Nem veszi fel a telefont a bulvárlapoknak, huszonkét évesen szakmailag függetlennek mondhatja magát, férjével augusztusban ünnepelte az első házassági évfordulóját. Szerető családja és tiszta céljai vannak. Nemcsak az ének-, de a beszédhangja is csengő, lendülettel érkezik, kávét rendel, a szemembe néz, és várja a kérdéseket. A beszélgetés végére két felismerés ülepedik le bennem: az egyik, hogy van remény, a normális is lehet trendi. A másik pedig, hogy az énekes-dalszerző készen áll a hírnévre.
Szaténruha: Hugo Boss – Peak & Cloppenburg, Harisnya: Calzedonia Magas sarkú: Kazar
A veled készült anyagokat olvasva, nézve feltűnt, hogy sokszor megmondják, milyen vagy. A fiatal és pozitív vezetik a listát. Mit szólsz ehhez?
Tizenkét éves korom óta vagyok képernyőn, és cuki-muki kislányként élek mindenki fejében. Megszoktam már, nem esik sem jól, sem rosszul. Ha valaki odajön hozzám koncert után, akkor be tudok mutatkozni akár pár mondatban is úgy, ahogy én szeretnék.
Hogy hangzik ez a bemutatkozás?
Nem egy konkrét szöveg. De amikor valaki tanácsot kér, mert elakadt valamiben vagy szerelmi bánatot oszt meg velem, az jó érzés, mert rám kíváncsi, az én gondolataimra, és arra, hogy valójában ki vagyok.
És ki vagy?
Hát, annyira például nem vagyok csapongó, mint az néha kifelé látszik. Önazonos vagyok.
Nem szokványos ez manapság, főleg nem egy ismert embertől…
Aki ráadásul ilyen fiatal? (Nevetés.) Próbálom a közösségi médiát tudatosan kezelni, és hogy ne a bulvárcikkek szűrőjén, hanem a zenéimen keresztül ismerjenek meg. Az influenszerkedést kizárólag a pénzkeresés miatt csinálom, a szüleim nem tudják finanszírozni a koncertekkel vagy lemezkészítéssel járó magas költségeket. Egyelőre kiegészíti az egyik a másikat, de amúgy baromi kreatív folyamat, én nagyon szeretem a videógyártást, -szerkesztést. Ilyen a Helia-D-vel közös munka is, büszkeséggel tölt el, hogy egy hazai szépségmárkának a nagykövete lehetek.
Garbóruha: Max Mara
Amikor említettem, hogy a feltörekvő tehetségek lapszámba készül az interjú, felderült az arcod.
Persze, mert jó érzés! Ez a cél, hogy a tehetségem szempontjából ítéljenek meg. De még most sem tartok ott, ahol szeretnék.
Na, de csak van még erre időd és lehetőséged, hogy ez kifussa magát.
Hát, nehéz a szinten tartás, mert egyre telítettebb a zeneipar. Tudom, hogy nem trendi zenét csinálok, az én dalaim inkább az érzelmesebb embereket szólítják meg. Itthon most reneszánszát éli a rap, a trap. Az olyan szövegek, amelyeknek nincsen jelentésük, csak jól hangzanak. Nem mondom, hogy ezek nem jók, mert én is rengeteg ilyet hallgatok, csak én nem tudok olyan stílusban írni, mint Azahriah, Manuel, T. Danny, akik most pörögnek. TikTokon is megkapom, hogy ezeket a szerelmes szar dalokat írom… Szerencsére a zenei ízlés szubjektív.
És itt van Nagy Bogi, aki mindig pozitív! Ha már a címkéknél tartunk.
Úristen, ekkora bullshitet! Mindig így konferáltak fel a koncertek előtt. Sokszor voltam lelki mélyponton, de ha behívnak három percre egy televíziós műsorba, akkor ott a néző nem azt akarja látni, hogy rossz hangulatban vagyok. Hagyjuk már.
Lenne olyan jelző, amelyet szívesen magadra aggatnál?
Jézusom, nem tudom. Tök felesleges, mert úgyis percenként változik. Nyilván nem vezethetnek fel azzal, hogy Az ének iskolája nyertese vagyok, mert nem nyertem. Mert mindig, mindenhol második lettem. Ráadásul második gyerek vagyok a családban is… ez egy szám, ami hozzám ragadt.
Van benned valami nagyon erős tartás, ami ezt a kettes számot minimum legyőzi majd. Valahogy az a benyomásom, hogy mindenen képes vagy felülkerekedni, mész előre. Honnan nyered az erőt ehhez?
Vannak víziók a fejemben, de tudom, hogy nem minden alakulhat úgy, ahogy én szeretném. Nemrég egy nagy koncerten előzenekar lehettünk volna, de aztán lefújták, végül mégis mehettünk; szuperül sikerült, életem legjobb koncertje volt, szóval kiszámíthatatlan az élet. A neveltetésemből eredhet, mármint ez a kitartás. A szüleimmel nagyon jó kapcsolatom van, ha bármi bánt, őket hívom azonnal.
És mit mondanak olyankor?
Meghallgatnak. Apa mindig megkérdezi, hogy most ventilálni akarok, vagy érdekel a véleménye is? Anyu is ilyen. Zenetanárok (Bogi édesapja tubatanár, édesanyja szolfézstanár – a szerk.), megértenek és ismernek engem. Jó fejek. Harmincöt éve vannak együtt, együtt nőttek fel és tök más körülmények között élnek Balmazújvárosban, mint én Budapesten, nem éri őket ennyi inger, nem veszekedtek soha, mindent megoldanak. Mikor a fővárosba költöztem, olyan konfliktushelyzeteket láttam, amilyeneket korábban még sosem.
Ijesztő ez neked?
Nem, inkább nem tudom, hogyan kell kezelni. Nehéz volt megtanulni azt is, amikor a párommal veszekszem, hogy kell azt kezelni. Alapvetően nyugis vagyok.
Fotó: Martin Wanda Styling: Balogh Viktória Smink: Kiss Csilla Haj: Herczeg Csaba
