A népszerű műsorvezetőt kedvenc sminkesével, Rusznyák Gyulával fotóztuk együtt a júniusi lapszámunk fotóriportjához. A fotózási szünetben kicsit kifaggatuk filmes ízléséről, olvasási szokásairól is: izgalmas titkokat árult el nekünk.
 |
| Szekeres Nóra és Rusznyák Gyula sminkes (fotó: Sárosi Zoltán) |
Szoktál sorozatokat nézni? Van olyan kedvenced, aminek minden részét láttad, esetleg többször is?
Minden a Melrose Place-szel kezdődött. Aztán jött a Jóbarátok, a Szex és New York, majd kezdtem egyre jobban függővé válni, talán a minőség óriási fejlődése miatt. Imádtam a Társasjátékot, a Dr. House-t, a mostani két kedvencem pedig a Gátlástalanok és a Trónok harca. Utóbbinak minden részét láttam, és odavagyok a szövevényes történetéért. Ez az a sorozat, amelyből nem lehet kihagyni egyetlen részt sem, mert elveszíted a fonalat.
Milyen könyveket olvastál, meséket mutattál szívesen a gyerekeidnek, amikor kicsik voltak? Van olyan köztük, ami a te kedvenced volt?
Úgy láttam a gyerekeken, hogy bármit szívesen meghallgattak, legyen az régi vagy új. Nincsenek kőbe vésett kedvenceim, mindig jöhet egy új élmény. Volt persze olyan, amit kihagyhatatlannak ítéltem, például a Végtelen történetet, vagy a Jamie és a csodalámpát, de utóbbit sajnos nem kaptam meg. Don Quijote történetével viszont már négy- és hatévesen elkezdtem szórakoztatni őket. Amit viszont ma megnézetnék a lányommal, az a Spinédzserek – emlékeim szerint vicces volt.
Milyen filmek kedvéért mész el moziba? Mit láttál utoljára?
Sokféle filmet szeretek, de leginkább a francia filmek érdekelnek. Jók a karakterek, és emberiek a történetek. Legutóbb a Vasember 3-at láttuk – ugye mennyire passzol az előbb leírtakhoz? (Nevet.) De a kisfiamnak megígértem, hogy a bemutató napján az elsők között leszünk a moziban.
Ki a kedvenc női karaktered: filmben, könyvben vagy akár színpadon?
Ibsen Nórája rögtön beugrik, de nem, nem a kedvencem. Mindenkiben más fog meg, csodálom egy-egy tulajdonságukat, a drámákat, amelyeket átélnek. Talán a nehezebb sorsúak ezért megkapóbbak. Scarlett is ott van a palettán, bár a karakterek önsorsrontása olyan hatással van rám, hogy akárhányszor olvasom vagy nézem meg a vesszőfutásukat, mindig szurkolok, hogy más legyen a végkimenetel, mint ami bekövetkezik.
Szerző: Inzsöl Júlia
Kapcsolódó bejegyzésünk:
Kultúrtitkok: Wolf Kati
