Egy barátnőt férjhez adni különleges alkalom, de a menyasszony próbára tétele sem kevésbé ígéretes kaland. A partiszervezőknek nincs könnyű dolguk, a lányok állítólag sokszor túllőnek a célon. Az amatőr szervezés viszont még így is profibb, mint a készen kapható szórakoztatás.
Sokat látott sofőrünk szerint a lányok kifejezetten igénylik a színházat és a meglepetésekkel teli koreográfiát, míg a legénybúcsúkon hiába opció az ápolónő-, az apáca-, a titkárnő- vagy éppen a diáklány-felszerelés, ott a szerepjáték igénye nélkül drukkolják le a ruhát pillanatok alatt a táncosnőről.
Versenyszellem
„A lánybúcsú jóval rizikósabb műfaj, mint a legénybúcsú, a srácok ugyanis kiszámíthatóbbak: nem aggódják túl a programot, csak ital és nő legyen elég” – tudom meg az egyik partiszervezőtől. Tapasztalatai szerint a lányok mindent túlszerveznek, miközben egymáson is túl akarnak tenni, így, ha nyitott terű autó kerül a képbe, ott addig tornáznak, amíg szinte kizuhannak a tetőablakon. A fiúk állítólag azért is fesztelenebbek, mert férfiak között jobban működik az a bizonyos hallgatólagos egyezség, miszerint az intim pillanatok köztük maradnak, a lányok viszont nagyon is – és joggal – tartanak attól, hogy milyen fotók kerülnek ki másnap a közösségi oldalakra.
Álrendőrünkkel együtt mi is elhagyjuk a csillogó-villogó fedélzetet, a lányok folytatják az útjukat az éjszakában. Zsolt időközben visszaöltözött egyenruhába, de a hajnali egykor esedékes szvingerklubos fellépése előtt még van egy kis időnk beszélgetni. A „majd egy méter vállszélességű, latin köntösbe bújt művészlélek” a fellépésein nem törekszik egyébre, mint „a női nem előtti hódolata kifejezésére, lehetőleg humoros, személyes, akár költői csomagolásban”. A limuzinban ez hatványozottan érvényes, itt ugyanis erősen limitált a mozgástér, így az izmok mellett komoly szerep jut az arcjátéknak, a csibészségnek, a rögtönzésnek. A lányokat három kategóriába sorolja: „A mínuszosok apácaként hárítják el a közeledésemet, és feszélyezi őket az akció, velük nehéz dolgozni. A pluszosakat szinte erőből kell visszatartanom, mert bármelyik óvatlan pillanatban letéphetik rólam a gatyát. A nullás csajokkal viszont könnyű dolgom van, ők veszik a lapot, és benne vannak a játékban, főleg, mert éreztetem, hogy nem lépem át a határt.”
Kontrabuli?
| Extrák és felárak Az egyik legfelkapottabb limuzinkölcsönzőnél a lányokat igény szerint rendőr-, gengszter-, tarzan-, egyiptomi, spanyol, katona-, kommandós-, kalóz-, James Bond-, tengerészkapitány- vagy matrózjelmezben szórakoztatják a félúton beugró chippendale-ek. A különböző cégek árai budapesti viszonylatban hasonlóak: egy félórás produkció 30 ezer forint körül mozog, ebbe a legtöbb helyen már egy üveg pezsgő is belefér. |
Az esküvőhöz kapcsolódó rituálékat a hagyományok teszik szerethetővé. A legénybúcsú például ilyen, hiszen a férfiak a régi időkben is összejártak, klubokban mulattak, és társadalmilag elfogadott volt, hogy egyszerre akár több nőnek is csapták a szelet – vagyis hivatalosan is volt miről lemondaniuk azzal, hogy a holtomiglan-holtodiglanra készültek. A nők ezzel szemben zárkózottabb, kevésbé szabados életet éltek – szép is lett volna, ha a kötelességtudó készülődés helyett egy utolsó, büntetlenül átmulatott éjszakára vágytak volna. A manapság divatos lánybúcsúknak nincs nagy hagyománya, ezért mintha inkább „kontra” alapon szerveződnének, hogy megmutassuk, mi is tudunk hajnalig tivornyázni a nagy nap előtt.
Szöveg: Orosz Sára
Fotó: Pályi Zsófia
Köszönjük a segítséget a Limo-King Hungary Limuzinszolgálatnak, www.limo-king.hu[1]
A folytatást keresd a júliusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2011. július]
References
- ^ www.limo-king.hu (www.limo-king.hu)
‘),
