A Wachowski testvérek nem játszanak kicsiben: 13 évvel a Mátrix után újból nekifutnak, hogy ‒ minimum ‒ az évtized moziját vetítsék a nagyvászonra, és céljukért Tom Hankstől Halle Berryn át Hugh Grantig gigasztárok állnak melléjük csatasorba. És persze a jó öreg Smith ügynök sem maradhatott ki a játékból.
Végy egy rész Mátrixot, kicsivel kevesebbet a Csillagok háborújából, A Gyűrűk Urából, az Az ötödik elemből és A szigetből, fűszerezd meg egy kis Szárnyas fejvadásszal, Számkivetettel, Eredettel (sőt néhol akár a Trainspottinggal vagy a Blöffel, ha már), rázd össze ‒ keverni nem kell, James Bond nincs benne ‒, és adagolj alá némi misztikus filozófiát. Első blikkre valami ilyesmi a receptje a Felhőatlasz című 170 perces filmnek ‒ ez pedig vagy nagyon működik, vagy valami ehetetlen kevercs lesz belőle. Mozirajongók szerint hibátlan a recept, a cinikusok azonban nyilván a másodikra hajlanak majd, ami talán érthető, hiszen Wachowskiékkal óvatosan bánik azóta a kritika, mióta oly sokat tettek önnön emlékművük dicstelen lebontásáért a Mátrix folytatásaival. Ez alkalommal azonban, bár hatalmas volt a fa, a forgatókönyvíró-rendezők (Tom Tykwerrel az oldalukon) kellően nagy és éles fejszét is kerestek a feladathoz.
Már az előzeteseket elnézve is ambiciózus vállalkozásnak tűnt a Felhőatlasz, legalábbis a maszkmesteri Oscar-díjat a trailerek alapján ki lehetett volna osztani. Hiszen hat különböző korban és helyszínen indul útjára a mese, a párhuzamosan elénk tárt epizódok főszereplőit mégis ugyanazok a színészek játsszák ‒ az életkor, a rassz, de még a nem sem számít. Azonban egyértelmű, hogy nem a gázsival való spórolás az ok, hanem a minden mindennel összefügg üzenetének erősítése: e célt szolgálja az egymáshoz láncolódó jeleneteken kívül a milliónyi kulturális és főként filmes utalás is (az előző címsorolás távolról sem teljes, bár ‒ ó, borzalom ‒ nekem sajnos a Bölcsek kövére is beugrott).
Óvatosan bánjunk hát mi is a mozizás hozzávalóival: pattogatott kukoricából kérjük a legnagyobbat, de a literes üdítőnek már káros mellékhatásai lehetnek a majd háromórás film alatt. Vagy egyszerűen csak üljünk be, és hagyjuk, hogy elsodorjon bennünket Andy és (pár éve már) Lana Wachowski élénk fantáziája, az erős képek, a további filozofálgatásért kiáltó üzenet és persze a remek színészi gárda (Hugh Grant és Hugo Weaving minden szerepükben lubickolnak, Tom Hanks és Halle Berry fehérként, koreaiként, feketeként, nőként, férfiként is biztosan hozza az elvártat, Jim Broadbent pedig a legnagyobb meglepetés). Ahogy mondani szokás: ha idén csak egy filmet nézel meg (és úgyis mindjárt vége az évnek), akkor ez legyen az. Hiszen a Felhőatlasz nem is egy, de minimum hat. És mindenképpen szélesvásznon, azt éppen az ilyen filmekre találták ki.
Forgalmazza: Budapest Film
Szöveg: Dobos Geri
