Nagykanállal a kultúrát – Bán János és Bán Bálint

2013. április 17.

Bán Jánost és fiát, Bálintot fotózás közben tovább faggattuk, kíváncsiak voltunk, hogy milyen filmeket néznek, milyen könyveket olvasnak és mit ajánlanak egymásnak.

Készül a nyitókép


Bán János

Mit olvasott utoljára?

Kerékgyártó Istvántól a Rükverc című könyvet.

Melyik az a meghatározó könyvélménye, amelyet a fiának ajánlana?

Fejes Endrétől a Szerelemről egy bolond éjszakán című könyvet és Boris Viantól a Tajtékos napokat.

Milyen mozira nem ülne be soha?

Szerintem ilyen mozi nincsen.

Melyik a legmeghatározóbb filmélménye?

Sok volt. Nagyon szeretem Ivan Passer Intim megvilágításban című filmjét vagy Milos Formantól a Tűz van, Babám!-at.

Milyen zenét hallgat a legszívesebben, utazás közben vagy kikapcsolódásként?
Bach-hegedűversenyt, Vivaldit. De mondhatnám Sztravinszkijt is. Szeretem a barokk zenét.

Milyen koncertre vinné el a fiát?

Csókolomra.

Létezhet olyan szerep, amelyet egy színész nem vállal el?

Ez nem egyszerűen hivatás kérdése, alkattól függ. Egy igényes művészember számára talán nem. De vannak bizonyos karrier-, illetve etikai helyzetek, amelyek néha arra késztetik az embert, hogy nemet mondjon.

Bán János és újságírónk

Bán Bálint

Legutolsó olvasmányélmény?

Most újra elolvastam Kerouac Útonját.

Melyik az a meghatározó könyv, amelyet az édesapádnak ajánlanál?

Kíváncsi vagyok, ő mit ajánlott nekem! (Nevet.) Dosztojevszkijt mindenképpen. Apa szeret elmélyedni, pepecselni dolgokkal, és Dosztojevszkij van annyira összetett, hogy hosszasan lekösse őt.

Milyen típusú filmre nem ülnél be soha?

Nem igazán kedvelem a nagyon könnyed vígjátékokat, nem kötnek le.

Legmeghatározóbb moziélményed?

Érdekes módon egy nagyon populáris film, az Avatar. Azt láttam először olyan technikai körülmények között, amely tényleg meglepett. De teljesen más értelemben a Szkafander és pillangó is nagyon megfogott.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Nagyon sokfélét. Olyanokat, amelyeket fizikai színházak alkalmával hallgat az ember. Valami improvizatív, vonós hangszert… Balanescu Quartetet például. De előfordul, hogy dubstepet, mert éppen arra vágyom. Nagyon változó.

Milyen koncertre vinnéd el az édesapádat?

Kell, hogy élvezze? Nagyon érdekes, mert valóban kíváncsi lennék rá, hogy mit szólna egy igazi dubstepkoncerthez. De igazából dzsesszre vinném el, ha az lenne a célom, hogy együtt töltsünk egy kis időt.

Létezhet olyan szerep, amelyet egy színész nem vállal el?
Persze. Bizonyára az ízlésen is múlik, hogy mit tart fontosnak. Ha van olyan művészi értéke a darabnak, amellyel a színész egyetért és tud azonosulni, akkor szerintem nincsen akadály semmilyen irányba. De ha valami öncélú, akkor érdektelen – és úgy sem fogja elvállalni senki.

Szerző: Kovács Kata

Kapcsolódó cikkünk:

Bán János & Bán Bálint – Sokszoros világszínvonalon