Közismert tény, hogy egyre kevesebb gyerek születik Európában, ami egyben azt is jelzi, hogy tendencia lett a két szülő-egy gyerek felállás. Olyannyira, hogy az Eurostat tavalyi adatai szerint ma már minden második családban egy gyereket nevelnek a szülők. Az okok a késői gyerekvállalástól a csökkenő termékenységig igencsak összetettek, egy biztos, a születendő gyerekek számát az ideális családról alkotott elveink éppúgy befolyásolják, mint az anyagi helyzetünk, a fenntarthatósági törekvéseink vagy éppen a növekvő válási statisztikák.
Melinda (35) és férje (41) mindketten egykék, részben ezért is dönthettek úgy, hogy ők is egy gyereket vállalnak. „Kifejezetten harmonikus gyerekkorom volt nekem is és a férjemnek is. Gyakran irigyeltek minket az osztálytársaink, amiért mindennap el tud jönni értünk az anyukánk, amiért nincs otthon civakodás, de azért is, mert saját kutyánk és külön szobánk lehetett. Talán ezért éreztem úgy, én is csak egy gyereket szeretnék” – meséli Melinda, aki úgy tapasztalja, ma már ugyan nyitottabbak és elfogadóbbak az emberek, mégis rendszeresen megkérdezik tőlük, mikor lesz a kislányuknak testvére. Pedig számos oka lehet annak, hogy egy család miért nem bővül. „Mindketten nagyvállalatoknál dolgozunk, és igaz, hogy sokat segít az anyukám, de még így is komoly szervezést igényel, amikor a kislányunk lebetegszik – magyarázza. – Ismerek olyan nőt, aki a nehéz terhesség vagy szülés, esetleg a szülés utáni depresszió miatt nem vállalt több gyereket, nekem nincsenek rossz emlékeim, mégsem kezdeném elölről. Nagyon jó, hogy nem kell többfelé szakadnunk, hogy megadhatunk Fanninak mindent – a minőségi időtől a biztos anyagi háttérig. Jó érzés, hogy bármilyen különórára beírathatjuk, szükség esetén később ki tudjuk fizetni a tandíját, és vehetünk neki egy lakást is, mire felnő.” Melinda szerint benne igen erős a biztonságra való törekvés is. Ha valamelyikükkel történne valami, egy gyereket sokkal könnyebb lenne felnevelni, mint kettőt. „Fanni időnként megemlíti, hogy szeretne kistestvért, de a szobájáról például már nem szívesen mondana le – folytatja Melinda. – Ha születne még egy gyerekünk, később nagyobb lakásra és hitelre lenne szükségünk. Utóbbira is nehezen bólintanánk rá.”
A kérdésre, hogy nem kényeztetik-e el túlságosan az öt és fél éves Fannit, ezt válaszolja: „Tény, hogy több mindent megkap, mint amire szüksége van. Próbálunk erre odafigyelni, nemrég bevezettük a zsebpénzt, hogy megtanulja, mit jelent várni, gyűjteni. Rendszeresen adományozunk rászorulóknak is, bízom benne, hogy ez is önzetlenségre neveli.”
Szerző: Bakóczy Szilvia, Fotó: Getty Images