2014. október 14. | kranitzd

Afgán kislányok fiúbőrben

Valószínűleg senki sem gondolná, hogy az afgán települések utcáin focizó fiúcsapatok tagjai között rövidhajú, fiúruhákba bújtatott lányok is szaladgálnak. A felismerés után persze azonnal jön az értetlenkedés és a felháborodás, hogy mégis milyen szülő zavarná így össze lánya nemi identitását. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb ennél: bár a fiú szerep erőltetése kétségkívül összezavarhatja ezeket a gyerekeket, fiúbőrben mégis sokszor több szabadság és lehetőség nyílik meg a lányok előtt az afgán társadalomban.

Mehran első ránézésre talán boldog, csibész kisfiúnak tűnhet. Pedig Mehran valójában lánynak született, de – sok más afgán kislányhoz hasonlóan – 5 éves kora óta rövid hajú fiúként éli mindennapjait, hogy ne hozzon szégyent családjára. Ha egy afgán családban kizárólag leánygyermekek születtek, az hatalmas szégyenfoltot hagya család nevén, hiszen arról tanuskodik, hogy az édesanya nem volt képes erős, egészséges fiúnak életet adni, másrészt sokkal nagyobb segítséget jelent egy fiú, hiszen a lányokat többnyire zárt ajtók mögött kell tartani.


Mehran (bal szélen) talán kisfiúnak tűnik, de a rövid haj és a fiús ruhák csupán egy álca részei.

A kisfiúként élő leányokat „bacha posh” néven szokták emlegetni, azonban fontos tudni, hogy ez az átváltozás ideiglenes, és a bacha poshok nem maradnak életük hátralevő részére fiúk: a legtöbben pubertáskorban visszatérhetnek a női öltözködéshez és szerepekhez, de akadnak olyan szülők is, akik egészen a házasságig fiúként nevelik őket. 

Egy frissen megjelent könyv, a The Underground Girls of Kabul tárja fel az Afganisztánban fiúruhákba kényszerített kislányok sorsát, írója, Jenny Nordberg pedig reméli, hogy a világ így majd jobban felfigyel ezekre az esetekre. „Ez az elnyomás egy tipikus iskolapéldája, ami mélyen megérintett engem.” – meséli a szerző. „A The Underground Girls of Kabul-ban tárgyalt bacha poshok élete ablakot nyit az afganisztáni társadalom és kultúra egyik legzártabb és legtitkosabb szegmensébe.” 

A világ valóban keveset, mondhatni semmit nem tudott ezekről a fiúként nevelt lányokról, egészen 2010-ig, mikor Nordberg egy újságcikkben tárta fel a bacha poshok történetét. Az írónő 2009-ben érkezett az országba, hogy interjút készítsen egy helyi politikussal, mikor csodálkozva hallotta a politikus lányaitól, hogy kisöccsük igazából a húguk. „Teljesen elképedtem, és nem is igazán akartam elhinni nekik először.” – emlékszik vissza Nordberg. „De igaz volt.” A megdöbbentő tapasztalás hatására elkezdte magát beleásni a bacha posh-jelenségbe, és hamar rá kellett jönnie, hogy ez sokkal gyakoribb az afgán családokban, mint ahogy elsőre gondolta. 

„Több oka is van, hogy ezeket a kislányokat fiúként nevelik fel, de az első és legfontosabb, hogy Afganisztánban csak a fiúk “számítanak”. Egy mélyen patriarchális társadalomról van szó, ahol csak a férfiak örökölhetnek, és csak ők támgathatják a családot munkával. Egy fiú nélküli család gyengének és csonkának tűnik, a szülőket pedig szánják és megvetik. Szóval bármilyen furcsának is hangzik, ez valójában az egyetlen mód, hogy egy csak leánygyermekekkel bíró család felvegye a harcot ez ellen az igazságtalanság ellen.” 

Persze nem csupán ezért, hanem sokkal „praktikusabb” célokból is fiúkká változtatják a kislányokat. Egy bacha posh kisgyereket ugyanis kiküldhetnek az utcára, segíthet a teendők elintézésében a szülőknek. „Az afgán társadalomban a fiúk szabadon járhatnak-kelhetnek, játszhatnak az utcán a többi fiúval vagy felnőtt férfiakkal.” – magyarázza Nordberg. „A lányokat ezzel szemben elzárva tartják. Egy bacha posh sokkal többet megtapasztalhat az életből, ráadásul a lányok sokszor csak bacha poshként járhatnak nők számára nem való iskolákba.”

De bár a fiúként nevelt lányok több szabadsághoz jutnak bacha poshként, a későbbi „visszaváltozásuk” nővé Nordberg szerint olyan, mint egy arculcsapás. „Egy bacha poshtól azt várják, hogy a pubertás táján újra fiatal nőként kezdjen élni. Ilyenkor a szabadság kis ablaka bezárul, a lányok hosszúszokynát és fejkendőt vesznek és elkezdenek felkészülni a házasságra azzal az emberrel, akit a szüleik választottak számunkra.” 

Nem véletlen hát, hogy sokan, akik így nevelkedtek, nem is akarnak újra nőként viselkedni. Van, aki a kisfiúként töltött gyermekkor után többgyermekes édesanya lesz, de bőven akadnak olyanok is, akik egész hátralevő életüket férfinak álcázva töltik, hogy ne kelljen szembesülniük a nőket érintő bánásmóddal. „ Az a jelenség, hogy a nők férfiaknak álcázzák magukat azért, hogy alapvető emberi jogokban részesülhessenek, végigvonul a történelmen. Felkavaró, hogy ennek ma is meg kell történnie.”

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter