Sokan húzunk futócipőt, hogy levezessük a stresszt, és boldogsághormonokat termeljünk, vagy hogy karcsúra fussuk magunkat. A legelszántabb nők pedig meg sem állnak a maratoni távig – amin ma már kicsit sem rökönyödünk meg. De ki gondolná, hogy 40 éve még úgy tartották, hogy ez a teljesítmény káros a nők egészségére, és meddővé teheti őket? Szerencsére sikerült eloszlatni a tévhiteket.
A maga korában igazi forradalmár lehetett Katherine Switzer, aki fittyet hányva az aggodalmaskodó hangokra, ’67-ben lefutotta a férfiaknak megrendezett bostoni maratont. A szervezők megpróbálták kirángatni a pályáról, de ő a versenyen olyan lendületet kapott, hogy meg sem állt a világszintű női futóversenyek megszervezéséig. Innentől kezdve azon dolgozott, hogy eloszlassa a futás káros hatásairól szóló tévhiteket, és végre a tehetséges női futók is érvényesülhessenek. Valódi sikertörténet vette kezdetét.
Katherine női maratonokat szervezett több országban, és az Avonnal karöltve világszintű eseményekké duzzasztották a versenyeket. Hamarosan öt kontinens 27 országából érkeztek a versenyzők a kozmetikai cég nevével fémjelzett Women’s Running Events programjaira. Még Londont is fenekestül felforgatták 1980-ban. A brit főváros utcáit akkor először nem a királynő érkezése, hanem egy atlétikai esemény, az Avon Championship Marathon miatt zárták le. Részben ezeknek a versenyeknek és az Olimpiai Bizottságnak benyújtott egészségügyi jelentéseknek köszönhetjük, hogy 1984-től olimpiai szám lett a női maraton.
Londonban három magyar lány is a 42 kilométeres táv rajtjához áll: Erdélyi Zsófinak, Kálovics Anikónak és Rakonczai Beátának szurkolhatunk 5-én, vasárnap déltől.
Kapcsolódó bejegyzések:
Sportkendőben versenyezhet a szaúdi lány
Szöveg: Deme Zsófia, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója
