Gazdagok és szépek – Nesbø fejvadászai már a mozikban

2012. június 20. |

Hogy kerül az oslói felső tíz csúcsfeje egy udvari budi sűrű masszájának legaljára? Hát a hűséges nyomkövető eb egy traktor vasvillájára szúrva? A magas, szőke, csupa báj bombázóknak is van vér a pucájukban? Imádjuk Nesbø díszdobozba csomagolt torz humorát, fejet hajtunk a méltán világsikerű skandináv krimi előtt is – ám ezúttal a filmnek is jár a taps.

Tekintve, hogy a film alapjául szolgáló regény, Jo Nesbø Fejvadászok című könyve itthon is mindenféle siker- és eladási listák élén végzett, joggal feltételezhető, hogy a moziba igyekvők jelentős része olvasta a bestsellert. (Sőt a nemrégiben hazánkban járt szerzőtől akár dedikált példánya is van.) Lelőjük előre a poént: csalódni valószínűleg senki sem fog, bár tény, hogy néhány leleményes csavarral szegényebb a mozgókép, és a szereplők portréja sem annyira árnyalt, de ennyit bőven elnézhetünk. Külön öröm, hogy hamisítatlan norvég filmre ülhetünk be hűsölni a légkondicionált moziterembe – a jogokat több mint ötven országba eladták már –, de persze a hollywoodi nagykutyák sem lustálkodnak: A tetovált lány mintájára hamarosan nekilátnak a Fejvadászok amerikai remake-jének is, ha minden igaz, Mark Wahlberggel a főszerepben. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az amúgy is hálás alapanyagból feszes és izgalmas mozi lett, első osztályú színészekkel, háttérben a festői Norvégiával, előtérben Oslo kényes ízlésű, finom úri népével. Röviden a sztori (amit persze tök fölösleges és lehetetlen is elmesélni): alacsony növésű, már-már Napóleon-komplexusos hősünk, Roger a város legrangosabb fejvadásza, a legbüszkébb kiskakas a szemétdombon, gyönyörű, szőke feleséggel, kertvárosi villával, csinos renoméval. De hiába a pompás díszlet, a nívó fenntartásához bizony lassan már a műkincslopásból csordogáló jövedelem is kevés, az asszonyka egyre csak gyereket akar, és még egy hisztis szerető is pluszteher a vállon.

De mit ad isten, váratlanul horogra akad egy több millióval kecsegtető Rubens-kép, amelynek a gazdája éppen egy megüresedett igazgatói székbe lenne tökéletes a városban, látszólag tehát hősünk több lovat is megülhetne, amikor elszabadul a pokol, és hamar bebizonyosodik: senki és semmi nem az, aminek látszik. (A film tulajdonképpen itt kezdődik.) A gyönyörű idegen nemcsak Roger fejére pályázik, de még a számára legbecsesebb kincset is pofátlanul lenyúlja… Az őrületes hajsza, a szálak elvarrása az igazi bravúr, és brutalitás, fröcskölő hidegvér ide vagy oda, az északiak humora bizony páratlan és zseniális.

Morten Tyldum rendező nagyon érti a dolgát (lásd még: Haverok, A legtöbb ember Kínában él), a színészekre egyetlen rossz szavunk sem lehet, és a sztori is briliáns: egyszerre régi vágású és cinikusan modern. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek – bár hozzá kell tenni, a regény azért utolérhetetlenül jobb. Aki pedig olvasta, az is nyugodtan nézze meg, szeretni fogja.

Premier: 2012. június 28.
Forgalmazza: Vertigo Média

Szöveg: Fiáth Marianna

Még több Magazin