A két film között eltelt évtizedekben Kieran Culkin több tucat filmben és sorozatban szerepelt, bátyja, Macaulay Culkin árnyékából azonban sokáig nem sikerült kilépnie. A reflektorfény a negyvenhez közeledve, 2018-ban kezdett felé fordulni: az Utódlás című televíziós sorozattal számtalan díjat és még több rajongót szerzett, és most egy olyan szerep is megtalálta, amellyel végleg levetheti „a másik Culkin-fivér” címkét. A Rokonszenvedés (már a mozikban – a szerk.) című lengyel–amerikai produkcióban a film írója és rendezője, Jesse Eisenberg által alakított David unokatestvérét, Benjit játssza. Benji extrovertált, kényszeresen és kellemetlenül sokat beszélő, míg David introvertált, szorongó. A merőben eltérő habitusú kuzinok hosszú idő után találkoznak újra, hogy egy lengyelországi körutazásra induljanak abból a pénzből, amelyet holokauszttúlélő nagymamájuk hagyott rájuk. Ám kalandjuk fordulatot vesz, amikor a rokonok régi feszültségei felszínre kerülnek családjuk történetének hátterében. Az utazás során lelkileg is nagy utat tesznek meg: szembe kell nézniük múltjukkal, származásukkal, örökségükkel.
A film két unokatestvérről szól és azokról a zsidó megélésekről, amelyek minden – ezen a traumán átesett – kultúrában hasonlóak. Rögtön a forgatás kezdetén bele tudtál helyezkedni ebbe a szituációba?
Igen, úgy értem, minden világos volt. Amint elolvastam a forgatókönyvet, kapcsolódni tudtam a karakteremhez. Ráéreztem a történet dinamikájára, és egyből bele akartam ugrani a szerepbe, a munkába. Jesse-nek (Jesse Eisenberg – a szerk.) viszont rendezőként ez egy komplexebb kérdéskör volt, ő a sérüléseiket magukkal cipelő karaktereken keresztül próbálta megmutatni, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, és hogy a mély szomorúságból is meg lehet lelni a kiutat. David figurája egy neurotikus, zárkózott jellem, Benjinek pedig megannyi feldolgozatlan sérülése van. Jesse fejében nem volt még meg pontosan sztori, de abban már az elején biztos volt, hogy másképp akarja feldolgozni a holokausztot, mint a legtöbb eddigi alkotás. Hogy éppen egy lengyelországi vezetett haláltábortúra adja a történet hátterét, annak köszönhető, hogy belebotlott egy internetes hirdetésbe, amelyben ez állt: auschwitzi holokauszttúra – ebéddel. „Úristen. Ennyi. Ez lesz a film – mondta. – Ez az a valódi fájdalom, ami igazolja a tiédet is, ugye?” Erre a kérdésre nem tudom a választ, de Jesse a Rokonszenvedéssel feldobta a labdát.
Egy pillanatra hadd repítselek vissza az időben. 1987-et írunk, ötéves vagy. Eszedbe jut-e vajon, hogy egy nap a Dirty Dancing Frances „Baby” Housemanjével fogsz játszani? Jennifer Grey ugyan mellékszerepben, de igen hatásosan van jelen a filmben. És éppen olyan fantasztikusan néz ki, mint a nyolcvanas években. Milyen volt vele dolgozni?
Ó, hát Jennifer hihetetlen! Nagyon szórakoztató jelenség. Na ja, ha 1987-ben tudtam volna… (Nevet.) Csodálatos volt vele dolgozni. Valójában az a vicces és érdekes, hogy mi történik ezekkel a furcsa karakterekkel, akik mindannyian más céllal csatlakoztak ehhez a lengyelországi körutazáshoz. Jennifer például egy elvált középkorú nőt alakít, aki a saját életközepi válságát akarja feldolgozni útközben. Igazából nekem is csak sejtéseim vannak, hogy mi minden zajlik bennük.
Kieran Culkin
A film Benjivel kezdődik és zárul, azzal a fiúval, akit kizárólag az unokatestvére, David szemén keresztül ismerünk meg. Nem tudunk sok mindent róla azonkívül, amit látunk. Ki lettek vágva azok a jelenetek, amelyekből több kiderülne, vagy ez egy tudatos dramaturgiai döntés?
Azt hiszem, utóbbi. De mások is megkérdezték, hogy mi történt a karakteremmel, rendben lesz-e vele minden. Nekem megvan erre a magam válasza, de próbálom megtartani magamnak. A film végén, amikor a srácok hazaérnek, az utolsó snitt David arcán van, és szinte belelátni a fejébe, hogy ő valójában nem akarja otthagyni Benjit a reptéren, mert félti. Fél, hogy mi lesz vele, hogy viseli majd az életet.
Szerző: Lucy Allen @The Interview People Magyar szöveg: Szakácsi Eszter Fotó
