Szivárványcsaládok napja címmel rendeztek workshopot vasárnap a Bálint Házban azzal a céllal, hogy támogató közösséget teremtsenek a családalapítás iránt érdeklődő leszbikus és meleg pároknak, illetve hasznos információkat osszanak meg velük.
Többségében férfi, de jó néhány női résztvevővel telt meg zsúfolásig már a rendezvény kezdetekor az előadóterem a Bálint Házban, a Szivárványcsaládokért Alapítvány által szervezett első Szivárványnapon. Steiner Kristóf, az évek óta Izraelben élő újságíró a megnyitón a melegközösség történelmi eseményeként értékelte a rendezvényt, hiszen míg elmondása szerint Izraelben mindenki természetesnek tekinti az azonos nemű szülőpárokat, akik nyíltan sétálnak gyermekeikkel kézen fogva az utcán, itthon az ilyen családok a társadalmi előítéletek és a felemás törvényi szabályozások miatt inkább rejtőzködnek.
Ezeknek a családoknak a láthatóvá tétele a célja Amélie Cabocel projektjének is. A rendezvényen személyesen is megjelent francia fotográfus és antropológus helyszínen kiállított fotóin európai szivárványcsaládokat mutat be, célzottan az utcán fényképezve őket: leszbikus anyákat fehér és színes bőrű gyermekeikkel, apákat közös kisfiukkal és lóherecsaládokat, ahol leszbikus és meleg szülőpárok szövetkeznek gyermekeik megszületése és felnevelése érdekében. Az általános félelem és bizalmatlanság a rendezvényen is érezhetővé vált: amikor kiderült, hogy az első sorban ülőkről videofelvétel készül, a többség felpattant és hátrébb húzódott, néhányan azonban éppen ekkor ültek át az első sorba.
Mi számít családnak?
Mialatt a szociológus, antropológus és pszichológus előadók a hazai és nemzetközi kutatási eredményekről számoltak be, a leszbikus és meleg párok egy másik szobában rapid randin vehettek részt, ahol vezető segítségével játékosan ismerkedtek és találhatták meg azt az ellenkező nemű személyt, aki segítségükre lehet abban, hogy végre gyermekük szülessen.
Egyetlen meleg apa vállalta nevének elhallgatása mellett, hogy beszél a Marie Claire-nek az alternatív családi létről: „Az alkotmány szerint nem vagyunk család. Annak ellenére, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatban élünk a párommal, és közösen neveljük a papíron csak általam örökbe fogadhatott, ám a valóságban (a hivatal előtt is felvállaltan) kettőnk által adoptált és nevelt két és fél éves kisfiunkat – magyarázza jogilag felemás családi helyzetét a jelenleg gyesen lévő apuka. – Szülőként csak én képviselhetem a gyerek érdekeit. Ennek következménye, hogy a párom nem hozhatja el a bölcsődéből szülői jogon a gyerekünket, nem viheti orvoshoz, nem igényelhet neki útlevelet, és külföldre sem utazhat vele egyedül, a gyerekünk pedig sosem lesz a törvényes örököse. Bár eddig sem az orvosnál, sem az óvodában nem volt problémánk, minden új szituációban el kell magyaráznunk a helyzetet, és folyton abban kell bíznunk, hogy megértő fülekre találunk.” A családdá alakulás azonban nem csak a szülőpár életében jelentős változás: „A szüleink is nagyon örültek, amikor kiderült, hogy gyerekünk lesz, hiszen meleg gyerek szülőjének lenni nekik eddig azt jelentette, hogy soha nem lesz unokájuk.”
Homofóbia és mesekönyvek
A rendezvényt szervező Szivárványcsaládokért Alapítvány munkatársai, Faix-Prukner Csilla, Banach-Nagy Milán és Rózsa Krisztián az LMBT párokat a családalapítási lehetőségeik ismertetése mellett a gyermek megszületése, örökbefogadása utáni nehézségek megoldásában is segítik: kapcsolatokat építenek ki bölcsődékkel, óvodákkal és a védőnői, gyermekorvosi szolgálatokkal, hogy az ott dolgozók közelebbről is megismerjék az ilyen családok életmódját.
Az előadások után a résztvevők javasolták az alapítványnak, hogy az iskolák felé is nyissanak, mivel ott az óvodákkal ellentétben már erősen tapasztalható a társadalomban jelen lévő homofóbia. Ugyanezt kérték a nevelési központokkal kapcsolatban is, amelyek munkatársai nem tudnak mit kezdeni a kamaszok homoszexuális érdeklődésével.
Mivel kórházi környezetben az LMBT szülőpárok nem lehetnek részesei gyermekük születésének, sokan beszélgettek az otthon szülés meghívott szakértőjével is.
Felmerült, hogy nagy szükség lenne az LMBT élethelyzetről szóló magyar nyelvű mesekönyvekre, amelyeket az alapítvány egyelőre külföldről szerez be, de elindult a fordíttatásuk, hiszen így a szivárványcsaládban növekedő magyar gyerekek nemcsak a királylányokért küzdő királyfikról szóló meséket olvashatják majd, hanem a szüleik élethelyzetét bemutatókat is.
Az alapítvány munkatársai örömmel tapasztalják, hogy egyre több a szivárványcsalád, és nyílt kommunikációjuknak, az előbújást segítő rendezvényeknek hatására a társadalomban is beindul egy lassú, de érezhetően pozitív változás, amelyet remélhetőleg a törvényi szabályozás is tükrözni fog.
Szerző: Fekete Edina, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója
