Amióta Donald Trump amerikai elnök szemet vetett Grönlandra, az ötvenhatezer fő lakta sziget reflektorfénybe került. A fővárosban, Nuukban egymásnak adják a kilincset a döntéshozók, korábban sosem hallott nevű, ritka ásványokról beszélnek, amelyek a jeges földben rejtőznek, és a híradásokból tudjuk, hogy a helyiek körében – akik nagyrészt inuitok (eszkimók) – erősödnek az elszakadáspárti hangok. Azt követelik, Grönland ne tartozzon az Egyesült Államokhoz – de ha már itt tartunk, lehetőleg Dániához se…
Halászfaluból főváros
Dánia autonóm területének kis fővárosába kizárólag vízi és légi közlekedéssel juthatunk el, sem köz-, sem vasút nem vezet ide. Esetleg kutyaszánnal vagy hómobillal próbálkozhatunk még. Nuuk régen halászatból élt, de manapság – bár sokféle ínyencséget találni a Kalaaliaraq piacon – inkább kereskedelmi és kulturális központként ismert, itt működik Grönland egyetlen egyeteme és színháza is. Ez utóbbiban a társulat mindössze nyolc színészből áll, és évente három-öt előadást állítanak színpadra, idén nyáron például a Szentivánéji álom modern, grönlandi változatát. De az egyetlen könyvesbolt, az Atuagkat is Nuukban működött (2025 januárjában, ötvenkilenc év után zárták be végleg), a helyieknek maradnak a bevásárlóközpontokból vagy online beszerezhető kötetek.
Jégbe fagyott történelem
A szigetet több mint ezer évvel ezelőtt fedezte fel Vörös Erik viking hajós, így őt illette a névadás joga: a legenda szerint egy épp zöldellő, déli öbölben vetett horgonyt, ez lehet a rejtélyes „zöld föld” elnevezés magyarázata. A viking időkből és településekből jórészt csak romok maradtak, Grönland legrégebbi, ezer éve épült kőtemplomának maradványait Qaqortoq város közelében, Hvalsey (Bálna-sziget) területén őrzik. A városokban napjainkban északi stílusú, színes, rendszertelenül számozott lakóházak mosolyognak ránk a névtelen utcákból.
Kincsek a természetben…
Sokfelé gyönyörködhet a látogató ősi barlangokban, fjordokban, gleccserekben és jéghegyekben, de a legnépszerűbb turistacsalogató kétségkívül az aurora borealis, azaz a sarki fény, a türkiz színű Kék folyó és a mindennapos bálnales. Grönland büszkélkedhet a világ legnagyobb, közel egymillió négyzetkilométer területű nemzeti parkjával: bár néhol három kilométer vastag jégtakaró borítja, a pézsmatulok, a jegesmedve, a sarki róka, de különböző rozmár- és fókafajok is megélnek itt.
…és a konyhában
Nem meglepő módon a tűzhelyeken általában halból vagy vadhúsból készülő ételek rotyognak. A helyi húslevest, a suaasatot rénszarvasból, fókából vagy valamilyen tengeri madárból főzik. Rengeteg füstölt, illetve fermentált tőke- és laposhalat esznek algával, rizzsel vagy burgonyával körítve. A grönlandi ínyencségek alfája és ómegája a mattak (vagy muktuk), azaz a zsíros bálnabőr, amelyet nagyjából úgy fogyasztanak, mint mi a szalonnát.
Divat és dizájn
Hiába uralkodik errefelé az év egy részében napi húsz órán át is teljes sötétség, a grönlandiak népviselete az egyik legderűsebb a világon: a gyöngyökkel és színes, geometriai mintákkal díszített bőrruha mellé fókabőr kiscsizma dukál. Ami pedig a modern divatot illeti, a tervezőknek egyszerre fontos a fenntarthatóság, a természetközeliség és a hagyománytisztelet. Legnevesebb dizájnerük a ma már Koppenhágában alkotó Bibi Chemnitz, aki a grönlandi örökséget skandináv minimalizmusba oltja. Az Isaksen Design természetes anyagokból (csont, bálnafog, kő) készült darabjai tradicionális inuit motívumokat idéznek.
Fotók: Visit Greenland
