyben, amelynek az a különleges bája, hogy egy fiú ártatlanságának elveszítéséről és férfivá válásáról szól, ami szépen rímel az új fejezetre, amit a film megnyithat LaBeouf karrierjében.
Efron a The Paperboy című Lee Daniels-filmben a történetet narráló, szintén útkereső főhőst alakítja, aki asszisztál újságíró bátyja (Matthew McConaughey) nyomozásához egy gyilkosságért elítélt, de talán ártatlan férfi (John Cusack) ügyében, és közben beleszeret egy közönséges nőbe (Nicole Kidman), aki a gyilkosra van ráindulva. A High School Musical szemérmeskedésének természetesen nyoma sincs a vérben és szexben ázó filmben: Efron a játékidő jelentős részét fürdő- vagy alsónadrágban tölti, és a rendező gondolkodás nélkül felvállalta, hogy szexuális tárgyat csinált színészéből: „Zac iszonyú jóképű, én pedig meleg vagyok, mire számítottak?”
Könnyebb dolga volt Az éhezők viadala-franchise-ból érkezett, még csak tizenkilenc éves Josh Hutchersonnak, aki a 7 nap Havanna című szkeccsfilm első, Benicio Del Toro rendezte epizódjában játszik: neki lényegében saját magát kellett adnia. Egy Kubába érkező amerikai színészt játszik, akit eleinte sokkol Havanna színes, kaotikus kavalkádja, aztán felveszi a tempót. Talán mondani sem kell, hogy ő is levetkőzi naivitását és előítéleteit, amikor fény derül a nyúlánk szépség titkára, akit egy bárban szedett fel.
 |
| Kristen Stewart az Úton c. filmben |
Talán nem mindegyik, Cannes-ban új útra lépett tinisztár tudja majd hosszú távon is felnőtt, komoly szerepekre váltani jól sikerült fesztiválos bemutatkozását, de ahogy Kristen Stewart felvonult a vörös szőnyegen piros Reem Acra ruhájában, minden szempár rátapadt, és csak arra tudtam gondolni: lehet, hogy tiltakozik ellene, de sztár a javából, és már nem tini.
