A szülői szeretet kiszolgáltatottá tesz. „Ha gyilkos lenne a gyerekem, akkor is szeretném” – hangzik el sok szülő szájából, ami szépen alátámasztja az előbbi állítást. De mi van, ha tényleg gyilkossággal vádolják a gyerekünket? Ezt ugyanannyira lehetetlen ép ésszel felfogni és feldolgozni, mintha gyilkosság áldozatául esne. A Kamaszok című sorozat a „tettes” kamasz fiúról és az ő teljesen átlagos családi hátteréről szól – arról, hogy mi történik akkor, ha mi leszünk azok, akik „így járnak”. A Netflix-produkció pedig mintha éppen a szülőket rázná fel a téli álomból: bárki járhat így, ha nem figyelünk arra, mit csinál a gyerek naphosszat az online térben, vagy este kilenckor a város utcáin.
Ez a sorozat azért is válhatott ennyire népszerűvé, mert mindenki máshonnan nézi és máshonnan is tud rá rezonálni. Nincsenek benne nagy rettegések és nagy megoldások, ezért a személyes szorongások és projekciók minden értelmezésben zöld utat kaphatnak. Nincsen szájbarágós tanulság, sem igazi feloldás, csak intenzív történések és az ezekkel párhuzamos lélektani folyamatok neutrális bemutatása. Mindenesetre a Kamaszok erős példázat lehet arról (is), hogyan veszhet el egy mai gyerek a négy fal között – miközben azt hisszük, otthon biztonságban van.
Megbízunk a gyerekben?
Bizonyára minden szülő elkövette már azt a hibát, hogy túl sokat engedte kütyüzni a gyerekét. Azért, mert elfoglalt, mert „bízik” a gyerekben, és persze, jót is akar neki. Vagy azért, mert a mai szülők – az egykori „kulcsos gyerekek” generációja – abból indulnak ki, ők maguk mennyi rázós helyzetnek voltak szem- és fültanúi vagy éppen áldozatai (kis)kamaszként, ami elkerülhető lett volna a négy fal között. Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója viszont azt mondja, „nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ha magára hagyunk az internetes világban egy tizenkét-tizenhárom éves gyereket, az is elhanyagolás, csak nem úgy néz ki, mint régen. Ma nem koszos ruhákban jár a gyerek, hanem egyedül bolyong az online térben napi hat-nyolc órát – és ez is ugyanúgy veszélyes. A szülők gyakran hivatkoznak arra, hogy ők »megbíznak« a gyerekben. De ez a sorozat is arra világít rá, hogy az, hogy a gyereket hagyjuk-e egyedül bolyongani a digitális térben, nem bizalmi kérdés, hanem arról szól, hogy szülőként tudjuk-e a biztonságát garantálni. Éljünk szülői felelősségünkkel és tekintélyünkkel, amikor egyértelmű határokat állítunk fel – ugyanis ez ebben az esetben azt jelenti, hogy megvédjük őt az olyan káros tartalmaktól, amelyeknek ki lehet szolgáltatva az online térben.”
Négy fal között – biztonságban?
A sorozatban egyébként egy zavarba ejtően átlagos családot látunk, akik biztosan nem szándékosan hanyagolják el a gyerekeket, sokkal inkább az online térben fellelhető veszélyek ismeretének hiányáról, meg nem értéséről, vagy épp a felnőttek túlterheltségéből fakadó (jóhiszemű) magára hagyásról van szó. Ez a jelenség adódik össze abban a szürreálisan nyomasztó epizódban is, amikor a tettes és az áldozat iskolai közegébe is bepillantást nyerünk a nyomozók szemszögén keresztül: egy online világban magára hagyott nemzedék a jó értelemben vett tekintéllyel nem rendelkező, széteső iskolarendszerben. A pedagógusok tehetetlenek, a gyerekek kaotikus közegben sodródnak, a rendőr szavára is csak vállrándítás a válasz. „Ez nemcsak fikció. A tanárok valóban eszköztelenek, sok esetben a tekintélyfigurák elbizonytalanodtak. A gyerekek között rengeteg a magányos, és ha nincs otthon megerősítő közeg, az iskola csak tovább mélyíti a sérüléseiket – állítja a szakértő, aki szerint a Kamaszok azt is igen pontosan mutatja meg, hogyan épül fel egy gyerek sérülékenysége. – A főszereplőt nem ismeri el senki, nem veszi észre senki – így fogékonnyá válik azokra a csoportokra, amelyek legalább némi pozitív visszajelzést adnak, ami az önértékelését erősíti, még ha torz módon is.” Szlankó Viola az incel kultúrára utal, amely végül drámai módon beszippantja az egyébként helyes és értelmes (anti)főhőst.
Gyakorlati útmutató az online frusztráció megelőzéséhez
„A kamaszkor természetszerűleg a leválás és az önállósodás időszaka, de ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk. Sőt, meg kell találnunk az egyensúlyt, ahol a gyerek egyre több mindenben válhat önállóvá, miközben a szülő nagyon is ott van vele, támogatja érzelmileg és a kereteket is biztosítja” – mondja Szlankó Viola. A szakértő alábbi javaslatai segíthetnek abban, hogy a gyerekeink ne magányosan próbálják túlélni a digitális világ nyomását.
1. Ne a bizalomra, a biztonságra építs Sokan azt hiszik, hogy megbízhatnak a gyerekükben, ezért nem korlátozzák az online jelenlétét. De az, hogy a gyereket szabadon engedhetjük-e az online térben, nem arról szól, hogy mi megbízunk-e benne, hanem arról, hogy szülőként tudjuk-e garantálni a biztonságát, hogy ne kerüljön elé ártalmas tartalom (vagy legalábbis minél kevesebb). Kiskamaszok esetében az ő érdekükben van szükség következetes szabályokra.
2. Korhatáros közösségi média A szakértők egyre gyakrabban javasolják, hogy a gyerekek csak tizenhat év fölött használjanak a Facebookot, az Instagramot, a SnapChatet vagy a TikTokot. Ezek az algoritmusok nem kímélik az önértékelést, sok az olyan tartalom, amely tizenhat év alatt kifejezetten káros lehet a személyiségfejlődésre.
3. Online jelenlét a nappaliban Ne engedd, hogy a gyerek teljesen egyedül tabletezzen a szobájában órákon át. Legyen szabály, hogy az online tevékenység a közös térben történjen, hiszen erőszakos vagy pornográf tartalmat szinte kizárólag egyedül néznek a gyerekek.
4. Vedd komolyan a képernyőidőt A tizenkét–tizennégy éves korosztálynak egy–három óra napi online idő javasolt – tartalomfüggően. A TikTok nem ugyanaz, mint egy sorozatnézés vagy egy ártatlan videóvágás.
5. Beszélgess Kérdezd meg, mit néz, milyen influenszereket követ. Ne kritizálj azonnal – próbálj kapcsolódni vagy nézd vele együtt. Kezdeményezhetünk beszélgetést akkor is, ha nem értjük, mit jelentenek bizonyos emojik. Így megkapja a figyelmünket, ráadásul taníthat is nekünk valamit.
6. Adj alternatívát Sport, művészet, zene, szakkör – bármilyen tevékenység, ahol a gyerek megélheti a sikerélményt. A rendszeres családi programok mellett ez az egyik legfontosabb védelem az online világ torzító hatásaival szemben.
