Ha már döntöttünk, hogy elengedjük magunkat, és csak élvezni akarjuk az utazást, az új impulzusokat, Párizs az egyik legjobb úti cél a maga pezsgő életével, ahol gyakorlatilag bármit megtalálunk, és persze meg is kapunk.
A reggeli indulást a Cavok Aviation segítette, ugyanis a www.vipbud.huoldalon regisztrálva gyakorlatilag mindent megúszhatunk, amit egy repülőtéren csak meg kíván úszni az ember. A stílusos érkezésünkről nagy fekete autó gondoskodott, amelyből közvetlenül egy kis privát lounge-ban találtuk magunkat, ahol a beszállókártyáink már vártak ránk, na meg persze némi harapnivaló. Az érdekes az egészben, hogy a csapat olyan professzionálisan rántott át bennünket a reptér összes buktatóján, hogy végig azon merengtem, hogy képesek mindehhez mosolyogni is…
Az természetes volt, hogy business classon utazunk – elvégre nagyvonalú hétvégét terveztünk. Párizsba pedig a legjobb választás az Air France szolgáltatása. Egyrészt kiváló az étel a reggeli gépen is, másrészt bőven jut hely a lábunknak, és mivel a középső széket üresen hagyják, kényelmesen elférünk az útikönyveinkkel is.
Tekintettel arra, hogy csak egy hosszú hétvégére mentünk, az alig két órás pihentető út után a szállodában kezdünk, hogy rögtön utána belevethessük magunkat a macaronok és pezsgők világába. Pontosabban ez volt a terv, de a baj ott kezdődött, hogy amint beléptünk a szobába, valahogy annyira már nem akartuk elhagyni a Plaza Athénée világát.
A junior suite ugyanis annak ellenére, hogy egy picit túldíszítettnek tűnik, eszméletlen kényelmes, nem beszélve a szobától egy üveglapra lévő fürdőszobáról, ahol a zuhanyzó mellé egy hatalmas kád is került a maximális kikapcsolódás érdekében. Akik pedig nem igazán kedvelik a barokkos lakosztályokat, választhatnak az épület felsőbb szintjein lévő art deco stílusú szobák közül – nem kevésbé pazar az élmény. Az igazán bevállalosóknek pedig kifejezetten ajánlom az Eiffel Suite névre keresztelt lakosztályt, ahol egyrészt egy teljesen zárt tetőkertet is kapunk 360 fokos panorámával a városra, másrészt akár a kádból is megszámolhatjuk az Eiffel torony lépcsőit.
Mi ezt nem tettük meg, helyette az alig 1 percre, szintén az épületben található – Alain Ducasse nevével fémjelzett – Relais Plazábaindultunk egy kellemes ebédre. Szerintem egyrészt itt ettem életem legjobb tatár bifsztekjét (az asztalnál felvágva, szintén a szemünk láttára elkészített házi majonézes szósszal, bizony), másrészt itt pincérkedik a két öreg a Muppet Show-ból –kifinomultak, gyorsak, profik, precízek.
Az igazi francia bisztróhangulat után muszáj egy kicsit mozognunk, elvégre a Champs-Elysées-n terveztük a vacsorát, ott pedig nem sülhetünk fel. Így irány az Eiffel torony, amelynek az első emeletére csak a sport kedvéért gyalog megyünk fel – amit a tizedik lépcsőfok után már bánunk, de nem adhatjuk fel, motivációnak már kinéztünk egy vurstlit az acélmonstrum lábánál. A körhintát azonban nem indítják be nekünk, vagy a korunkkal van a baj, vagy az a 5 eurós díjért nem éri meg megnyomni a nagy piros gombot, nem tudjuk, így szomorúan elballagunk medvenézőbe, ahol még jobban elkeseredünk. Minden ország feldíszített egy medvét a tolerancia és együtt élés jegyében. Ahogy néztük, mindenki odatette magát, de a magyar mackó mintájára azóta sem találtunk elfogadható magyarázatot. Kár érte.
Az este már a híres Fouquet’s-ben ér minket, ahol nagy csalódásunkra nem 2007. van, nem aznap értek véget a választások, így nem találkozhatunk az előző francia elnökkel, Nicolas Sarkozyvel, aki a pletykák szerint itt ünnepelte anno győzelmét – valószínűleg igen sok kérdés dőlt el a több mint 100 éves étterem falai között.
A terrine után bélszínt rendelünk, ami pont úgy saignant, ahogy annak lennie kell, véres, de azért meleg – nem mellesleg kiválóan illik hozzá egy pohár bordeaux-i.
Akik egyébként nem bírják a hosszú vacsorát, pontosabban utána a hazatalálást, javaslom, próbálják ki a Fouquet’s Barrière Hotelt, ugyanis annak ellenére, hogy a világ egyik legismertebb utcáján fekszik, egyáltalán nem hallani az utcazajt – plusz a szobaszámok sem éppen diszkréten jelennek meg az art deco folyosókon, el se lehet téveszteni a saját ajtónkat.
A napot 3 percre a hoteltől, a Szajna partján zárjuk, és azon gondolkodunk, hogy legközelebb hova szervezzünk 5 csillagos utat. Megvan. Legyen New York, mert akkor kipróbálhatjuk az Air France új szolgáltatását – az pedig igazán első osztályú.
Szöveg: Komlósi Dániel
+Nyaralás a repülőn
Vadonatúj szolgáltatást kínál decembertől az Air France. A La Première utasai, akik párizsi átszállással utaznak a társaság valamelyik tengerentúli célpontjára, VIP-ellátásban részesülnek. Magyarország bármely pontjáról autó repít minket a budapesti repülőtérre – megérkezéskor pedig haza. Miután a kényelmes lounge-ban megkóstoltuk a finomságokat, és ittunk valamit, elsőként szállhatunk be a gépbe. Párizsban, a Charles de Gaulle-on akár csukott szemmel is mehetünk, a hoszteszek mindenben segítenek. A La Première-váró olyan, akár egy luxusszálló bámulatos társalgója: csokrok, fotelek, heverők, könyvtár és számítógépes munkaállomás… Azonnal érezzük, melyik fővárosba érkeztünk, mert Alain Ducasse sztárséf fogásai várnak. És koktél és masszázs és kozmetikus. Még a ruhánkat is kivasalják, ha reggel nem volt rá időnk. A La Première-utas ámulása a gépen folytatódik. Beülünk a diszkrét kabin ággyá alakítható bőr kapszulafoteljébe, és megkóstoljuk a Michelin-csillagos menüt, amelyet a társaság legtapasztaltabb utaskísérői szolgálnak fel. A világhírű borokról világhírű sommelier gondoskodik. Figyelem: az Air France folyamatos akciókkal, érdekességekkel is szolgál.
Infó: www.airfrance.hu
