Komoly oknyomozó riporterként ismer téged az ország. Hogy kerültél egy zenés műsor közelébe?
Ez valóban egy könnyed, szórakoztató műsor, de ennél komolyabb és nagyobb felkészülést igénylő munkám még nem volt. Az inspiráció a német Vox csatorna egyik műsora, de ott nemzetközi slágerekkel foglalkoznak. Itthon az RTLII keresett meg ezzel az ötlettel, és kérte, hogy gondoljam át, és csináljak egy hasonló műsort magyar zeneéletre komponálva. Sok száz magyar dalt hallgattam meg, hetekig tematizáltam ezeket, hogy melyek hogyan passzolnak az egyes témákhoz. Lexikonokból készültem és könnyűzenei szakírókkal beszélgettem. Nem akartam elkezdeni mondjuk a Záray-Vámosi párosnál és befejezni a Punnany Massifnál időrendi sorrendben haladva, mert olyat már sokan csináltak. Korszakonként, stílusokként, tematikusan válogattam, hogy mire buliztunk például a kilencvenes években, milyen irányzatok, gondolatok és életérzések diktáltak, hogy jutottunk el a fesztiválokig. Ez tényleg egy olyan műsor lesz, amivel együtt tudunk énekelni a képernyőn és előjönnek az emlékek.
Mi alapján állítottad össze a tematikát?
Magyarországot akarom bemutatni a szerelmes dalainkon, a közéleti, közérzeti, lázadó, bulizós, a gyerekdalokon, a mulatós zenéken keresztül. Az első rész a divatdiktátorok, a második a buli slágerek lesznek. A harmadik adás címe Magyarország, és olyan dalok, illetve előadók szerepelnek majd benne, mint Presser Gábor Magyarország című dala, vagy a Geszti Péter féle, Oláh Ibolyás Magyarország dal. De ide soroltam még a többi közt a Belga Nemzeti hip-hop –ját vagy a Kistehén „Ezt is elviszem magammal” című számát. A kérdés: hogyan szeretjük a dalainkon keresztül a hazánkat, miért maradnak, akik maradnak, és miért mennek el, akik elhagyják az országot. Beszélgetek a Fényes Szelek Nemzedékével – Kóbor Jánossal, Kovács Katival, Koncz Zsuzsával, Bródy Jánossal – akiket betiltottak, cenzúráztak annak idején, de mégsem hagyták el az országot. Az „Ahol élünk” című adásban pedig a gettó feeling, a peremvidéken élők dalai jönnek, a Beatrice Nagyvárosi farkasától egészen Majkáig. Jön a „csőnaciban” járunk és lázadunk, és a belvárosban élünk és hasítunk, no meg a Neo, a Kontroll film zenéjével. De evezünk majd vidéki vizekre is a Magna Cum Laudéval vagy a Csík zenekarral és így tovább. Összesen tizennégy részt forgattunk, hatvanhárom emberrel csináltam interjút, tizennégy nap alatt. Én vagyok a szerkesztő, a riporter, a szövegíró egy személyben.
Ez szép teljesítmény. Elsőre bevállaltad, hogy mindent egyedül kell csinálnod?
Volt más választásom? (nevet) Ami nem show műfaj – Magyarországon -, arra nem sok pénz van. Ehhez elhivatottság és szerelem kell. Szinte mindig beleszeretek az adott munkámba, így volt ez most is. A forgatások pedig mindig nagyon jó hangulatban teltek. Egyetemista, friss diplomás operatőrökkel forgattam, a lányom csapózott, én a wc-ben sminkeltem. Helyszínnek a volt Merlin színház romkocsmához hasonlító pub részét választottam, ami megadta a műsornak azt a kicsit „lepukkant” hangulatát, amit szerettem volna. De a catering asztalt is érdemes lett volna megnézni (nevet). A legédesebb sztorim a Pa-dö-dö-s Lang Györgyivel volt. A kerekes széke miatt nem tudtuk, hogy visszük fel őt az emeletre. Bekopogtam a szomszédos Tűzoltóságra és megkértem a srácokat, hogy segítsenek. Azonnal jött hat markos legény és székestől felvitték Györgyit a csigalépcsőn. A forgatás alatt végig ment a poénkodás, hogy nehogy felgyulladjon a város, mert akkor reggelig ott ülünk és beszélgetünk.
Hogyan fogadták a művészek, mikor megkerested őket?
Nagyon pozitívan álltak hozzá, egy kivételével, aki nem akart bizonyos kortársaival szerepelni együtt az évtizedek alatt felhalmozódott sérelmei miatt. De tőle eltekintve mindenki nyitott volt.
Mennyire voltak veled őszinték?
Meglepően azok voltak. Talán azért, mert már dolgoztam velük korábban, és tudták, nem a magánéletükre vagyok kíváncsi, hanem a művészi életükre, a sztorijaikra, a dalok születésére. Nyilván Kozsótól megkérdeztem hány százmilliót keresett a fiú, illetve lány bandáival, de egyébként szabadon beszélhettek a gondolataikról és az érzéseikről. Eddig rejtett történeteiket, konfliktusaikat vagy szembenállásaikat is megosztották az interjúban. Főleg azért is, mert egymásra is reagálnak a művészek, elmondják, hogy ki kit hallgatott, kit utált vagy épp kit szeretett, szeret most is.
Érdekes volt hallgatni az Illés zenekartól, hogy született meg a magyar rockzene egy háztetőn, vagy Pásztor Annától, hogyan verekedett össze egy helyi dílerrel Madeirán, amiért kirakták a helyi neves szórakozóhelyről, ahol fellépett. Másnap pedig már egy presszóban, az asztal tetején kellett táncolnia. Zorán, aki a legnagyobb sikere – a Metro zenekar felbomlása – után pénz nélkül maradt, évekig sztriptíz bárokban énekelt, míg haza nem jött és lett a mi Zoránunk. Flour Tomi karrierje csúcsán napi másfél órákat aludt, nem mondott senkinek nemet egy-egy szereplésre, aztán a stressztől tizenöt kilót hízott és pánikbeteg lett. Caramelt pedig évekig ijesztgették azzal, hogy eltűnik, ha saját szerzeményeket énekel, és nem ugrálnak mögötte bikinis lányok.
Első adás a Divatdiktátorok címet viseli. Kik lesznek a vendégeid?
Azok az előadók, akik – akár külföldről vagy itthon – meghonosítottak egy új stílust vagy hangzást. Legyen ez a disco a Neoton Famíliával vagy Szűcs Judithal, a rap Rapülőkkel vagy a limbo-láz a Hungáriával. Nyílván nem teljes a kép, mert ha az lenne, akkor három órás műsorokat kellene csinálnom. A második műsorban a buli slágereké a főszerep, a harmadik pedig a Magyarország címet viseli, melyben keményen benne lesz a közélet is.
Szerkesztő-riporterként melyik korszakkal voltál elfogult? Szerinted mikor voltak jobb magyar zenék régen vagy most?
Nem mondanám, hogy különbséget szeretnék vagy tudnék tenni. Nagyon bírom a mai zenéket is, régen nagy LGT rajongó voltam, de gyakran limbóztam is (nevet). A mai zenék közül szeretem az Irie Maffiát, a Punnany Massifot, oda vagyok Lovasi Andrásért, de a Soerii & Pooleken is nagyokat tudok nevetni. Nem beszélve arról, hogy van egy huszonegy éves lányom, aki folyamatosan művel engem. A négyéves kisfiam miatt pedig kívülről fújom az összes Halász Judit, Gryllus Vilmos, és az Alma együttes dalait.
Nagyszám! szombat esténként 18.00 órától az RTL II műsorán
