Így gyógyulnak a kamaszok a drogterápiás otthonban

„Ki vagyok én?” – ez a felirat fogad a falra ragasztott tükördarabok között a ráckeresztúri rehab (hivatalos nevén MRE KIMM Drogterápiás Otthona) Madách utcai részlegének előterében. A nagyjából tíz éve felhúzott, a hasonló intézményekhez képest ma is újszerű épületben a jelenlegi legfiatalabb lakó, a 16 éves Tamás (nevezzük most így) vár, hogy körbevezessen minket. Azt mondja, önként vállalkozott a feladatra, szívesen mesél. Ahogy követjük őt a folyosókon, a többiek udvarias, néha szinte félénk „sziasztok”-jai között, hamar kiderül, hogy a tükrös falon hirdetett önismereti fókusz nem ér véget az előtérben – az egész programot áthatja.

A viszonylag puritán, háromfős hálószobákban kevés a személyes tárgy, és a szépen bevetett ágyak is inkább a rehab keretrendszerét, mint a tizenéves srácok belső világát tükrözik. A közösségi terek viszont egészen burjánzóak: elárasztják a falakra aggatott motivációs üzenetek, a táblákra írt terápiás feladatok és az itt felépülők festményei. A kizárólag fiúkat és férfiakat fogadó intézmény programja a Portage-modellre épít: a fiatalok elfogadó közösségben, a hiányaik helyett az erősségeikre építve haladnak, és közben egyre több felelősséget kapnak.

Drogprevenciós otthon Ráckeresztúr

A felelősségvállalás fokozatait még a közös étkező falára is felfestették: a próbaidő után első fázisba kerülsz (a vicces analógiával élve ekkor leszel tanítvány), majd idővel beadhatod a fázisváltási kérelmedet, és ha a közösség megszavazza, jedi és jedimester is lehetsz (utóbbi már a végső, harmadik szint). Ezek a fázisok nemcsak fejlődéssel, hanem privilégiumokkal is járnak – a feljebb jutók mehetnek például kimenőkre, vagy részt vehetnek a filmklubon az egyébként teljesen képernyőmentes rehabon. A felfestett fokozatok alatt ott sorakoznak a lakók saját címerei is, amelyeken az erősségeiket és a vágyaikat gyűjtik össze.

A szinte zavarba ejtően intim írások tanúsága szerint végül is mindenki ugyanazokat szeretné: szeretetet, családot, jó életet. Banálisnak tűnő dolgok, ezért még megrendítőbb, hogy korábban nem adattak meg nekik.

Nem tudtam, hogy Magyarországon létezik ilyen

Kevin (neki is álnévet adtunk) évek kihagyása után most újra iskolába jár, szeretne leérettségizni, és munkát vállalni – bár még nem tudja, mit is csinálna szívesen. Nem olyan régen ő is a ráckeresztúri tiniprogramot végezte, zűrös családi életből érkezett. „A piával indultam, aztán tizenhárom évesen rákaptam a fűre. Apa nélkül nőttem fel, a bátyám – aki valamiféle apakarakter lehetett volna – ki-be járt a börtönből, anyukám pedig nem igazán foglalkozott velem.”

Kevin számára a szerhasználat elsődleges funkciója a menekülés volt. Megnyugvást és szabadságot adott neki, és amikor állami gondozásba került, már nem is igazán volt fék, ami visszatartotta volna a szintetikus drogok kipróbálásától. Jött a zuhanás és az utca: „Szeptembertől decemberig voltam kint, mindennap cuccoztam, de valahogy fel sem fogtam, mit csinálok. A környezetemben attól féltek, hogy meg fogok halni, én meg csak kinevettem őket. A szerek önbizalmat adtak, és bármilyen hideg volt, bármennyire egyedül voltam, csak vittek tovább” – meséli Kevin.

Drogprevenciós otthon Ráckeresztúr

Egy szilveszteri buliban jutott el a mélypontra, igaz, ott még inkább csak azt gondolta, ideje lenne szünetet tartani. A nevelői ajánlották neki a rehabot, amin először meglepődött: „Azt sem tudtam, hogy Magyarországon létezik ilyen, korábban csak amerikai filmekben láttam hasonlót. Akkor eldöntöttem, hogy szeretném megpróbálni. Éreztem, hogy ennél többre vagyok hivatott, hogy kell, hogy legyen valami oka annak, hogy még nem haltam meg. Úgy voltam vele, biztos, hogy van valami értelme az életnek, és az tuti, hogy nem ez, amit csinálok.”

A ráckeresztúri otthon eredetileg felnőtteknek indult még 1986-ban, református egyházi háttérrel. A harminc férőhelyes tinirészleg 2015-ben nyitott meg: a növekvő szerhasználat mellett alig akadt olyan bentlakásos ellátás, amely kifejezetten a 11–18 éves korosztály sajátosságaihoz igazította volna a programját.