Hogyan szereztél tudomást róla, hogy a történetetek megjelent a magazinban?
A gyermekeink szóltak, hogy „celebek” lettünk, mert Anna megírta a sztorinkat (Laci arcán átfut egy mosoly). Ők egyébként azt mondták, jobb lenne, ha nem olvasnám el. Féltek, hogy rosszul érintene, és esetleg memgmérgezné az anyjukkal amúgy is hűvössé vált kapcsolatunkat.
A jelek szerint mégis elolvastad. Mi késztetett rá?
Mindig is nyitott, kíváncsi természet voltam. Érdekelt, hogy Anna hogyan látja a történteket. Amiről a cikkben szó volt, az egy 10-12 évvel ezelőtti történet. Idén múlt 9 éve, hogy elváltunk, és 8 éve, hogy különköltöztünk. Ennyi idő elegendő lehet a feldolgozásra. Kíváncsi voltam mire, és meddig jutott ebben a munkában Anna.
Mi a véleményed a leírtakról?
Többször át kellett olvasnom, értékelnem a leírtakat, és a végén oda jutottam, hogy ebben a dologban talán hasznos, és másoknak is tanulságos, ha megszólalok.
Az Anna által a kapcsolatotokról elmondottak sértettek talán, és elégtételt szeretnél?
Ha arra gondolsz, hogy objektívnek tartom-e a leírt történetet, akkor azt kell, hogy mondjam, a sztori második fele nem egyezik az általam képzelt valósággal. Azért mondom így, mert a valóságot mindenki a saját személyiségén keresztül látja. Számomra az Anna által elmondottakban nem az a lényeg, hogy miben csúsztatott, és hogyan feketített be. Sokkal tanulságosabb, hogy miért tette ezt? Miért vitte a nyilvánosság elé hirtelen, ennyi idő után a történetet? Nem sajtóhelyreigazítást akarok. Nem a volt feleségem állításait akarom cáfolni tételesen. Sokkal fontosabb, általános párkapcsolati dolgokról és a feldolgozás fontosságáról szeretnék beszélni, amely tanulságos lehet mindenki számára nemtől és nemi orientációtól függetlenül.
Mire gondolsz?
Sajnos a legnagyobb jóindulattal is csak arra tudok gondolni, hogy Anna még mindig nem dolgozta fel ezt az egészet. Nekem az olvasás és átgondolás után az jött le, hogy az elmondott csúsztatásokkal nem engem akart besározni. Minek tenné ezt ennyi év után? Ez inkább önvédelem, és csak azért mondja ezeket, mert még mindig áldozatnak, vagy talán hősnek érzi magát.
Ha egy nőnek kiderül, hogy meleg a férje, azt nem könnyű feldolgozni. Miért ne érezhetné áldozatnak magát?
Ha egy férj meleg lesz, azt férfiként sem könnyű ám feldolgozni! A férfi a teremtés koronája kis hibával? Akkor én most mondjam azt, hogy a melegségem áldozata vagyok? Dehogy! Vagy áldozat vagyok, vagy boldog. A párkapcsolat sikere, vagy bukása a benne résztvevőkön és az ő döntéseiken múlik. Két fél kell hozzá! Ha egy kompromisszumot megkötök, ha egy helyzetet elfogadok, akkor miért lennék áldozat? Lehet, hogy áldozatot hozok, de ez nem azonos azzal, hogy áldozat vagyok. Felnőtt személyiségként dönthetek, tehetek magamért, többféleképpen is. Azt nevezzük áldozatnak, akinek semmilyen döntési lehetősége nincs.
Neked volt döntési lehetőséged, mozgástered a melegséged kapcsán?
Szerencsére volt. Az emberi szexualitás sokszínű, és nem színtiszta. Egy gonoszkodó mondás szerint „nincs hetero, csak kevés alkohol.” Még az Annával való megismerkedésem előtt velem is valami hasonló történt, amit már a házasságunk előtt elmondtam neki. Nem voltam „zsákba macska” számára, és nem „alibiként” lett a feleségem. Neki is volt tehát döntési lehetősége. Szerelemből nősültem, és a gyerekeink ennek az érzelemnek a mai emlékművei.
Az egyszeri ifjúkori meleg élmény hatására lettél később meleg?
Nem, ez annál bonyolultabb, több tényezős dolog. A dolgok nagyon lassan alakultak. Egy idő után beismertem magamnak, hogy én egy férfit is meg tudok nézni, vagyis biszexuális lehetek. Ez azonban még nem lett volna gond. Rengeteg ilyen van, és a megfelelő házastársi kapcsolatból soha nem lépnek ki. Nős, családos, monogám voltam, de 10 év házasság után úgy éreztem, a házasságom kihűlt érzelmileg. A kapcsolatunkban soha nem volt köztünk nézeteltérés, vagy vita, harag. Ma már tudom ez nem biztos, hogy erény egy kapcsolatban, lehet, hogy súlyos hibát jelez!
Milyen hibát?
Azt, hogy a két fél nem egyenrangú. Valaki, valamiért elhallgatja, lenyeli a saját véleményét, álláspontját. Annával a kapcsolatunkban én domináltam, ő meg hagyta, és csak nyelt. Feldolgozatlan, ki nem mondott sérelmek halmozódtak, és nyilván aláásták az érzelmeket. Én vakon csak a végeredményt észleltem, és elkövettem egy hibát.
Arra gondolsz, hogy megcsaltad a feleségedet?
Ez csak a hiba következménye volt. Az volt a hiba, hogy nem ültem le Annával, hogy együtt keressünk megoldást az érzelmi elhidegülésre, arra, hogy a kapcsolatunk sivár napi rutin lett. Talán mert nem társnak, hanem csak támogatónak gondoltam. Mivel én elvált szülők gyermeke voltam, megéltem a szüleim acsarkodását, válásellenes voltam. El nem tudtam képzelni, hogy elváljak. Kitaláltam azt az önbecsapást, hogy „ha nem egy másik nővel csinálom, az nem is megcsalás.”
Ez önbecsapás volt?
Abszolút. Egy jól hangzó mentség, mert itt már nem is testi kapcsolatról volt szó. Megismertem Gábort, aki újságíró volt, és számomra is megdöbbentő módon azzal néztem szembe, hogy a testi kapcsolat helyett szerelmes lettem egy férfiba. Két hónapig alakoskodtam, közben teljesen szétestem belülről. Tisztességtelennek éreztem mind a két emberrel szemben, amit művelek. Minden mindegy alapon végül elmondtam a feleségemnek, hogy van valakim, aki nem nő. Tulajdonképpen hagytam, hogy döntsön ő, mi legyen tovább. Ez is hiba volt.
Anna tudott dönteni?
Hát utólag már tudom, hogy nem. Egyszerűen nem szokott hozzá, hogy ilyesmiben ő döntsön, talán az is váratlanul érte, hogy az eddigi élete felborulhat. Maga a melegségem talán nem rázta meg annyira. Azt mondta, az előzmények alapján ez benne volt a pakliban. Persze lehet, hogy mélyen belül teljesen mást érzett. Így alakult ki aztán a mi furcsa háromszögünk. Anna elfogadta inkább a kialakult helyzetet, hogy van még valaki a kapcsolatban, a családban. Bizonyára sokan gondolják most, micsoda aranyélet: a feleség és a szerető is a pasi óhaját lesi.
Valóban így volt? Osztoztak rajtad?
Szerintem ez nem pontos kifejezés. Az ember, például ha megszületik a második gyermeke, akkor sem vonja el az elsőtől a szeretetét, mert most már a kettő között kell megosztani az egy egységnyi szeretet. Az elsőt ugyanúgy szeretjük tovább, miközben a másodikkal új távlatok nyílnak.
Azt mondtad, érzelmileg kihűlt a házasságod, akkor milyen szeretetre gondolsz?
Azt éreztem kevésnek, amit érzelmileg kaptam. Amit adni igyekeztem, az részemről szeretet volt. Ha nem az lett volna, nem zavart volna, hogy megcsalom, nem álltam volna elé önként, amikor még semmit nem is sejtett. Ugyanez történt, amikor évekkel később a válásunkról megszületett bennem a döntés.
Válás, mint a másik szeretete?
Pontosan. A legnagyobb fokú szeretet az elengedés, mert a másiknak jobb lesz. Történt, hogy négy évvel később egy beszélgetés során Anna azt mondta, ő nem ilyen életet akart, és már foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, nincs tovább. Egy élő, akár acsarkodó ex jobb, mint egy depressziós feleség, aki öngyilkos lett. Egy percig nem érdekelt, hogy amit mond az valóság, vagy csak egyszeri fenyegetés. Nem volt lényeges. Váljunk el, és valósítsa meg azt az életet, amit szeretne.
Ez gyökeres fordulat volt a gondolkodásodban, hiszen az addigi helyzet számodra kedvező volt, és ezt feladtad.
Látszólag kedvező volt, valójában inkább személyiségtorzító. Meglepő tény, de a pasiknak is van lelki életük, még ha jól is titkolják. Mivel a dolgok, ha akartam, ha nem, a számomra kényelmes irányba folytak, és továbbra sem volt a kapcsolataimban „ellenzékem”, vagyis nem voltak viták, az egom nőni kezdett. Elkezdtem azt érezni, hogy nekem mindent lehet, hogy rám nem vonatkoznak a szabályok. Éppen ideje volt az élettől pár pofont kapnom.
Rájöttél, hogy a házasságnak vége, és maradt Gábor?
A legbonyolultabb forgatókönyveket az élet írja. Miután eldöntöttem, hogy elválunk, én arra vártam, hogy majd Anna lépjen, és beadja a papírokat. Ehhez újabb két, feleslegesen eltelt év kellett. Gábor jóformán még a válás kimondása előtt távozott. Fiatalabb volt, bohém, viszont a gyerekeimnek és Annának mai napig barátja, és pár éve velem is ismét barátságban van.
Hogyan alakult a te további életed?
Új lakás, új párkapcsolatok. Jártam nőkkel is, de az utóbbi években, már azonos nemű kapcsolataim voltak csak. Megtanultam dönteni, felvállalni a döntéseimet és a hibáimat. Ma már a számomra fontos emberek, hozzátartozók, barátok mind tudják, hogy meleg vagyok, mert nincs jobb dolog a tiszta és őszinte elfogadásnál. Több mint három éve együtt élek Alexszel, ami pár éve vállalhatatlan és elképzelhetetlen lett volna számomra.
Milyen a kapcsolatod most Annával?
Sajnos a válás óta folyamatosan egyre rosszabb lett a helyzet. Közös megegyezéssel váltunk el, a gyerekek felett közös szülői felügyelettel. A gyerekek eleve egy életen keresztüli összekötő kapcsot jelentenek két ember között, még ha a házastársi kötelék meg is szűnik. Ezért gond, hogy megromlott a kapcsolatunk. Volt már, hogy beperelt a gyermek elhelyezés miatt, volt, hogy a gyerekek gyógykezeléséről nem tájékoztatott. Igyekeztem jobb irányba terelni a dolgokat. Volt, hogy anyagilag kisegítettem, és volt, hogy javult a helyzet. Pár éve már Anna a párjával együtt jött el hozzám, hogy a szülinapomon felköszöntsenek, és együtt vacsorázzunk. Aztán gyors sebességgel visszafele fordult minden. Már másfél éve nem kommunikálunk, mert én azóta egy bocsánatkérésére várok. Nem tudom az elképzelt saját életéből mit sikerült megvalósítania. Olvasva a történetében szereplő egyoldalú, rám nézve negatív torzításait, tartok tőle, hogy még áldozatnak és nem boldognak érzi magát. Félek, hogy ez motiválta, hogy ennyi idő után elmesélje a történetünket. Remélem, legalább segíti a feldolgozást, hogy elmondhatta. Ha boldog lenne, a múlt sérelmei jelentéktelenné válnának, mert azok nem egyebek, mint a boldogsághoz vezető út szükséges állomásai. Kívánom neki!
