„A balhés sztárokhoz mindig engem hívtak” – Elek Zoltán, Oscar-díjas maszkmester

2013. március 11.

Elek Zoltán smink- és maszkmester 1986-ban lépett be az Oscar-díjasok klubjába a Maszk című filmmel. Az elmúlt évtizedek alatt olyan kultfilmekben dolgozott, mint az Indiana Jones vagy a Harcosok klubja. Ha én férfi volnék című képriportunk fotózására csak látogatóba jött, végül nem bírta ki, ecsethez nyúlt. A szünetben beszélgettünk vele.

Elek Zoltán és Petrilla Orsolya sminkmesterek

Jelenleg milyen filmben dolgozik?

Három éve nyugdíjba mentem, de mikor tavaly áprilisban Gerald Quist felhívott, hogy lenne-e kedvem a Die Hard 5-ben dolgozni, nem tudtam nemet mondani. Ráadásul éppen egybeesett a budapesti látogatásommal is, bár őszintén szólva ezeket a véres akciófilmeket nem nagyon szeretem. Miután befejeztük a forgatást, azt mondtam, vége, nyugdíjas vagyok, de ha megkeresnének megint, nem biztos, hogy ellenállnék.

1986-ban a szakma Oscar-díjjal jutalmazta. Ezek után még jobban elhalmozhatták felkérésekkel. Hogyan változott meg az élete?

Lehet, hogy a kívülállók így gondolják, de a valóság teljesen más. A Maszk című film előtt rengeteget dolgoztam, és mindig azt a munkát vállaltam el, amelyet én akartam. Az Oscar-díj után ez megváltozott, egy évig nem dolgoztam, mert nem hívtak. Nem értettem, miért, majd egy nap kiderült az oka: a díj miatt azt hitték, megfizethetetlen lettem. De nemcsak én jártam így, Zsigmond Vilmos több mint két évig nem kapott filmet az Oscar után, ugyanezért. Így aztán, hogy munkát kapjak, kénytelen voltam a díj előtti gázsimat szinte a felére visszavenni. Hat évvel később pedig rájöttem arra is, hogy beskatulyáztak a maszkkészítő szerepébe. Egy forgatáson egyszerű make-upot készítettem kisegítőként, mire a stáb ledöbbent, azt hitték, hogy ehhez nem értek. Ekkor eldöntöttem, nem akarok többé díjakat vagy elismerést, csak hadd dolgozzam, és befejeztem a maszkokat. Pár év múlva rájöttem, hogy szinte teljesen kiestem a gyakorlatból, mert nem követtem a trendeket, és amilyen gyorsan fejlődik ez a szakma, lehetetlennek tűnt behozni a lemaradásomat. Azóta sem tértem vissza ehhez a vonalhoz.

Mi volt nagyobb kihívás a munkájában: férfit nővé vagy nőt férfivé maszkírozni?

A legemlékezetesebb esetem Mickey Rourke-kal volt, őrült egy figura. Franciaországban forgattunk a Nyerő párost, és a film készítői egy make-up tesztet akartak csinálni vele. Az volt a feladatom, hogy csináljak belőle egy dögös nőt. Először nem hittem el, mivel Rourke-énál rondább és durvább férfiarcot még nem láttam. Biztos voltam benne, hogy ez lehetetlen, de négy és fél óra múlva – amiből egy órát csak a száján dolgoztam – egy bombanő állt előttem. A stábnak ekkor őrült ötlete támadt: kiküldték Mickey Rourke-ot, hogy így csábítsa el a filmben szintén szereplő Dennis Rodmant. A kosaras nem ismerte fel őt, és tényleg rámozdult. Mindenki dőlt a nevetéstől, és Rodman már alsónadrágban volt, mikor megmondták neki, hogy ez csak átverés. Hatalmas balhé lett belőle, és minden fényképet meg felvételt, amelyet csak készítettünk, letiltottak.

Volt olyan hollywoodi színésznő akivel különösen szívesen dolgozott együtt?

Bernadette Petersszel imádtam együtt dolgozni, nagyon jól kijöttünk egymással. Voltak még mások is, de ő volt a csúcs. Mindig is féltem a nőktől, persze szakmai értelemben. A férfiakkal jól tudtam bánni, sokszor hívtak problémás, nehezen kezelhető sztárokhoz. Ott van például Russell Crowe. Senki sem akart vele dolgozni, szinte könyörögtek, hogy vállaljam el a sminkjét. Nem fért bele az időmbe, így visszautasítottam, de utólag hallottam, hogy a közös munka borzalmas volt. Ezeket a helyzeteket én mindig tudtam kezelni. Általában leállítottam őket, hogy „hé, apukám, itt ne csináld a fesztivált”, vagy egyszerűen elküldtem őket melegebb éghajlatra. A nőkkel más, még ha hisztisebbek és hiúbbak is néha a kelleténél. Ott inkább elszámolok tízig, nem mondok semmi durvaságot.

Milyen a szép nő a sminkmester szemével?

Lehet, hogy furcsán hangzik a számból, de a természetességnél nincs szebb. Nem szeretem a műdolgokat. Az a nő szép, akit az ember meglát, és önkéntelenül is rajta felejti a szemét. Öreg vagy  fiatal, teljesen mindegy. Nem attól néz ki jól valaki, hogy mindent magára ken, vagy ha plasztikáztatja magát. Ott van például Cher. A Maszk forgatásán az egyik hajnalban a sofőrjével érkezett a filmstúdióba, majd elküldte a férfit, és gyalog indult be a stúdiókhoz, smink és paróka nélkül. A biztonságiak nem ismerték fel, és nem akarták beengedni, mert nem hitték el, hogy a nagy sztár valójában így néz ki. Mégis olyan kisugárzása van, hogy ha a legolcsóbb fülbevalót veszi is fel, hihetetlenül jól áll neki, mert tudja viselni. Igazi nő.

Szerző: Máder Ági

Kapcsolódó bejegyzéseink:

Egy igazi maximalista: Petrilla Orsolya sminkmester

Karafiáth Orsolya: „Szoknya, szoknya, szoknya”

Péterfy Bori, maga a rock’n’roll

Szöllősi Györgyi: “A kislányom nem örülne, hogy férfinak lát”

Winkler Nóra: „Az autóm egy mozgó szekrény”

Demcsák Zsuzsa: „Szeretem mutatni a nőiességemet”

Ónodi Eszter: férfiszerepben is lubickolt