Kinek mi jut eszébe először a fenék szó hallattán? Nekem Kylie Minogue és az ikonikus, aranyszínű forrónadrág a Spinning Around című videóklipből, de elfogadom, ha másnak Kim Kardashian, Jennifer Lopez vagy – a fellengzősöknek – a willendorfi Vénusz. Ha csak azt vesszük, hány napig cikkeztek Katalin hercegné húgának tökéletes hátsójáról a 2011-es royal wedding után, és hogy még mindig százötvenhétezer tagot számlál a Pippa Middleton popsijáért rajongó (Pippa Middleton Ass Appreciation Society nevű) Facebook-csoport, akkor be kell látnunk, hogy a „fenék” egy sokakat megszólító, univerzális hívószó. Ezt a funkcióját maxolja ki a Museum Bums nevű Instagram-oldal, amely ismert és kevéssé ismert művészeti alkotásokat mutat be farhangsúlyos zoommal. A projekt messze túlmutat azon, hogy reneszánsz szobrok izmos márványtomporait vagy húsban gazdag rubensi domborulatokat csekkolgassunk, bár önmagában ez sem rossz szórakozás.
Művészet humorba csomagolva
Lassan tíz éve annak, hogy Mark Small és Jack Shoulder posztolta az első múzeumpopós képet, azóta pedig már albumba is rendezték a legizgalmasabbakat. (A közel háromszáz alkotást bemutató, Museum Bums című könyv itthon is elérhető a MúzeumShop weboldalán.) A szerzők mindketten a kulturális örökségvédelem területén dolgozó művészetpedagógusok, akik szeretnék felkelteni az emberek érdeklődését a történelem, a kultúra és a művészetek iránt, valamint ösztönözni őket arra, hogy friss szemmel csodálkozzanak rá a múltra. Ehhez a humort hívják eszközül, rávilágítva arra, hogy nem kell olyan komolyan venni a művészetet. Tehát ők is azt az utóbbi évtizedekben terjedő szemléletet hirdetik, amely igyekszik szakítani a múzeumokat övező negatív sztereotípiákkal. Hogy a múzeum egy unalmas, sötét, dohos hely, ahol vigyázzállásban kell végignézni a műveket, és lehetőleg leplezni a művészettörténeti hiányosságainkat – ez a rossz beidegződés szerencsére már a múlté, részben az intézmények reformjainak köszönhetően (interaktív kiállítások, élményszerűségre törekvés), részben pedig az olyan bátor, egyéni kezdeményezések miatt, mint például a Museum Bums.
Adriaen Coorte: Három őszibarack egy kőlábazaton
Mémek uralta világunkban a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy mennyivel könnyebben felkapjuk a fejünket valamire, ha az viccesen van tálalva. Személyes kedvencem a Whistler mamája nevű blog, amelynek anonim szerzője festményeket lát el humoros feliratokkal, és ezáltal kifiguráz tipikus párkapcsolati helyzeteket, vagy éppen tragikomikus kórrajzot mutat az itthoni közéletről. Imádtam azt is, amikor a karantén idején a Los Angeles-i Getty Múzeum felhívására az emberek otthoni eszközökkel reprodukáltak egy-egy híres alkotást: a gyerek színes gyurmáját, répadarabokat és gyöngyöket felhasználva született Van Gogh-kép, pirítósról köszönt vissza Munch sikolya, és fehér vécépapí-rgurigákból készült rizsporos paróka a barokk portréhoz. A Magyar Nemzeti Galéria idén szállt be a „tálaljuk viccesen a művészetet” mozgalomba, és az Oscar-díj-átadó, majd a Met-gála után is eljátszott a gondolattal, hogy melyik gyűjteményi darabja inspirálhatta a sztárokon szereplő ruhákat. Ikertornyokat csináltak a fekete öltönyös Adrien Brodyból és Csontváry-Kosztka Tivadarból, Penélope Cruz fehér Chanel estélyijének előképét pedig egy Rippl-Rónai festményen szúrták ki.
Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje (részlet)
„Amikor elvesztetted a harcot a lepedővel, de azért megpróbálsz stílusosan kijönni belőle” – ez már a Museum Bums kommentje egy Vénusz-szoborhoz, amelyen a nőalak egy drapériába van meglehetősen belebonyolódva, de azért feneke kecsesen kivillan a textil alól. A popókra fókuszálni elsőre persze vicces, de ha emellé kapunk egy kis történelmi kontextust és művészettörténeti érdekességet is, az biztosan sokkal jobban rögzül, mintha egy száraz lexikonban olvasnánk. Egyébként bárki aktívan részt vehet a Museum Bums játékában, és beküldheti nekik a saját fotóját, amelyet egy múzeumi látogatáson felfedezett alkotásról készített – természetesen hátulnézetből, és valószínűleg vihogva. És ha szerencséje van, nemsokára viszontláthatja az Instagram-oldalukon, valamilyen poénos szöveg kíséretében.
Fotó: Andrew Martilla
