Váczi Gergő, a TV2 műsorvezetője két kislányával és a feleségével él, klasszikus családmodellben, és reményei szerint ez így marad a jövőben is. A saját gyerekkorát ellenben apa nélkül töltötte iker lánytestvérével háromévesek voltak, amikor elváltak a szüleik. Külföldön élő apjával nagyon ritkán találkozott, nincs is sok emléke róla. „Nyilván a körülmények miatt is, de anyukám nem babusgatott bennünket, mindig önállóságra nevelt, és teljes biztonságban éreztem magam érzelmileg is.” „Anyukámtól erős szülői mintát láttam: hogy minden körülmények között mindent meg kell tenni a családért. Én pontosan ilyen vagyok.” Gergő szerint a párválasztásban rácáfolt a sztereotípiára, ugyanis a felesége totális ellentéte mamájának, külsőre és természetben is. (Váczi Gergő teljes történetét olvasd el a Marie Claire augusztusi számában.)
Egyetlen igazság – a mamáé?
„Amikor a mamával egyedül nevelkedik egy fiú, az általában nincs direkt módon hatással a későbbi szakmai tevékenységére vagy sikerére. Az ő esetükben inkább a párkapcsolat és az apaszerep az, ami inkább nehezített. Az a nő, aki számára minden a gyereke körül forog, valószínű, hogy ’túlköti’ a gyerekét, aki így félénkebbé, bizonytalanabbá válhat” – mondja dr. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus.
„Az apa és az anya mint intézmény arra jó, hogy ellensúlyozni tudják a másik nem túlzásait. Egy anya által nevelt gyereknél hiányzik a minta, hogy például hogyan oldódik meg egy párkapcsolati konfliktus, hogyan egyenlítik ki egymást a férfi és a női szempontok. Arra, hogy egy férfi hogyan viselkedik egy viharos helyzetben, mindannyian kapunk jó vagy rossz mintákat. Az anyja mellett nevelkedő fiú azt gondolja, hogy egy igazság van, az pedig a mamáé. Kamaszkorban, amikor a gyerek elkezd lázadni és szeretné kialakítani a saját identitását, az agyonféltés eredményeképpen vagy sokkal visszahúzódóbb lesz, vagy lázad, de utóbbinak kisebb az esélye.
Ha egy anya érzelmileg közel van a gyerekéhez és jó a kapcsolata vele, akkor a gyerek nagyon erősen szolidáris lesz vele. Ebből a fiú gyerekből lesz majd egy férfi támasz, aki idősebb korában is segíti az anyját, és ebben a szerepében a leendő élettársának is sokszor osztoznia kell. A domináns anyák fiainak valóban domináns felesége lesz, mert ők ehhez a szereposztáshoz szoktak hozzá. A domináns személyiségű fiatal nők pedig nagyon ragaszkodnak a túlalkalmazkodó férfiakhoz” – mondja a pszichológus.
Váczi Gergő, Kovács Nimród és Rejtő Dávid teljes történetét olvasd el a Marie Claire augusztusi számában.
Szerző: Kinback Szilvia
