33 kilométer három óra alatt. Egy kezdő kerékpárosnak talán soknak tűnik ez a táv, csapatban kerékpározva azonban hihetetlen gyorsan telt el az idő. A Zalai-dombság zöldellő lankái, a Kis-Balaton érintetlen szépsége elterelte a figyelmünket a fizikai megterheléstől. Az izmaink szépen engedelmeskedtek, izomláz nélkül megúsztuk a kirándulást, egyedül a hátsónkat törte fel a kerékpár nyerge, de ez teljesen normális – nyugtattak meg profi sporttársaink –, ha majd mindennap letekerünk ennyit, észre sem vesszük ezt a kellemetlenséget.
A 33 kilométeres távot teljesítménytúrának fogtuk fel, a cél saját magunk legyőzése volt. Aki becsülettel végigcsinálta, már nyertesnek számított. Főleg, ha az illető nyugdíjas, túlsúlyos vagy éppen kisiskolás volt. Annyiféle lelkes túrázó indult, ahányan csak voltunk. Anyukák, apukák kisgyerekkel a babaülésben vagy éppen gyerekbiciklit húzva maguk után. A pihenőhelyeken meg-megálltunk néhány percre pihenni és megcsodálni a Kis-Balaton meseszép növény- és állatvilágát. Banánt, kekszet, csokit és friss vizet kaptunk a szervezőktől és néhány kedves, biztató szót a további kihívásokhoz.
Amíg mi kényelmesen tekertünk, a bátrabbak a 70 kilométeres vagy 118 kilométeres távon chipes időméréssel, útvonal-biztosítással, eredményhirdetéssel igazi maratoni kerékpárversenyen vettek részt. Nekik nemcsak a felszerelésük volt komolyabb, de a kerékpározáshoz mint sporthoz való hozzáállásuk is. A vérbeli profik nem a tájat nézték, hanem szigorúan az órájukat, nem álltak le egymást vagy a tájat fényképezni, maximum egy röpke mosolyt villantottak felénk, amikor elsuhantak mellettünk.
A verseny befejeztével, délután a Karos Spa szálloda termálvizes medencéjében már nem volt különbség profik és amatőrök között. Együtt áztattuk megfáradt tagjainkat és tartottunk élménybeszámolót egymásnak a versenyről. Jövőre biztos, hogy újra benevezünk!
