Hemzseg az intertextuális utalásoktól a zenéd. Honnan jön mindez? Mit olvasol, mit nézel?
Az olvasás mint műfaj halott az én generációm számára, vagy legalábbis sokkal kevesebbet olvasunk, mint az idősebbek. Ahogy a legtöbb kortársam, úgy én sem tudok hosszan egy dologra koncentrálni. Nemcsak egy könyv, de egy film, sőt egy tízperces YouTube-videó is ki tud fogni rajtam. A dokumentumfilmeket viszont imádom. Vannak történelmi korok, amelyeknek az ideológiái, a tömegpszichológiája vagy éppen a művészeti újdonságai nagyon érdekelnek.
Az iskolában is érdekelt a történelem, vagy dokumentumfilmekből szedted magadra ezt a tudást?
Volt egy általános iskolai történelemtanárom, aki tényleg szívvel-lélekkel tanított. A második világháborúval kapcsolatban sok részlet izgatott, ő pedig hihetetlenül magával ragadóan tudott beszélni. Ezen a tanáron kívül semmi jó iskolai élmény nem ért, nem volt olyan tapasztalatom, ami rávilágított volna, hogy engem valami érdekelne a tananyagból. Ezek a felismeréseim mind utólag történtek meg.
Nagyon sajnálom. A jelenlegi oktatási rendszer súlyos hiányosságait mutatja a történeted. De a művészneved, az Azahriah is egészen rétegelt, finom történelmi és irodalmi fogékonyságot mutat. Júda egykori királyának a nevét magadra venni nem éppen mindennapi. Ráadásul Uzziás, azaz Azariás, Azahriah arról hírhedt, hogy egyszer megpróbált Isten helyébe lépni, áldozatot mutatott be, amiért aztán jól meg is kellett bűnhődnie…
Egy ideje már gondolkoztam rajta, hogy mi lehetne a nevem zenészként, amikor szembe jött velem egy internetes videó, amelyben az egyik srácot Azahriah-nak hívták. Aztán persze utánanéztem az egész bibliai Uzziás-sztorinak, és a saját képemre formáltam. Egy király, aki istenné akar válni… Valaki, aki felülkerekedik a saját létezésén, mert azt érzi, többre hivatott, valaki, akinek szerinte egyszerűen több jár. Párhuzamba vonható az élettel is: sokszor arra a filozófiai dilemmára húzom fel a zenémet, hogy milyen a ténylegesen tiszta, becsületes, céltudatos élet. Persze a választ nem tudom, de feldobom a labdát a hallgatóságnak.
Végül nem fejezted be az iskolát. Érezted azóta a papír hiányát? Édesanyád nem csapott az asztalra, hogy egy érettségit azért illene letenni?
Amíg nem építettem fel az egzisztenciámat, anyukám nagyon szorgalmazta az érettségit, de most már ő sem érzi azt, hogy feltétlenül kéne. Én meg megszerettem ezt a „törvényen kívüli” imázst, ami kétségkívül a nehezebb, de az érdekesebb út is. A pszichológusom azt mondta, hogy ne azért szerezzek érettségit, hogy megfeleljek a társadalomnak, inkább legyen egy célom ezzel kapcsolatban magam felé. Szimpatikus felfogás, de inkább az élet más területein alkalmazom.
Szóval jársz pszichológushoz?
Próbáltam járni, de valahogy nem sikerült átlépni a gátat magamban, hogy mindennapos rutinná váljon. Mindenkinek nehéz leküzdeni a szorongásait és szakemberhez fordulni, de nekem ez most fokozottan nehéz. Sokat szorongok. De biztos, hogy lesz még dolgom a lelki munkával.
A gimnáziumi rossz tapasztalatok feldolgozására gondolsz?
Azt, hogy elüldöztek kilencedik után az iskolából, tudom, hogy még nem dolgoztam fel, inkább elnyomtam magamban. Ritkán szoktam álmodni, de ha igen, jórészt a volt osztályfőnökömmel álmodom, aki elérte, hogy ki akarjanak rúgni.
Mi történt?
Azért hagyhatott olyan mély nyomot bennem ez az eset, mert a jegyeim és a magatartásom alapján nem volt oka arra, hogy csesztessen, egyszerűen valami érzelmi jellegű ellenérzés vezethette. Biztatta az osztálytársaimat, hogy ne barátkozzanak velem, félrehívott szünetekben, sőt, a legcsúnyább az volt, hogy felépítette a bizalmam, beszéltem neki az otthoni problémákról, majd ellenem fordította a kitárulkozásom. Megosztotta az igazgatóval a privát beszélgetésünket, aki a rossz családi helyzetemre hivatkozva azt mondta, ha szeptemberben visszajövök tizedikesként, kitalál valamit, hogy kirúghasson.
Az autodidakta tanulás nagymestere vagy. Zenetanárhoz sem jártál soha?
Olyan sosem fordult elő, hogy bedobtam a gitáromat a tokjába, és elmentem egy tanárhoz, inkább weboldalak és YouTube-videók voltak a tanítóim. Ha le akartam játszani valamit, de technikailag nem ment, akkor addig néztem a tutoriálokat, amíg el nem sajátítottam a fogásokat. Éppen ezért nincs egy komplett zeneelméleti rendszer a fejemben, sajátos módon, a következtetéseim alapján állt össze, hogy mi is a zene. Nem érzem nagy hátrányát, egyedül akkor okoz kisebb gondot, ha másoknak kell elmagyaráznom, mire gondolok pontosan, mert nincs meg a zenei szókincsem a párbeszédhez.
Van még olyan, hogy valamit nem tudsz lejátszani, és bepötyögöd a keresőbe, hogy how to …?
Az interjú folytatását elolvashatod a friss Marie Claire-ben!
Marie Claire[sc_cts_position slug="roadblock020" clear="1"] 2023/6 Azahriah
Címlapfotó: Martin Wanda Styling: Balogh Viktória Smink: Belovai Nóra Haj: Barsi Balázs Pulóver, nadrág és tornacipő: Dolce Gabbana, Off White és Balenciaga – Heaven Budapest Helyszín: W Budapest
